Dude: Most várjál, hogy is van ez? Ez a Lynch ugyanaz a Lynch aki a Lost Highway-t csinálta? Az a pasi aki teljesen rá van kattanva arra, hogy minden filmjében végignézhesd ahogy felizzik egy cigaretta, aki állandóan az idétlen sárga amerikai felezővonalat mutatja és állandóan megkattant emberek a főszereplők? 
Skizo: Ja. De bejött a film, nem? 
Dude: Nagyon. Olyan szépek voltak a képek, meg ez a kis öregember is annyira szeretetreméltó figura volt, hogy az valami hihetetlen. Attól meg duplán bejött az egész, hogy végre egy olyan mozit nézhettem meg, amiben nem amiatt izgulok, de úgy igazán és őszintén, hogy most ki a gyilkos, mikor fogok szívrohamot kapni a következő lövéstől, meg, hogy ki kukucskál be az ablakon símaszkban, hanem attól, hogy egy kis 73 éves öregember megy egy fünyíróval az országúton, és hogy vajon sikerül-e befejeznie amit elkezdett, hogy ugye nem esik semmi baja, hogy nem kaszálja el egy hozzá képest brutális méretü kamion, hogy amikor lehajol a kalapjáért akkor képes lesz-e újra felegyenesednie. Tulajdonképpen, ez hogy fér bele a Lynch munkásságába. 
Skizo: Én azt hiszem azt mondanám, hogy aki jó és akiben van fantázia, az tud ilyent is csinálni. Bár a jó az egy elég tág fogalom. Szerintem Ő attól olyan  jó rendező, hogy egy ilyent is képes megkomponálni. 
Dude: Amúgy Te mit tudsz róla? Mert rengeteget filozofáltam annak idején arról, hogy amikor valaki ilyen teljesen elkattant filmeket csinál, mint pl. Lynch akkor amögött az ember mögött mi van? Szóval ilyen brutális gyerekkorra gondolok, meg méretes paranoiára, és hasonló vicces dolgokra. 
Skizo: Hát most meg fogsz lepődni ember! A pasikám 1946 januárjában született Missoula-ban. Ez asszem Montana-ban van. És tök normális volt a gyerekkora. 
Dude: Ne már! Pl. szerintem a Tarantino ha nem csinálhatna filmeket, akkor valami izmos sorozatgyilkos, vagy tömeggyilkos lenne. Szóval a vásznon éli ki ami benne van. De ez most lehet, hogy teljes hülyeség. 
Skizo: Szóval a Lynch ilyen teljesen normális családban nőtt fel, egy erdő közepén laktak, minden oké volt, boldog család, egy John nevü öccs, és egy Margaret nevü nővér. Nem volt ilyen Oliver Stone-os, anyu prosti stb, stb. 
Dude: Az "erdő közepén laktak"-ról jut eszembe, hogy már értem miért van az erdőre is rákattanva. 
Skizo:Képzeld, az apja kutató volt a Forest Service-nél. Állandóan az erdőben autóztak a kis Lynch fiúval, és egy alkalommal kirakta a srácot az erdőben, és elhajtott. És a fenséges, gyönyörü erdő máris misztikummá változott. És erre csak annyit mondott David bácsi: "Ebben a fajta világban nőttem fel." Aztán a másik dolog ami szintén nagy hatással volt rá, hogy a nagyszülei Brooklyn-ban laktak. Képzeld el, hogy milyen furcsa lehetett egy gyereknek az erdő-mező feelingből átcsöppenni a New York-i dzsungelbe. 
Dude: Ja. Ez teljesen érthető. Képzeld el, hogy egésznap punnyadsz, virágok, madárcsicsergés, kutya éppen kiássa anyád muskátlijait, aztán elugrotok a nagyihoz, ott meg lőnek az utcán, zaj van és büdös és mindenki neked megy. Hát nem csodálom, hogy így begörcsölt az öreg anagyvárostól. Mindketten röhögni kezdtünk az egészen. Jól esett volna egy sör, úgyhogy behuppantunk egy közeli ivóba, és rendeltünk két korsóval. Meg elég hideg is volt kint az utcán beszélgetni (főleg magammal) úgyhogy pont ideális volt a meleg, füstös, kicsit zajos hely. Szerencsére nem volt túlságosan zsúfolt, így hallhattam a saját hangomat. A beszélgetés tovább folytatódhatott az eddigi kellemes, kötetlen hangnemben.
Dude: És csak mozival foglalkozott?
Skizo: Nem-nem. Ha jól tudom, akkor festegetett is huszonéves korában.
Dude:Az klassz. Szívesen megnézném a képeit. Csak úgy érdekességképpen.
Skizo: Azt tudtad, hogy mikor csinálta az első filmjét? Meg úgy egyáltalán mit ismersz tőle?
Dude: Hát nem tudom, hogy mikor készült el az első mozija, meg mi volt vele, nekem David Lynch ott kezdődik, hogy Sailor szétveri egy fickó fejét a lépcsőn az első bálján és ez pont egybeesett azzal, amikor belezúgtam Nicholas Cage színészi munkájába is. 
Skizo: Az nagyon király film volt. Veszett a világ! Hü az nekem is nagyon ott volt. Az bizony 1990. Willem Dafoe, mint Bobby Peru, talán még Cage-nél is jobb volt. 
Dude: Hü az nagyon állat volt amikor felhúzza a kiscsajt valami gusztustalan stílusban és amire a lány is tényleg felizgul, addigra közli, hogy "Csak vicc volt!" és vigyorogva távozik a szobából. Nagyon komoly film. 
Skizo: És a Düne, azzal mi van?
Dude: Á nagyon pici voltam még amikor láttam. Akkoriban még komoly durranás volt a hangalámondásos VHS kópia. De ha jól emlékszem élveztem. Sting is nyomult benne, ugye?
Skizo: Ahogy mondod. Az első filmje az Eraserhead volt 1976-ból. Aztán 1980, Elephant Man, Utána jött a Düne 1984-ben, aztán jött 1986 és a Blue Velvet... 
Dude: Ezt épp most mondták nekem, hogy látnom kellene.
Skizo: Állítólag érdemes. Gyakorlatilag a brutalitásról és az erőszakról szól. Majd valamelyik nap kikölcsönözzük egy tékából, aztán jól megnézzük. Folytathatom, a felsorolást vagy nem érdekel?
Dude: Dehogyisnem! Persze, folytasd csak!
Skizo: Szóval a Kék bársony után egy Le cowboy at le Frenchmen címü darab következett, amiről viszont semmit nem tudok. Aztán a már említett Wild at Heart azaz a Veszett a világ. - elmosolyodott. Tényleg csíphette a filmet, nem csak a kedvemben akart járni - És hát
a Twin Peaks sorozat, meg a mozifilm. 
Dude: Nagyon kajáltam a Twin Peaks-et. Angelo Badalamenti csinálta a The Straight Story zenéjét is, akárcsak az Iker Csúcsokét. 
Skizo: Jó is volt! - válaszolta vigyorogva - Cooper ügynök (Kyle
MacLachlan) a világ legcoolabb figurája. Meg úgy az egész annyira extrém és izgalmas volt, hogy jó volt nézni. Akik meg nem nézték, azok jókat nevettek a Twin Peaks-eseken, amikor azok rohantak haza "adásidőben" ...
Dude:Persze lehetett is, mert egyáltalán nem szabad komolyan venni a filmet. És ha nem veszed komolyan, akkor lesz csak igazán komoly. Pokoli jók voltak a karakterek! Audrey Horne (Sherilyn Fenn) a szállodás lánya, az maga volt az élő-mozgó pornográfia. Halál jó volt amikor a bordélyba akar bekerülni és a "felvételin" csomót köt a
szájában a cseresznye szárára, úgy, hogy csak a nyelvét használja. Imádtam. A Balatonon néhány éve láttam egy sirály pólót azzal a felirattal, hogy "I killed Laura Palmer!" Leröhögtem magam az asztalról. De az egész sorozatban a legnagyobb ötlet Dianne, a napló volt, amiből csak annyit láttunk, hogy egy diktafon, amit mindig Dianne-nek hív Mr. Cooper. A Twin Peaks-től kezdve már én is képben vagyok ám! 1997 Lost Highway, egy szintén elvarázsolt misztikus világ, hihetetlen képek, ötletek, horrorisztikus környezet, Bill Pullmann pedig zseniális volt. Patricia Arquette ugye a Nicolas Cage felesége? 
Skizo: Nem tudom biztosan, de azt hiszem igen.
Dude: Na az a csaj nagyon bejön.
Skizo: Hajaj! Hideg az egész filmben, mint egy üveg sör, de van
mögötte valami megfoghatatlan melegség, amiből alig látszik valami. Atom izgalmas. Amúgy a Straight Story-ról mit tudsz?
Dude: Hát, hogy ez a tényleg megtörtént sztorin alapul, és egy újságcikk kapcsán készült el a történet, a Lynch pedig azonnal beleszeretett az öreg ember figurájába, egy interjúban annyit mondott az egészről filmről, hogy "It's a very slow road-movie". Nagyon jót röhögtem ezen a mondatán. 
Skizo: Ez tényleg találó.
Dude: A 73 éves Alvin Straight (Richard Farnsworth) elindul egy fünyírón, hogy meglátogassa a testvérét, akit sok-sok éve nem látott. Richard Farnsworth a 60-as években nagysikerü kaszkadőr volt western filmekben. Már nyugdíjba vonult, amikor Lynch megkereste a forgatókönyvvel, nagynehezen vállalta csak el a dolgot, hiszen már Ő is bőven túl volt a 70-en. De mindenképpen öröm számunkra, hogy aztán mégis belement. Hihetetlen arca van a kisöregnek, és minden mondata pokoli hiteles. Mellesleg a valódi Alvin Straight 76 éves korában hunyt el. Sissy Spacek pedig nagyon pengén alakítja a fogyatékos, és igen érzékeny Alvin lányának szerepét. Először kegyetlenül idegesített, hogy dadog, aztán pedig már azon rágódtam, hogy ezt, hogy a francba tudja ennyire jól csinálni?
Skizo: És milyen szépek voltak a táj-fotók, meg az egész környezet
amiben a film játszódik? 
Dude: Mármint a végtelen szántóföldekre gondolsz?
Skizo: Arra. - röhög - Nagyon régen láttam ennyire finom mozit, megbékélésről, célokról, öregekről, fiatalokról, szeretetről, és arról, hogy emberek vagyunk, akik akarattal, szeretettel, türelemmel hihetetlen dolgokat tudnak véghezvinni. 
Dude:Ezt normális esetben kicsit nyálas dumának tartanám, de a film után mégis azt mondom: Ámen. Tényleg érdemes megnézni. Lynch miatt is aki, mintha erre a filmre kifordult volna önmagából meg a történet miatt is. Basszus, most mit ragozzam: tényleg jó, na! Meg kell nézni! 
Skizo: Szépen lassan haza kellene sétálnunk, nem? Te figyu, a Hatodik érzékről nem lenne kedved majd dumálni?
Dude: Majd meglátjuk! Fizessünk és menjünk!

Megittuk a maradék sört, fizettünk, aztán kiballagtam a hideg utcára. Boldog és furcsa mosollyal néztem a mogorva tekintetü embereket akik a járdán rohantak valahova. Talán ha néhány óráig olyan nyugisan szemlélem a világot én is ahogy Alvin tette, akkor már megérte. Ha pedig sokat gondolkodom a hallottakon, és élvezem egy darabig azt a szépséget amit a képek árasztottak magukból, végre egyszer nyugodtan alszom. Hogy aztán holnap már én is rohanjak, mint egy megveszett, megállíthatatlan kamion, aki mit sem törődik egy fünyírós pici öreggel és ha útjába akad mégis egy, akkor nem hülyének tartsa, hanem büszkén nézzen rá, és ha bajba szorul, szívesen segítsen.