Zabriskie Point (6. rész / 7)
::::: Zabriskie Point - a "sivatag"
A Zabriskie Point (a hely s sivatagban) a film második epicentruma (a diáktanácskozás az első). A srác, akinek a forradalom kevés volt, aki hetykén szembeszállt a rendszerrel, a sivatagban megtalált valamit, ami leszállásra késztette. A lányt, illetve a vele való érintkezést, mint a szabadság értelmét és célját.
A sivatag a film főszereplője, egy spirituális hely. A fiatalok itt találják meg azt, ami számít: önmagukat. Itt, ahol a normál amerikaiak úgy látják, "nincs itt semmi, ezért kár volt ide feljönni". A városokon, a fogyasztói társadalmon kívül. A sivatag nem egy kirándulóhely, nem egy egzotikus helyszín - hanem a filozofikus semmi, a társadalmon kívüliség fizikai megvalósulása.
A sivatag nem egy spontán állomás, hanem a végcél, a végállomás (destination). Daria végig keres valamit, a sivatagba tart, hogy "meditáljon" (a főnöke ki akarja onnan hozni, helikoptert is küldene érte - ezért a lány nem árulja el, hol van pontosan).
A másik világ, a főnöke által képviselt rendszer és a milliomosok is a sivatagból élnek, a sivatagot adják el az embereknek, és munkájuk gyümölcse, a méregdrága házuk is ott van, a sivatag közepén.
A sivatag a rendszer számára a (mesterséges) "valami" (lásd a Sunny Dunes reklámot), a lány, a srác, Jimmy Patterson no és a sivatagi kocsma mellett vadon éldegélő gyerekek számára: a (természetes) "semmi". A rendszer számára a diadal, a meghódított terület, a magántulajdon, a fiatalok számára a felszabadító űr, illetve az egész rendszer hiábavalóságának szinonimája. A rendszer védekezik a sivatag ellen. Daria főnöke helikopterrel repül felette, "üvegburában", irodája légkondicionált, a luxusház a sivatag közepén úgyszintén - a ház úszómedencéje pedig, a mesterséges víz, amely mellett anti-feminista üzemmódban működő feleségeik színes bikinikben cigiznek és a semmiről csacsognak, a legyőzött sivatag, a semmi elleni védettség modernista illúziója (Antonioni egy a medence partját ütemesen spriccelő kis vízköpővel teszi az egész beállítást félreérthetetlenné: így néz ki, ez a a Sunny Dunes a valóságban). Az R.E.M. Imitation of Life c. videóklipje jut az eszünkbe ...
A lány két világ közt lebeg - a bent és kint között. Az egyikből nézve a másik nem valóságos - Daria végül az "odakint", a sivatag, a "valódi semmi" oldalán állapodik meg - a "valótlan valami" helyett.
// Sunny Dunes
A film filozófiai középpontja a zseniális Sunny Dunes reklám. Daria főnöke és az üzlete így válik a rendszer metaforájává. Az egész üzlet arról szól, hogy emberek a sivatagban mű-környezetet, egy mű-paradicsomot létrehozva, mű-életet éljenek. Antonioni e reklám-klipben valóságos kiáltványt hozott létre a modern korról, a modernitás eszméjéről, a sivatagban síelő napbarnított bábu-emberekről, mű vízzel, mű kerttel, mű csobogással. Egy kiáltványt a modern korról, a modernitásról, ami ott és akkor már meghaladottá vált.
A sors iróniája, hogy az átlag-amerikai közönség, akik megbuktatták a filmet, e reklámot nyilván úgy látták, mint egy sima (teljesen normális) reklámfilmet.
A Zabriskie Point a civilizáció határain túli, a civilizáción kívül eső "zóna". Misztikus hely. A meditáció és megvilágosodás helye. A társdalom nem hagy nekik helyet - de odakint szabadok, önmaguk lehetnek, megízlelhetik életük értelmét: saját magukat, amint a másikkal érintkeznek. Az átlag-amerikaiak, akik Walmart-os turista szerkójukban, matricagyűjtő "discover America" tripjük során fordulnak meg itt, azt mondják, "hát itt nincs is semmi". Antonioni e röpke (gyönyörű, klasszikus) turistás jelenettel 2 részre osztotta a világot: azokra, akik a rendszer részei, és akik nem. Egyben bemutatta, milyen életformát vár a rendszer tőlük is.
A lány és a srác románca egy röpke fű szívás utáni elröppent beszélgetésben teljesedik ki. Végre maguk lehetnek, két emberi lény félelem nélkül beszélhet egymással, csak úgy, ahogy jól esik nekik - hiszen fiatalok. Olyanok, mint egy első emberpár a paradicsomban. A lány hamar felveszi női szerepét, ő nyúl az almáért, ő hoz a táskájából cigit, mármint füves cigit, és végül körülnézve ő veti fel, nem olyan itt, mintha otthon lennénk?
A srác és a lány finoman betépve semmiségekről csacsognak - de/és végre szabadok. Végre megtalálták egymást, és a szabadságot egymásban. A fiatal párok általában otthont teremtenek - Daria és Mark otthona a szabadság valós semmijében, sivatagában van, a senki és a semmi földjén, ez az, ami az övék, a nagybetűs semmi. Ez az ő álomszerű otthonuk, ahol egyetlen kozmikus pillanatot tölthettek együtt.
A szerelmeskedés-jelenet a film ma legkevésbé átélhető része, hiszen a hippik és a szabad szex keményen közhellyé váltak, a világ azóta hátat fordított mindkét motívumnak. Ráadásul a Zabriskie Point egy amerikaiság-ellenes film, a világ azonban időközben komoly mértékben amerikanizálódott. Ma ezt a szerelmeskedés-jelenetet nem tudjuk komolyan venni, ma nem felszabadítóan hat, hanem távolságtartóan. Ennek ellenére működik. Ez a hosszú jelenet kétségkívül egy óda, de nem konkrétan a szabad szexhez, hanem a szabadsághoz, és nem a szexuális szabadságot emeli ki, hanem egy új aboriginal nemzedék ártatlanságát: fiatalok, akik nem részei, illetve nem kívánnak a részei lenni a rendszernek, és bár látszólag csak az ártatlan szabad szex vonzásának engedelmeskednek, valódi egyetemes közösség nő ki belőlük. A rendszerhez nem tartozók közössége.
// a civilizáción túl
A sivatagot Antonioni misztikus, spirituális helyként ábrázolja. Daria ösztönösen vonzódik a sivatag felé, "ahova az ember meditálni megy". Aztán megérkezik abba a bizonyos kocsmába, és az őskövület emberekkel beszélget, a középnyugati country-zene hangjainál. Odakint a gyerekek, akiket L.A.-ből hoztak oda (valami program keretében), betörik az ablakot - Daria is kiszalad, kívül kerül a kocsmán, és átsodródik a gyerekek, illetve a sivatag oldalára.
A jelenet teljesen kísérteties. Teljesen és minden szempontból elhagyatott vidék, a nagy semmi közepén. Daria elérkezett a civilizáció határára, az utolsó településre, ami még a rendszer része. Vagy visszafordul ... vagy ... kihajózik a nyílt tengerre, a sivatag nyitott ismeretlenjébe.
Szürreális jelenetsor. A kocsma odabent egyfajta inferno. Tetszhalott emberek élik tetszhalott életüket. Egy kocsma a semmi közepén, Halk Country zene. Egy fogatlan bácsiról kiderül, hogy egykori középsúlyú bajnok. Odakint, a másik világ (az ablaküvegen túli világ) kísértetei betörik az ablakot.
A tulaj káromkodik, mert megint 30 dollárjába fog kerülni. Daria azonban amikor a tulajjal együtt kilép a kocsmából, átkerül a másik oldalra. A tulaj visszamegy, Daria számár azonban láthatóvá válnak a kis kísértetek, akik betörték az ablakot. Jimmy Patterson, a hippi guru hozta ide őket Los Angelesből. Azt mondja, betegek, sérültek. A rendszer számára gonosz kis kártevők. Daria azonban barátkozik velük - ez az ő belépője a sivatagba. Kontaktust teremt velük. Pont, mintha gorillákkal tenné a vadonban. Vad gyermekek. Egy beteg világ melléktermékei, collateral damage-ei. Idegenek, fertőzöttek, ellenségek - Daria azonban nem idegenkedik tőlük. A jelenet csúcspontja, amikor egy kisfiú egy elhangolt zongorán játszik. Ez a jelenetfoszlány önmagában felér egy filmmel. Egy gyönyörű kisgyerek, az elhangolt húrok pengetésében talál harmóniát. Nem véletlenül asszociálunk a Pink Floyd-ra, hisz ők csinálták ezt a zenét is. És talán nem véletlenül asszociálunk Syd Barrett-re, aki a Pink Floyd-os évei végén egyszer koncert közben totálisan elhangolta a gitárját, mintha egy a temperált skálán túli harmónia birodalmába lépett volna egyenesen át ... ahonnan nem volt visszatérés ...
A gyerekek nem kommunikálnak szavakkal. Agresszívak, és sérültek és zártak. A sérült kisfiú zenéje pedig meggyőző, és forradalmi - mert kívül áll, mint immár Daria is, a rendszeren, és ugyanazt az izgalmas vibrációt képviseli, amit Mark is. Daria itt, a sivatag közepén egy elhangolt roncs-zongorán játszó sugárzóan értelmes kisfiú mellett elhaladva lép be a rejtélyek, a misztikum földjére - a sivatagba .. Ahol megismerheti önmagát, a szerelmet és a szabadságot, és ahonnan a rendszert többé nem lesz képes emberinek látni ... Szürreális jelenetsor (mint a Nagyítás teniszmeccse), amire az teszi fel a pontot, hogy Daria végül kívülről látja a kísértetkocsmát. Immár kívülre került, és a bentieket, az üvegfal másik oldalán lévőket látja kísértetnek.
A néző egyszerűen nem győz ámulni, hogy egy ennyire intenzíven megfogalmazott gondolat vibrál és bontakozik ki a fantasztikus hangulatú képek mögül ... Antonioni tényleg rengeteget csiszolta e filmjét ... hogy végül egy fogalmazvány váljon belőle ... egy vizuális tanulmány ... amely felkavar, mert a forradalmat nemcsak kívülről mutatja, de belülről is - és átadja magát az érzést, a belső gondolatot, a forradalmi tudatállapot magvát ..
következő fejezet: rövid kritika a filmről
a cikk fejezetei: