microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


::: kult -> művészet, pop, vizuális kultúra, kultúr-stratégia

2009-07-09

Robert Capa (6. rész / 8)

a zseniális pioneer


::::: Capa tehetségéről

Capa-t nyugodtan dicsérhetjük, imádhatjuk a szenvedélyééért, a bátorságáért, és ahhoz is minden jogunk megvan, hogy őt különleges pioneer-ként tekintsük, akinek akkor milliószor nagyobb, tisztább lehetőségei voltak, mint ma bárkinek. Pioneer volt, akinek nem nehezebb volt, mint az utána következőknek, hanem sokkal könnyebb, sőt olyan lehetősége nyílt maradandót, örökkévalót alkotni, mint utána senki másnak (a sors részéről csodás gesztus, hogy a tehetséges lánnyal, szerelmével együtt fedezték fel ezt az addig szinte érintetlen területet, s hogy amikor ő befutott, szerelme is világelsővé vált).

Vitathatatlan, hogy szerencsés, illetve különlegesen kedvező helyzetben volt (egy világraszóló fotós-karrierhez), de nem szabad megfeledkeznünk a tehetségéről. Nem szabad elmennünk a tehetsége mellett, nem szabad azt készpénznek venni - mert Capa nemcsak jó időben volt jó helyen, de jó időben, jó helyen volt kiemelkedően tehetséges.

Tehetségét nem könnyű felfogni, hiszen olyan helyzetekben fotózott, hogy akár azt is mondhatnánk, "ha valaki más, szinte bárki ott lett volna, és megnyomja a gombot, az is világraszóló kép lett volna". Ha azonban bárki más lett volna a helyében, a képekre inkább mint érdekes és fontos dokumentumokra tekintenénk, és nem mint izzó hőfokú drámai ábrázolásokra, életeket, embereket, pillanatokat, történeteket megörökítő ikonszerű (emlékezetünkbe beleégő) képekre ...

Capa ismerte a formulákat, olyan hatást tudott elérni, amilyet csak akart - de mégis mindig alárendelte magát a feladatnak, és hagyta, hogy amit lát, az határozza meg, hogy hogyan fotózza. Tehetsége feljogosította, hogy pimaszul laza és lényegretörő legyen.

Abban, ami egy fotós elébe tárul, rengeteg nyers energia van, rengeteg összefüggés, dráma, a fotósnak egy maximálisan komplex szituációt kell nagyon gyorsan feldolgoznia, vagy legalább is érzékelnie.

Prüdéria, idegenkedés, valamiféle szándék, egy doktrína, felületesség, az empátia hiánya, a helyzet megértésének, gyors felfogásának kudarca, no és a koncepciók - ezek mind vezethetnek ahhoz, hogy egy fotó az elérhető maximumból csak töredéknyit legyen képes megragadni a valóság által kínált látvány-élményből.

Capa azonban nagyon finom, érzékeny és gyors fotós volt. Feloldódott a történésekben, képes volt rengeteget és nagyon gyorsan megragadni abból, aminek szemtanúja volt. Aktuális koncepcióját, ugyanúgy, mint képeit, a pillanat hevében szülte, és ezek a koncepciók mindig a lehető legnagyobb hozzáférést, rálátást, a legmegvilágítóbb beállítást produkálták az adott témának. Amíg a kevésbé tehetséges fotósok a drámát keresik mindig és mindenben, addig Capa valószínűleg abból űzött sportot, hogy merev koncepció nélkül, a legegyszerűbben akarta megérteni, amit látott, a dráma, a konfliktusok erővonalai pedig (amikért más fotósoknak, különösen ma, keményen meg kell küzdeniük) maguktól jelentek meg képein - mint közeli barátok egy partyn, akiknek meghívót sem kell küldeni.




következő fejezet: Capa pályájáról címszavakban
a cikk fejezetei:

Címkék: