|
|
Bosszúból
Jeles
Teaching Mrs. Tingle
(1999)
A legjobb
elnevezés talán az lehetne, hogy kamara-diákfilm.
Katie Holmes, a Go (nyomás) co-főszereplője most azt a diáklány-típust
alakítja, aki szegény családból származik.
Apja elvált az anyjától,
és van még egy apróság is, ami szükséges ahhoz, hogy a fikció kicsit is
meg legyen alapozva. Az apja, noha elvált az anyjától, közben azért továbbra
is "adócsökkentőnek" használja a lányát, vagyis adminisztratív formában
főhősnőnk egyáltalán nem minősül szegény-lánynak,
ami miatt nem részesülhet a létező szociális kedvezményekben. Kár, hogy
ez a kis tényező eddig elkerülte a figyelmüket, mindenesetre már nincs
mit tenni, ha be akar jutni az egyetemre színjelest kell produkálnia.
A történelem-tanárnő, Mrs.
Tingle lehet ennek egyedül
az akadálya, mert ő direkt rossz fej, és nem értékeli a diákok erőfeszítéseit,
és szegény Katie Holmes hiába produkál egy nemcsak fantáziadús, de komoly
munkát és tudást igénylő dolgozatot, (egy boszorkány naplóját hiteles történelmi
adatok alapján megírta, mégpedig nemcsak egy hónap, hanem egy egész év
terjedelmében, vagyis 365 oldalt, az egészet bőrbe kötve tálalva, satöbbi),
Mrs. Tingle simán közepest akar neki adni. Ez Leigh
(Katie Holmes) számára végzetes lenne, de van annyira jófej, hogy amikor
barátja Luke megszerzi Mrs. Tingle kérdéseit fénymásolt formában, ő egyszerűen
visszautasítja a csalás gondolatát is. A kocka azonban véletlenségből már
el is van vetve, mert Mrs. Tingle éppen arra jár, (a tornateremben), és
rajtakapja Leigh-t, hogy a visszautasított fénymásolat ott figyel kifelé
a hátitatyójából.
Ooops!
Leigh karrierjének máris vége. Mit lehet tenni? (Még mindig nem azt, amire
gondolnátok a film trailerje alapján), próbáljunk meg bocsánatot kérni
és mindent megvilágítani a szőrösszívű tanárnő számára, hátha jobb belátásra
tér. Nos itt alakul ki az a közelharc, aminek a vége az lesz, hogy Mrs.
Tingle-t ágyhoz kötözik, mintegy túszulejtik, szóval itt alakul ki a szitu.
A
film jófej, szociális hátteret, igazságosságot, morált és egyéb legális
dolgokat alkalmazó bevezetése után most szinte egy másik
történet kezdődik, és van egy olyan érzése a nézőnek, mintha ez lett volna
hamarabb, és az elejét találták volna ki hozzá.
A
történet innentől fogva arról szól, hogy az odakötözött hárpia
mennyire kígyószerűen kegyetlen, mennyire okos, és mennyire nem törékeny,
értsd, amikor egy-egy percre elszabadul úgy küzd, hogy talán még Gary Busey
is kicsit megijedne tőle. Szinte azt várjuk, hogy kiderül, nem is nő.
|
|
Ehelyett
az megy, hogy hogyan ismeri -kígyószerűen, mintha röntgenfelvételt készített
volna a fiatalokról - milliméterpontosan a fiatalok életét, működését,
és hogyan manipulálja őket szabadulása érdekében. Ez a rész egyébként nem
is rossz, itt érezni
lehet, hogy a történetet
komolyan gondolta az író és rendező, Kevin
Williamson, sőt, még
az is felmerül, hogy ez esetleg eredetileg egy színdarabnak indult, mert
annyira nem-összevissza vannak megírva a dialógusok, replikák satöbbi.
A
történet itt egy elágazáshoz ért, és mind a két úton egyszerre halad tovább,
illetve próbál tovább haladni. Egyrészt van egy túszuk a fiataloknak, egy
közös és veszélyes élmény, Ami összehozza őket az isi végén, meg segít
felfedezni magukat meg minden. Összesen három
fiatalról van szó, a két lány, Leigh és Jo, és a fiú, Luke, akinek
az apja, egy generációval korábban szintén Mrs. Tingle kezei alatt tanult,
és azzal jött, hogy "no future", vagyis nyilván Dead Kennedys rajongó volt,
és nem vitte sokra. Jo
(Marisa Coughlan), színésznő akar lenni, és akármennyire is bírjuk Katie
Holmes-t, amiért a Go-ban szerepelt, a film igazi sztárja vita nélkül Marisa
Coughlan.
Természetes
és friss egyéniség, kristálytiszta arcjátékával, gesztusaival, reakcióival
nagysebességgel és magabiztosan terei a néző figyelmét keresztül a történet
folyamán. Szép is, humoros is, és rendesen betölti a vásznat, reméljük,
ez a szereplése remek ugródeszkaként szolgál majd neki későbbi karrierjéhez.
Ahhoz, hogy pl. egy másik producer vagy egy szereposztó felfedezze őt nem
is kell éles szeműnek lennie, mert Marisa
Coughlan egy valóságos
kis show-t ad elő a film közepén, csak úgy, spontán. Ott unatkozik Mrs.
Tingle mellett, és már ezt az unatkozást is nagyon cool formában adja elő,
de ekkor egyszercsak előad egy ördögűzés-jelenetet, amit a mostani Jeanne
D'Arc szezonban még pluszban is nagyon lehet értékelni. Ez a jelenete bebizonyítja
nekünk, hogy Marisa Coughlan,
ha arra kerül a sor jobb, mint Steve Martin, sőt, hogy mondjunk valamit
egyenesen Jim Carrey "lassított és visszafelé is lejátszott" jelenetével
(Állati Nyomozó) egyenrangú show-t produkál. Másrészt cool, vagyis nemcsak
komedikaként lehet őt elképzelni. A filmnek tanulsága is van, annak ellenére,
hogy nem valami nagy dobás, ez pedig valami olyasmi, hogy fontos dolog
a továbbtanulás, és fontos dolog, hogy milyen jegyeket kap az illető diák,
és hogy igenis létezik olyan, hogy egy diák valami miatt rosszul áll egy
tanárnál, ami a jövőjét károsan befolyásolhatja, anélkül, hogy ez az ő
hibája lenne. Javasoljuk azonban, hogy ennél több tanulságot ne vonjatok
le a filmből, és hogy ha valaha Mrs. Tingle szindrómával
találkoznátok, inkább iskolát cseréjetek, mint hogy a túszejtés módszerét
válasszátok.
-svéd-
|