|
|
Az Orleans-i
Szűz
(1999)
The Messenger
-
The
Story of Jeanne D'Arc
Luc
Besson nagyon-nagyon szeretjük, Nikita, Nagy Kékség, Leon, Ötödik Elem,
ezek azért nem akármilyen jó filmek. Okkal várhattuk tehát, hogy a Jeanne
D'Arc is kitűnő filmcsemege lesz.
Általában
ellenezzük a nők gyilkolását a filmekben, a középkori kínzásokat, máglyán
való elégetést pedig egyenesen utáljuk, és nem tudjuk eléggé értékelni
a happy-endeket.
Ezek
után nem sok "jóra" számíthattunk a történelmi heroina életének megfilmesítéséből.
Mégis, Milla Jovovich,
a szépséges és fantasztikus "felsőbb rendű
lény" miatt akár egy ilyen történetet is megnézne
az ember, sőt, szinte elképzelhetetlennek tűnik, hogy kihagyjuk.
A
Jeanne D'Arc-ról már
jó ideje cikkez a sajtó, hiszen Kathryn Bigelow, a Strange Days rendezőnője
98-ban beperelte Luc Bessont, hogy ellopta tőle a Jeanne D'Arc filmjének
az ötletét. Bigelow
produkciós stúdiója, a First Light már 90-től dolgozott egy Jeanne D'Arc
filmen, "Company of Angels" címen. Besson és Bigelow 92-ben találkoztak,
hogy a projektről beszéljenek, melynek munkálataiba Besson később bele
is folyt. Aztán, amikor a szereposztásra
került a sor, és Besson nem engedett az egy darab jelöltjéből, Milla Jovovich-ból,
kenyértörésre került sor. Egyből kiderült, hogy Besson csak azért vállalt
munkát, hogy beleszólása lehessen a szereposztásba. 98-ban Besson bejelentette
a saját Jeanne D'Arc projektjét, erre fel Bigelow beperelte
őt, amire Besson állítólag befenyegette, hogy Bigelownak nem fog könnyen
menni a filmjének a producelése.
Akár
befenyegette, akár nem, igaza lett, mert szegény Kathryn
Bigelow hiába próbálkozott
a Fox-nál, a Morgan Creek-nél, és a Warner Brothers-nél. De a Jeanne D'Arc
verseny mezőnye ezzel a két projekttel még nem teljes. Ronald
F. Maxwell is létrehozott
egy Jeanne D'Arc forgatókönyvet, amit maga szándékozott/zik megrendezni,
50 millióból. Előző filmjét 93-ban készítette, 25 millióból, és –legalább
is anyagilag- nem volt nagy siker, kb. 10 milliót hozott. Ron Maxwell filmje
Mira
Sorvino-t alkalmazná Jeanne-ként, és a címe
az lenne, hogy a "Virgin Warrior".
A Virgin Warrior eredetileg a Besson féle Jeanne D'Arc-kal fej-fej mellett
akart megjelenni, de erről már lecsúszott, és jegyezzük meg, a film még
mindig a preprodukció állapotában leledzik, vagyis eddig 0 méter filmet
forgattak el.
Nos,
lássuk a befutót: The Messenger – The Story of Joan
of Arc, Luc Besson filmje, a Gaumont és a Leeloo Productions együttműködése
nyomán. Az, hogy a film végén szegény Jeanne máglyán ég el, sajnos világos,
kérdés viszont az, hogy hogyan jut el idáig, rövid életútján, (amikor kivégezték
19 éves volt).
Őszintén
szólva valami olyasmit reméltünk, hogy az életéből
láthatunk legtöbbet, és az eretnek sztorit csak érintőlegesen. Jeanne története
a valóságban sok-sok látomással kezdődik, angyalok látogatják meg, és így
lesz ő hírnök, és mint az úr szavának hírnöke viszi harcba a Franciákat
az Angolok ellen. Jeanne szűz, ami azért jelentős tényező, mert a korabeli
kategóriák szerint a szűz lányok testébe nem férkőzhet be a gonosz, vagyis
ha pl. hírnök és szűz,
biztos, hogy hiteles hírnök. A film USA megjelenésének idején a CNN mozi-kritikusai
egy meglehetősen cinikus cikket közöltek a filmről. Az állt benne, hogy
Besson a film Andrew Lloyd Webber-e, (vagyis nagyon olcsó és nagyon műanyag),
és hogy akármilyen bájos dolog is, hogy a francia rendező ott rohangál
a csatamezőn
a kamerával, és nagyon komoly felvételeket készít, az egész szinte egyáltalán
nem áll össze filmmé, mert a történet végzetes módon el lett hanyagolva.
Ezek után szinte direkt drukkoltunk Bessonnak.
A
kis Jeanne 8 éves korában szemtanúja lesz nővére meggyilkolásának
és megerőszakolásának (ebben a sorrendben). A gaztettet (itt Besson kicsit
belehamisított a történelembe) természetesen Angolok követték el. Besson
az ebből származó bosszúvágyra és Angol-gyűlöletre építette a történetet.
A Kis Jeanne nem érti, miért halt meg a nővére, és ő miért maradt életben.
Azt a magyarázatot kapja egy gyóntató atyától, hogy az úrnak bizonyára
tervei vannak vele. És
akkor a kis Jeanne felnő, és már Milla
játssza, és továbbra is szőke. Egész életében látomásai voltak, hangok
szóltak hozzá, stb. Egyik ilyen látomása az, hogy menjen oda a trónörököshöz,
(John Malkovich), akitől kérnie kell egy hadsereget, és annak segítségével
hazavágja az Angolokat. Majd ezután Károlyt (John
Malkovich) megkoronázzák, és ezután pedig
feleségül veszi Jeanne-t.
Szép
látomás, mint egy pöttyös regény, és a filmnek ez a része egészen jó is.
Videólkip-szerű nagyon szuggesztív jelenetek, igazán jó fényképezéssel,
és az egész történet teljesen oldott, folyékony formában zajlik, mintha
nem is kívülről néznénk, hanem belülről,
Jeanne-ból, és ez nagyon jó. Milla pedig egyszerűen elképesztően szép.
Nem is vitás, hogy elfogultak vagyunk vele szemben, mégis meg kell jegyezni,
hogy van vagy két rövid jelenet, amikor Milla egyszerűen kiesik a szerepéből,
harcos üvöltést kell produkálnia, és valami miatt nem hihető, mintha minden
áron el akarta volna nevetni magát, szóval feltehetően kommunikációs problémái
adódhattak a rendezővel és férjével. Ez a két rövid jelenet annak az előszele,
hogy a jól induló film esetleg elkezd lejteni és laposodni, de erre csak
később jövünk rá.
|
|
Jeanne
látomásai általában pontosabban bejönnek, mint a meteorológia
jelentései, Károlyt meg is koronázzák, de itt más fordulatot választ a
történelem, illetve Károly. Jeanne-t egyszerűen kijátsszák az Angoloknak,
és itt kezdődik az eretnekes
rész. Ekkor Milla haja már sötét barna. A filmnek ebbe a "sötét barna szobájába"
érve is adódnak jó megoldások. Továbbra
is Jeanne szemén keresztül látjuk az eseményeket.
Amikor éppen tárgyalást
folytatnak, vagy megállapítják, hogy tényleg szűz-e, Jeanne egyszerűen
egy más világban van, és belül Dustin
Hoffman-nal, a titokzatos
kísértő arccal és hanggal beszélget.
Tényleg
profi megoldás, ha így belegondolunk. Viszont maga a tárgyalás egyszerűen
komikus. Mindannyian tudjuk, hogy az eretnek sztorik milyen brutálisak
és kíméletlenek voltak, itt pedig mint jóságos tanítóbácsik szerepeltek
az eretnek tárgyalást bonyolító személyek. Mi több, Jeanne egyetlen darab
aláírással meg is szabadulhat a máglyahalától meg minden, csak végül a
belső hang azt mondja neki, hogy rossz döntés, és ezért égetik el szegényt.
Az egyik főangol például azt mondja, miért nem kínozzuk meg, hogy kibökje,
amit hallani akarunk, (ami ahhoz kell, hogy kivégezhessék), mire a tárgyalást
vezető főpap jelzi, hogy kételyei vannak, mert mi van, ha Jeanne tényleg
valami istenit képvisel.
Ez
a dolog azért rázós, mert egyrészt a történelem eme periódusában nem így
mentek ezek a dolgok, másrészt szegény Jeanne vallatásáról készült talán
az akkori idők legrészletesebb jegyzőkönyve. De erre Besson
fittyet hányt, és úgy állította be, hogy a bosszúéhes, látomásos Jeanne
egyszerűen a halált választja és kész, ilyen hibbantak ezek a szent csajok,
körülöttük viszont mindenki jó fej. Kínzásban szerencsére össz-vissz két
jelenet szerepel a filmben, szegény
Jeanne-t össze-vissza rugdossák, és ez a két jelenet is túl soknak tűnik,
de nem lehet mit tenni, mert ne feledjük, az élet akkoriban nagyon brutális
volt, eretnek ügyekben pedig méginkább.
A
tárgyalás során különféle kérdéseket tesznek fel neki,
a látomásait teljesen elhanyagolják, és leginkább arra hegyezik ki a történetet,
hogy fiú-ruhában mozog. A tárgyalással párhuzamosan a látomás Dustin
Hoffman-nal dialogizál, szinte nonstop, amely
során Hoffman (belülről) próbálja leleplezni Jeanne-t, hogy önző, bosszúszomjas,
képzelődő csaj, és nem is igazi hírnök. Tényleg van valami ebben, mármint
ebben a megoldásban, de valami miatt mégis ez a film leggyengébb része,
és arra lehet gyanakodni, hogy azért, mert valahogy nem áll össze a kép.
Mit
lehetett volna jobban csinálni? Valószínűleg el kellett volna dönteni,
hogy Jeanne-t hogyan közelítsük meg. Mint a középkorban elégetett
sok-sok szegény nő egyikét, vagy mint látomásos harcosnőt, aki mint a szabadság,
barrikádra viszi a népet. Besson -kicsit érezhetően- a feminista vonalat
választotta, hogy Jeanne-ban az a problémás, hogy nő, de nem eléggé. Nagyon
jól kijött, milyen szép egy csaj, aki annyira akar valamit, de ez azért
nem minden. A látomásait,
a hangokat, és Jeanne gondolatmenetét, hogy ő egy hírnök sokkal jobban
ki lehetett volna hozni. A film végét, a "barna" résztől pedig kicsit folyékonyabbá
lehetett volna tenni, mondjuk egy zenés klip formájában, úgyis mindenki
tudja, hogy megkínozták és megölték, tehát ezeket a részeket egy "blokkban"
is le lehetett volna nyomni. A film utolsó snittjének semmiképp sem a máglyát
választottuk volna, ilyet már láttunk a Ken Russell féle Ördögök c. filmben.
Ha nem is máglyát, de tüzet esetleg igen. Szép lehetett volna egy történelmi
időutazás is, például ugyanazt a teret, ahol szegény Jeanne meghalt lassan
átúsztatni ugyanannak a térnek egy 90-es évek beli képébe pl. a feliratok
alatt. Mindenképp reális konfliktust kellett volna bemutatni, ami miatt
szegény Jeanne a máglyán
végzi, itt nagyobb történelmi hűséget kellett volna alkalmazni. Besson
találmánya, hogy Jeanne életét belülről látjuk, nagyon eszes dolog, tehát
megérdemli az elismerést, de sajnos, mégiscsak úgy tűnik, hogy a korábbi
nagyon átgondolt filmjeihez képest most kicsit kisujjból akarta lebonyolítani
ezt a dolgot. Kisujjból mint rendező, aki azt hiszi, ő a legtehetségesebb
a világon (és van is rá oka), de nem kisujjból mint producer, mert valószínűleg
életében nem harcolt még annyit egy filmért, nem erőltetett annyira egy
produkciót, mint ezt. Valószínűleg ennek a nagy erőltetésnek látjuk a kárát,
ezért laposodik el, esik szét kissé a film a "barna"
résztől. Vagyis elmondhatjuk, hogy kicsit megszívtuk anyuci és apuci (Kathryn
és Luc, a két nagyon kedvenc rendező) háborúját, és ettől vált olyan elátkozott
projektté ez a film. Lehet az is, hogy Milla és Luc háborúját, (elidegenedését)
szívtuk meg, és ennek köszönhető Millának az a két szerepből kiesése. Az
egészben a végeredmény a legrosszabb, Kathryn
Bigelow filmjét nem is láthatjuk, Luc
Besson filmje pedig anélkül készült el, hogy
a történetet rendesen átgondolta volna, vagyis sajnos kicsit igazat kell
adnunk a CNN-es cikk írójának. De ne felejtsük el, az egészben nem mi,
a nézők, nem is Kathryn Bigelow, nem Besson, és nem Milla, hanem
szegény
Jeanne D'Arc járt a legrosszabbul, 500 évvel ezelőtt. Ahhoz képest, amin
Jeanne keresztülment mindaz, amiről eddig beszéltünk egy enyhe kis szúnyogcsípés.
-in-
|