A dátumváltás után várható, hogy a divat is érzékeny változásokon megy majd keresztül. A divat az élet szinte minden területét érinti, beszélhetünk háztartási divatról, zenehallgatásiról, és ugyanígy szerelmi divatról is, hiszen a divat az a dolog, ami egyrészt a legtöbb embernél ugyanúgy van, másrészt az a dolog, amit a legtöbb ember szeretne, ha nála is ugyanúgy lenne. 
A legtöbb dolgot, mint öltözködés, zenéket jól nyomon követhetünk a reklámokban, eladási statisztikákban, nyomtatásban megjelent fotókon, és könnyű áttekinteni, mik a trendek. A szerelemmel természetesen tök más a helyzet. De vegyük sorban, egyáltalán mit lehet tudni erről a jelenségről? Ha belegondolunk, eléggé keveset. 
Régebben, mármint nagyon régen, a történelmi időkben, (tehát például 1985 előtt) mindenki nagyon be volt indulva erre a dologra, hogy szerelem. Az MTV, a Music Television, (Csehországban nyilván nem kell ezt hozzá tenni, mert ott nincs olyan plusz csatorna, amit szintén MTV-nek rövidítenek), szóval az MTV-n 81 óta villódznak a videóklipek, és napjainkban vagy 300 millió fiatal szemébe-fülébe jutnak el. 
Mivel a popzene mindig is erősen kötődött a szexualitáshoz, valamint ahhoz a dologhoz, hogy szerelem, biztos, hogy az MTV komoly befolyást fejtett ki ezen a területen. 
Korábban a szerelem olyasmit jelentett, hogy Rómeó és Julia, ebből mára már leginkább csak az erkély maradt meg. A történelem során egész sor kis szerelmi románcot írtak meg, és ha csak az ilyen kettős-párosokat vesszük, mint Trisztán és Izolda, Mester és Margaréta, Bonnie és Clyde, Nárcisz és Psyché, arra gondolhatunk, és tehetjük mindezt teljes joggal, hogy a szerelem valami baleset-szerűség, ami nagy hirtelenséggel megtalálja a fiatalokat, és aztán valami rossz sül ki a végén, amely hagyományt még a Thelma és Louise is követi, pedig ők egy baráti páros. 
Ha a régi történeteket figyeljük, kiderül, hogy a hangsúly azon van, hogy valakit nem tudnak megkapni, vagy legalább is nem teljesen, vagy nem bármikor, vagy nem meghatározatlan időre. 
A másik fontos részét pedig az, hogy mint valami nagyon kemény drog, a szerelem is valahogy nagyon a résztvevők fejébe száll, és kiragadja őket a korábbi egész életükből, és visszacsinálni már nem lehet, és végső soron mindenki nagyon szenved, és mindenkinek komoly hiánya van a másikból. A képlet egyszerű, a szex előtti vad vágyakozás, valamint a friss szex-élmény nyomán támadt nagy összetartozás élmény jellemzi a historikus  helyzeteket. 
Az egész nagy történelmi periódusnak az vetett véget, hogy felfedeztük a "safe-sex"-et, plusz a női nem rendesen emancipálódott, és a férfi-női viszony szépen elmozdult az egyenlő rang irányába. Globális sztárjaink, mint Madonna egy életre leszoktattak mindenkit arról, hogy a patetikus és nyomasztó "I am a woman in love" szerű szitukat egyáltalán komolyan lehessen venni. És a 90-es években már beköszöntött az eszelős flörtök és a papás-mamás (próbaházasság-szerű kapcsolatok) boldog időszaka. Ez az új időszak már arról volt híres, hogy az emberek a szerelmet nem genetikailag előre-kódolt időzítet bombaként kezelték, hanem egzisztenciális érvényesülésük, vagyis a "túlélés" egyik beépített eszközeként.
Vagyis a Wall Street erre a területre is betette a lábát, és ha egy "kapcsolat" gyümölcsöző, illetve jók a mutatói, akkor a résztvevők boldogok benne, (ami körülbelül annyit tesz, hogy jól érzik  magukat). Ennek nyomán szépen kialakult a papás-mamás, a házasság-imitáció. 
A papás-mamás furcsa lehet például Austin Powers számára, aki a 70-es évek idején tudatilag megrekedt, hiszen arról van benne szó, hogy pontosan ugyanúgy csinálnak a felek mindent, mintha házastársak lennének, egy "céget alkotnak", egy érdekközösséget, és így haladnak előre az élet mezején,  mintha társasoznának. Az összes tinifilmben kábé így ábrázolják a fiatalokat, és nehéz is lenne másképp elképzelni, viszont azt a napot, amikor ez a dolog (egy kapcsolat) létrejön, szinte teljesen jelentéktelennek is nevezhetnénk, mert tényleg csak annyiról van szó, hogy "mikor jöttetek össze", és maga az összejövés is elég egyszerű (mint minden globális fogalom). Az összejövés egyszerűen az első közös szexet jelenti, amire a historikus időkben végig vágyakoztak. 
A kapcsolat kezdeményezője (általában a csajok) pedig, mint Monica a Jó Barátok-ban, elkezdi a közös időszámítást, amit mindkét félnek komolyan kell venni. És akkor úgy megy ez az időszámítás, mint egy szemeszter az egyetemen, "de jó, már megcsináltam három vizsgát, ügyes vagyok". És minden szépen halad előre, egészen addig, amíg valamelyik fél fel nem vesz egy másik szakot. A "papás mamás"-ra az egyébként talán a legjellemzőbb, hogy a Demi More - Bruce Willis féle házasság a mintaképe, illetve az inspirációs gyökere, hiszen ha egy házasságról is kiderülhet, hogy az is csak egy kapcsolat, és hogy még a nagyok is bénáznak, akkor ez inspiráló a "kicsikre", hogy fordítva is igaz lehet. Ez volt körülbelül a 90-es évek pályája, és mint minden dátumváltás, nyilván ez is egy új divatot fog hozni, már csak az a kérdés, hogy vajon milyet? 
A régi klasszikus szerelmet ma már csak a hormonok háborújának, vagy a szex közös felfedezésének, vagy súlyos védelmi hibának nevezzük. A 80-as évek felerészben még mindig romantikus (tehát balesetszerű) stílusa is a múlté, a 90-es évek "papás-mamás"-os mini-házasságára is várhatóan ugyanez vár. Egy évvel később már biztos könnyebb lesz megállapítani, hogy milyen változások mentek végbe, most pedig még semmi sem látszik. Szakértők, (ha ez egy tévés show-műsor lenne, pl. Larry King műsora), nyilván azt mondanák ezen a ponton, hogy vihar előtti csend, s hogy várhatóak elmozdulások-valamilyen irányba. 
Azt is elmondanák ezek a szakértők, hogy végeredményben két irány az, ami elképzelhető. 
Az egyik az, hogy merészebbé válnak a kapcsolatok, és a hangsúly áttevődik arra, ami ezeken a kapcsolatokon belül van, szemben az eddigi kirakat-formációval, hogy kívülről izgi, belülről uncsi. A másik irány pedig az lehetne, hogy méginkább minden a miniházasságok irányába mozdul el, csak most már a miniházzasságokat (is) sokkal komolyabbként értelmezve. Mivel az új dátum, és a 2000-res, (illetve a 0-s) évek még új jelenséget képviselnek, várható, hogy először az utóbbi tendencia fog érvényesülni. De aztán márciusban, (tavasz környékén) ez megváltozhat, és jöhet a merészebb verzió. 
A merészebb és a még-miniházasságosabb verzió között az a legfőbb különbség, hogy a miniházasságok viszonylag nehezen jönnek létre, sok filózás előzi meg őket, oda-vissza. A merészebb "0-ás" verziót ezzel szemben az jellemezheti, hogy sokkal nagyobb hangsúly kerül a szimpátiára, a rokonszenvre, és a legelső benyomásra, és sokkal könnyebben, illetve gyorsabban jönnek létre ezek a kapcsolatok, mert egy fokkal elemibb ösztönön alakulnak, az egzisztencia helyett a szexualitáson, (ami olyan, mint egy jéghegy, aminek a szimpátia csak a csúcsa). 
Ez utóbbi verziót támogatja a safe-sex egy körrel mélyebb kulturális rögzülése a napi szokások körében, ami biztonságérzetet ad majd egyfelől. Másfelől pedig onnan érkezik a megnövekedett biztonság-érzet, hogy mindenki nagyon sok filmet látott már életében, amiben remek és pontos ábrázolásait láthattuk a kapcsolatoknak, és eljön lassan az ideje, amikor az ezekből szerzett ismereteket kamatoztatni lehet, vagyis eljön az ideje, amikor az emberek ítélőképessége feljavul. Így ha egy csaj találkozik egy pasival mindkét fél részéről megnövekszik a döntéshozás sebessége, hamarabb átlátják, mi lenne a megfelelő pálya, és így hamarabb kerülhetnek közel egymáshoz, vagyis gyorsabban, vagyis intenzívebben. És mivel minden kapcsolat kábé olyan, mint ahogyan indul, a mini-házasságokra jellemző lassú megszokást felválthatja egy "enjoy"-jellegűbb társ-felfogás, és a felek, mivel látják, hogy akivel együtt vannak, tulajdonképpen egy idegen lény, és nem egy bútor vagy "accessory", nagyobb lehet az esélye, hogy az együtt töltött idő során jobban kiaknázzák egymás társaságát, és sokkal kevesebbet unatkoznak, ami azért pozitív fejlemény lehet. 
A "0-ás" verzióhoz nemcsak a safe-sex és a begyorsult ítélőképesség szolgálhatnak katalizátorként, hiszen még mindkét nemnek (tömegében tekintve) van fejleszteni valója. A csajok például hozzászokhatnak a számlák felezéséhez, ami azért az emancipáció vívmánya, tehát végső fokon az ő érdeküket szolgálja. A pasik elfelejthetik a "nők buták" című sztereotípiát annak minden verziójával együtt, hiszen ez az egész nézet egyedül abból származik, hogy a pasik elvárják, hogy a csajok az ő hobbijukat magukévá tegyék, vagyis a válasz az, hogy "édesem, ez nem az én hobbim, hanem a tiéd". 

A "0-ás" verzió, az új szerelmi divat beköszöntésének már az egész 90-es évek során láthattuk az előjeleit. A videóklipekből kihaltak az érzelgős "szerelmi számok", már nem a szerelemről beszélnek, és mint ahogy hálistennek az is kihalt  hogy a számban olyan szöveg van, hogy "ez a dal", "I'm singing this song", (bár a Ray of Light még tartalmaz egy ilyet). Szóval nem a szerelemről szólnak, hanem a szerelmet, a kapcsolatokat már eleve feltételezik, és arról szólnak, ami ezen belül található. A dalszövegek elmentek egy "touching" irányba, lényeg, hogy valahogy eltaláljanak téged, és identitást diktálnak a fejedbe ahelyett, hogy arról csacsognának, hogy "de izgi dolog a szerelem". A szerelem-szövegek helyett viszont ott van a sok -sok szexualitást árasztó kép, ami a tinédzsereket beizzítja, (és engedelmes fogyasztóvá neveli), és ez a képözön (vegyük csak a fekete videókat, mint Dr. Dre), már évek óta bombáz minket, vagyis várható, hogy mint a villámlásnál, a kép után a hang is lassan megérkezik, és beüt a "0-ás" verzió. Mondjuk 2000 Márciusában - tegyük fel ..