keresés



  home   | szocio |  hírek   |  filmekről   |  kult   |  urban/enviro   | 

  fehér
tartalom


















  2002-04-08

Az Ember, Aki Ott Se Volt
 The Man Who Wasn't There 2001.
A Coen fivérek, Joel és Ethan Coen, nagyon jó forgatókönyvírók, képesek egy egész estés film teljes hosszában ügyelni a részletekre, ami e legújabb filmjüket illeti, itt is magukkal ragadják a nézőt, mégpedig rögtön a legelején.

Ed, a történet hőse elkezdi mondókáját, sima narráció, őt magát még nem látjuk, még minden lehetséges. A kocka persze már itt el van vetve, mert ha Ed-et nem is, de azt már látjuk, hogy a film fekete-fehér, és hogy valahol az 50-es években játszódik (49 nyara). Mit gondolunk erről? Hát, nem volna rossz, adva van megint valami nagyokos, aki nagyon tudja, hogy hogy mennek a dolgok, mély hangon beszél, és nyilván azt várja, hogy valahogy ráharapjunk, és az oldalára álljunk, hogy azonosuljunk vele. Ördög tudja - gondolja a néző ezen a ponton, itt a 30.-40. másodpercben. Ekkor azonban a kör hirtelen bezárul, a kamera megmutatja nekünk, ki az aki beszél, és ez mindent megváltoztat. Ed (Billy Bob Thornton) egy hatalmas vesztes, és ez első ránézésre látszik. Egy őszülő félben lévő, lusta borbély, aki közben meg van róla győződve, hogy iszonyat cool és pro. Ahogy megáll rajta a kamera, annyira vicces, annyira kifejező, annyira tökéletes beállítás, hogy azt mondjuk, "meg vagyunk véve, kezdődjék hát a film!". És ekkor el is kezdődik.

Már a film műfaja is külön érdekesség számba megy, rövid gondolkodás után a thriller, a dráma és a vígjáték kategóriákba soroltuk be. Dráma és vígjáték, eléggé érdekes kombináció, ilyen ez a film. Az alcíme az lehetne, hogy "lassú víz partot mos", illetve "lassú víz azt gondolja magáról, hogy partot tud mosni". Már ekkor, az elején megemeljük a kalapunkat Billy Bob Thornton előtt, annyira tetszik nekünk a karakter, akit ő és a Coen tesók létrehoztak. De a történet alapját képező szituáció, élethelyzet is hasonlóképpen tökéletesen van kialakítva. Ed felesége, Doris (Frances McDormand) viszonylag jól néz ki, Ed-hez képest túlságosan is, és a természet rendje az ilyen egyenlőtlenségek esetén azt diktálja, hogy Doris-nak legyen valakije. És van is neki, Ed barátja, a kisváros nagy üzletembere, Big Dave (James Gandolfini) személyében.

A golyók szépen le vannak rakva az asztalra, jöhet a kezdőlökés, amely az egész rendszert mozgásba hozza. Ez kezdőlökés is annyira stílusosan, annyira tökéletesen jön, hogy ezzel el is értem a limitemet, utoljára mondhatom, hogy le a kalappal, szóval, le a kalappal. Ártatlannak látszó délelőtt, Ed dolgozik, a cigije ott lóg ki a szájából, és ekkor belép az üzletbe egy tökmag fickó. Hajvágást kér (!), kezdünk izgulni. Ekkor leveszi a parókáját, amibe Ed majdnem belevág. Úgy isszuk a jelenet minden cseppjét, mint valami ízletes nedűt. Ekkor jön a szokásos beszélgetés, a kisember arról kezd el beszélgetni, hogy van ám neki egy találmánya, amivel, ha sikerülne befektetőket találni, iszonyat komoly pénzeket lehetne csinálni. A bácsi tovább nyomja, hogy úgy hívják a találmányt, hogy "dry clean", vegyi-tisztítás, utazás mozgás nélkül, tisztítás nedvesség nélkül! Forradalmi gondolat, mint ahogyan valóban az, és lassú víznek lassan leesik a tantusz, és estére Ed kitalálja, hogy ő lesz az a befektető, akire a fickónak szüksége van. Hogy honnan szerez pénzt, illetve miért viselkedik úgy, mintha már meg is lenne neki a szükséges összeg? Ne kérdezzétek. Éppen így ne kérdezzétek azt sem, hogy terve sikerül-e, mert a történet minden egyes mozzanata külön lelemény, szóval kár volna verbalizálni. A film további alakulásáról már csak annyit mondhatunk, hogy Scarlett Johansson is szerepet kap benne, és nagyon kellemes őt viszontlátni az Amerikai Rapszódia után, mintha 1000 éve ismernénk.

A film nagyon-nagyon jó, mondhatni majdnem tökéletes, ám van pár dolog, ami levesz ebből a tökéletességből. Először is, ez egy Fargo 2, a szó legjobb és legrosszabb értelmében egyaránt, különálló, saját stílussal rendelkező egész, ám mégis teljességgel ugyanaz. Ikertesó, így most már minden Coen-re jut egy egész Fargo. A Fargo William H. Macy által játszott karakteréből klóónoztak új filmet. Ez a karakter röviden úgyjellemezhető, hogy erősen jellemhibás. Nagyon jól sikerült, ám mégis ismétlés. A másik ennél is súlyosabbprobléma az, hogy nem igazán felemelő a film vége. Lehet mondani bármit, de valahogy nem vagy a klasszikus feldobottság hangulatában, amikor kijössz, és ez hiba. Hiba, mert tisztán látszik, hogy Coen-ék el tudták volna intézni nekünk, hogy feldobódva hagyjuk el a mozit, ám agyukban túlságosan is dolgozott a cinizmus, na és a papírforma.

Ha a történetnek azon pontján a mi javunkra döntöttek volna, avégső emlékünk is sokkal jobb lett volna, amit erről a filmről őrzünk. Azt mondjuk, kár érte. Lehetett volna igazi, megbízható közönségfilm, a minőségi filmek osztályából. Ehelyett átkerült a "filmrajongók figyelem", Coen-ék kiadták a 2001-es Fargo-t! Ez a film valódi ikertestvére a Fargo-nak, csak az ikreknél van egy olyan törvényszerűség, hogy ha az egyik matematikus, akkor a másik énekesnő, jó lett volna, ha ez is teljesül, ha a történetnek azon a bizonyos pontján nem abba az irányba megy, amelyiket az ikertesó már előtte igénybe vett, hanem beújít, és spontán mutációval meglep minket egy kellemes estével.

-floyd-

2002-04-08
 




oldal: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 11 12 13 14 15