Két évvel ezelőtt az HBO forgatókönyv pályázatán Czető Bernáth András forgatókönyve nyert, és az HBO és a Magic Media gyártásában film is lett belőle, Sas tamás rendezésében. 
A Rosszfiúk egy olyan film, ami az élet kemény oldaláról szól. Javító intézetbe került srácok küzdenek a boldogulásért. Látjuk a kemény élet összes atributumát, joggingos, kétméteres csávókat, amit lezúznak valakit, látjuk a kemény srácokat, amit poharakat harapnak szét egy sima esti kocsmázás során, látjuk, hogy hogy múlatják az időt az intézetben a srácok, látjuk, hogy verik szét egymás fejét baseball ütővel, szóval minden szerepel ebben a filmben, amit az élet kemény oldaláról tudni akarsz. 
Ha összehasonlítanánk néhány ország napi sajtóját, kiderülne, hogy a fejeletlenebb országokéban mekkora túlsúlyban vannak az erőszakos és brutális történésekről szóló hírek. Az ex. Szovjetunió területén például hatalmas biznisz (még mindig) a rendőrségi rajtaütésekről szóló tévéműsorok készítése és sugárzása, amolyan "Cops" stílusban. Nálunk is rendesen tartja magát a kék hírek stílus, napilapok, tévéműsorok, beleértve az egész ország salátástálát, a Fókuszt, Cserhalmi György túlélős műsorát, és van a TV2-n az a szőke nő is, aki a "szpotban" mindig csak jön, jön és jön, éreztetve, hogy műsorában a minimum, hogy valaki felgyújtotta magát. 
A másik népszerű "téma" a politikai harcok kulisszái mögött folyó ügyletek, jogi és pénzügyi botrányok tálalása. Egy szó, mint száz, az élet harc, azt tanulják meg a fejlődő országok polgárai, és ezt bámulják éjjel nappal az összes létező médiában, (leszámítva a mozit). És miközben ezeket a botrányokat, horrorokat nézzük és olvassuk, szinte észre sem vesszük, hogy maguk a médiák is (eltekintve a pozitív kivételektől) milyen kezdetleges cipőben járnak a tájékoztatás terén. Például ebben a hónapban felrobbant egy gázvezeték, és az összes híradó bemondta, hogy az elszabadult gázok nem veszélyesek, satöbbi, de egyik sem nevezte meg ezeket a gázokat. Az USA-ban egy ilyen tudósítás úgy nézne ki, hogy minden híradó, egymással versengve hívná be a vegyi szakértőket, hatalmas ábrákon, mutatópálcákkal mutogatnák a vegyületek rajzait, és percek alatt mindenki megtudná, mik ezek a gázok, mert a közönségnek joga van tudni erről. 
Szóval, itt van kis hazánk, tele erőszakkal, szervezett bűnözéssel, és nemcsak a bűnözők, hanem a média is ebből termel bevételt, a fogyasztók, (állampolgárok) pedig alig kapják meg a színvonalas tájékoztatást. (Például elég érdekes, hogy a legtöbb állampolgár alig tud ingyenesen hozzájutnia törvényekhez, és az interneten is a SZTAKI és  JURIX jóvoltából elérhetőek egyáltalán ezek a dokumentumok, amikhez bárki hozzá kellene, hogy férhessen különösebb nehézségek nélkül és ingyen. 
Szóval, a helyszín Magyarország, ami film-kulturális téren is kicsit le van maradva, hiszen még mindig nincs meg az igazi magyar film, (jók már szerencsére vannak, de a 80-as évekhez képest ez még elenyésző), nincs meg a stílus, és a legtöbb mozgóképes élményét az emberek zöme primitív tévé minisorozatokból szerzi  abban a témában, hogy "élet Magyarországon". 
Erre a talajra landolt tavaly januárban a Kalózok.  Sajnos -példátlan módon- a rendező, Sas Tamás a film bemutatójának hetében hatalmas interjút adott a Népszabadságnak, hogy mennyire rossz ez a Kalózok, ilyenre azért nem igazán lehet példát találni, leszámítva David Lynch-et és a Dűnét. A film rendezője olyasmit is nyilatkozott, hogy a "plázákban megy a film, ahol elefánttalpú cipőkben járnak a fiatalok", de máshol nem annyira. Aztán az Internettón megírták, (Kalózok -Padlózók), hogy a Kalózok lepadlózott, alig pang néhány ember az Uránia Moziban, amit azóta be is zártak, mert nemcsak a Kalózok-on volt pangás. 
A másik hendikepje az volt a Kalózoknak, hogy a fiatalok, (tehát mi mind) úgy vettük, mintha a Tilos Rádióról szólna a film, amihez képest egy egész más stílusban volt előadva az egész kalózkodás. 
Összességét tekintve a Kalózok, akármennyire is teszik, nem tetszik nekünk, voltak figyelemre méltó értékei. Mai történet, mai dialógusok, eredeti hang-felvétel, zenék. És bevétele is volt neki, 80 millió, és ha kicsit koncentráltabb lett volna a gyártás, elképzelhető, hogy ennyiből is meg lehetett volna csinálni, vagy esetleg kevesebből, és akkor a Kalózok lett volna az első sikerfilm. 
És erre a talajra érkezett most a Rosszfiúk. Sas Tamás második tinédzsereket megcélzó filmje, másodi mai modern filmje sok zenével, (idén a Jazz + Az helyett Gangsta Zolee magyar rapper előadásában). 
Szinte azt lehetet gondolni, hogy tök béna film lesz, de meglepő módon nem így alakult. 
Úgy kezdődik, mint a Drogosztag, bemutatják, ahogy a különféle arcok bebuknak, ahogy elkapja őket a rendőrség valami miatt. Már itt érdekes dolgot figyelhettünk meg, meglehetősen natúr felvételek voltak, autófeltörésekről például, ami bevezette a film stílusát. 
A javító intézetben aztán elkezdődik a film, és kiderül, hogy a Rosszfiúk is tudja, amit a Kalózok, az eredeti, valóságos párbeszédeket, valósághű karaktereket. (Ebben a filmben a Gangsta Zolee segített rá a dialógus írásra). Amikor valaki egy kemény csávóval beszél, vagy kemény csávók beszélnek egymás közt, mindi olyanokat mondanak, hogy te nem tudod, mi az élet, otthon ülsz, eszed a hamburgert, nézed a tévét, és nem tudod, milyen az egy börtönben rohadni, nem tudod, milyen az, amikor a szádba nyomnak egy stukkert, nem tudod, milyen az, szétrúgják a vesédet, nem tudod, milyen eltörni valakinek a nyakát puszta kézzel, nem tudod, milye a börtön-hierarchia, nem tudod, miken megy keresztül, aki volt már ott. 
Mel Gibson-t is a Váltságdíj-ban megtalálja az emberrabló, és elmondja neki, hogy Mel Gibson csak azt hiszi, hogy a magafajták irányítják a dolgokat, csak azt hiszi, hogy a világ az, aminek látja, de a dolgok a mélyben történnek, csak erről Mel Gibsonnak fogalma sincs, és időről időre felbukkan onnan, lentről valaki, és elragad egy Mel Gibson féle naiv fejet, és nincs mit tenni ellene. 
Kétségtelen, hogy ezek a fogalmak, tapasztalatok adott esetben nagyon is szükségesek a túléléshez, de az is kétségtelen, hogy a civilizáció arra törekszik, hogy az emberek soha ne kerüljenek ilyen helyzetbe, vagyis nem biztos, hogy jó befektetés direkt harcosként és gengszterként kezdeni az életet, például iskola helyett. 
A Rosszfiúkban szépen bemutatják a kemény élet atributumait, a már említet pohárharapdálás és ilyenek. Külön értéke a filmnek, hogy jó sok cigányszereplőt tisztelhetünk a vásznon, sajnos, még mindig nem tartunk ott, mint az Egyesült Államok, hogy a 70-es évek óta feketék is játszhatnak főszerepet, de még ott sem tartunk, hogy a menő női magazinok címlapján a fehértől lényegesen eltérő tónusú bőrszínű modellek képeit közöljék (ez szerkesztőségi irányelv), kivéve Naomi Campbell-t. Szóval, nagyon jók a srácok, és nagyon jó, Bodó Viktor is, a Kalózok Sztárja. Egyébként nemcsak Bodó Viktor, hanem a DOP, Pohárnok Gergely is a Kalózokból jött át, plusz a gyártás is. Gubás Gabi helyén most Pálmay Anna, (Ági) szerepel. Van tehát a kemény háttér, és erre jön rá a szerelmi történet, melynek csúcsa egy rövid érzékeltetés szintjén bemutatott ágyjelenet, amiben Pálmay Anna egy un, csipke férfialsóban van, amiért a ruha osztályt külön dicséret illeti, mert borzasztó béna lett volna egy hagyományos háromszög, vagy esetleg tanga, persze csipke nélkül, mondjuk egy Skinny még jobb lett volna. A szerelmi történet nemcsak gyér, de meglepően egyszerű is. Ellentétben a kemény élet ábrázolásával, a szerelmi szál olyan, mint egy bénácska szappanopera egyik szála, amit csak azért nem bánunk, mert ha Pálmay Anna nagyobb szerepet kap, biztos veszélybe került volna, és tekintve a film direkt  anti-happyendes stílusát, esetleg őt veszíthettük volna el Bodó Viktor helyett, (bocs, Viktor, de ha választani kell, inkább te, mint az Anna). 
A következő vászonra felhordott réteg Stohl András, az új intézet igazgató. Meg kell hagyni, nagyon jól csinálta, egyszerűen elképesztő, nagyon ügyes színész. Az új börtönigazgató elkezdi megreformálni a dolgokat. Küzdősport edzéseket tart a srácoknak, és egy csapatot gyúr belőlük, aminek segítségével leszámol a helyi maffiával. Már vártuk is, hogy a rendőrség elengedi a fiúkat, kiemelkedően jó magaviseletük miatt, vagy felveszi őket rendőröknek, és jöhet a nagy akció, amit követhet 2001 januárban a második rész, de nem így lett. Bejött még egy réteg, ami az addigi Stohl karaktert is átértelmezte, tényleg, mint egy újabb festékréteg. Stohl András összejön  a helyi tévéscsajjal, akinek az eredetijét a Majd Megdöglik Érted Nicole Kidman karakterében tisztelhetünk. Jó volt ezt a karaktert viszontlátni, (igaziból az összes jó filmet szívesen megnéznénk magyar verzióban is). Szóval elkezdődik a helyi szervezkedés, Stohl András egyre nagyobb helyi befolyásra tesz szert, és a végén polgármesternek választják. Sas Tamás, aki az eredeti forgatókönyvet újraírta, azt mondta, (az HBO forgatókönyv-pályázata ezek szerint inkább filmötlet-pályázat volt, amely során az író a nyereményért cserében lemond a jogokról) nyilatkozata szerint a film azonban mégsem politikai film, hanem csak általában szól a hatalom természetéről. Stohl András (Lehota igazgató) aztán kiderül, hogy homoszexuális, és ezzel párhuzamosan elkezdi megosztani a csapatot is, (a Baráti Kört, aminek jelképe ez a kalapács, amit a film elején vicces formában beheggesztettek), és egy kábé olyan alacsony szinten odavetett indok alapján, ami a Jeanne D'Arc-ban Jeanne angoloknak való kiadását indokolta Bodó Viktor lesz a rosszkor rossz helyen arra járó ártatlan csávó, és megölik. A Spangli nevű karakter (nagyon-nagyon jó alakítás Rajkai Zoltán részéről) is pórul jár, gyilkosság vádjával bíróság elé kerül. 
Lehota igazgató pedig polgármester lesz. De nem is ez az olasz maffiafilmek stílusára emlékeztető fordulat bánt minket, hanem a film legvége, (ja egyébként ebben a filmben is ugyanúgy van egy zenekar, mint a Kalózokban), ahogy Spangli haverjai közös számukat énekelve rohannak a rendőrautó után, ami Spanglit elviszi, rohannak, rohannak, amíg vége nem lesz. (A Kalózokban is egy ugyanilyen kimerevített rohanás a vége, csak ott örülünk). 
A film biztosan megállja a helyét, ha az összes magyar médiában megjelenő erőszakból indulunk ki, van rá igény bőven, több, mint a Kalózokra volt. A film egyetlen szépséghibája, hogy Rajkai Zoltán megsérült, amikor a megverés jelenetet forgatták, (a kaszkadőr-koordinátor mit csinált ilyenkor, kérdezhetnénk, de abból, hogy Rajkai László sérült meg és nem a kaszkadőre, kiderülhet, hogy nem is volt ilyen). erre a kaszkadőrnélküliségre mint iszonyatosan elmaradott dologként gondolunk, hogy az igazi színészek egymást ütik-vágják a vásznon, ez valami olyan primitív dolog, hogy a színészek szakszervezete simán tiltakozhatna ellene, hiszen az állatvédők sem hagyják, hogy amikor egy kutya kiesik a negyedikről, akkor annak a kutyának tényleg baja legyen, mert a film az film, az élőlény pedig élőlény. Amikor Bodó Viktor tök magasból kimászott az sem kaszkadőr volt, még kész szerencse, hogy biztonsági kötelet kötöttek rá, ami megintcsak helytelen. 
A Rosszfiúk, összességében egy határozottan jó teljesítmény, a Kalózok b-verziója, dettó ugyanaz a séma, még a zene tekintetében is, Sas Tamásnak a Kalózok ellen az volt a legfőbb kifogása, hogy a film egy lemez promóciójaként szolgál, ehhez képest a Rosszfiúk stáblistáján szép nagy betűkkel ott van, hogy a film zenéje megvásárolható CD-n és kazettán, és a film mozikban kiakasztott fotóin is rajta van ez az infó. Mindegy, kíváncsian várjuk a harmadik részt, talán jövőre? Vevők vagyunk, jó lenne például egy film a TKO-val.