keresés



  home   | szocio |  hírek   |  filmekről   |  kult   |  urban/enviro   | 

  fehér
\"tartalom\"


















  2002-03-14

Kísértések
 Temptations 2002.
Kamondi Zoltán új filmje nagy sikert aratott az idei filmszemlén, a zsűri és a közönség egyhangú elismerését az a film váltotta ki, amelyet első nekifutásra a "leegyszerűsített művészfilm" kategóriával illetnénk.

Nagyon visszafogottan és ezért hatásosan indul a film: fekete-fehér képet látunk, egy házat valahol a semmi közepén, alatta gyors feliratokat és Melis László jó zenéjét. Aztán kellemes meglepetésként az itt-és-most-ba kerülünk (a jelenben vagyunk, a helyszín meghatározatlan), a házon belül egy fiatal lány épp összetűzésbe keveredik a barátja mamájával, vagyis Básti Julival. Na, megint a szokásos magyar valóság-ábrázolás-vonal, gondolhatnánk, de ha ezt tennénk, tévednénk. Mert ez a film nem a nagy kiborulásokról, a szegénységről, elesettségről és egyebekről szól, hanem egy fiatal srác kétarcú életéről. Amellett, hogy ez elég egyszerűen hangzik, a film stílusa tartogat meglepetéseket számunkra. Marci (Miklós Marcell), a 19 éves főhősünk kívülről olyan, mint amilyennek a "deszkás" nemzedék tagjait ismerjük, belül pedig leginkább egy dologra érzékeny: arra, hogy nem ismeri az apját. Anyja (Básti Juli) "az egyetlen fiára rátelepedett anya-típust" képviseli, és ennél a sztereotípiánál sem a forgatókönyv, sem a színésznő nem kíván többet nyújtani. Miközben az ő páros-játékukat figyeljük, még nem tudjuk igazán hova tenni a filmet, de azt érezzük, hogy az indítás nem rossz, és jók az előérzeteink a folytatást illetően is. A film furcsaságai persze később következnek. Marci megtudja, ki az apja, és azon melegében el is szegődik hozzá a termelőüzemébe, egy lepusztult gazdaságba, ahol semmi sem működik rendesen. Az apa (Derzsi János) alkoholista, aki egyik napról a másikra tengeti az életét, és az inkognitóban érkező Marci elszántsága sem hozza ki a sodrából. Mert Marci a laptopok és az egyetemi kapucsinók világát hirtelen lecseréli az apja gazdaságára, ahol szénát pakol, hagymát pucol, és egy félig csempézett kövön alszik. Ez a váltás meglep minket, mert nagyon nem megalapozott, és Marci feltűnően otthonosan viselkedik ebben a világban is, ami mégiscsak furcsa, hiszen az eredeti közege révén (a családi veszekedések ellenére is) is egy "elkényeztetett budai gyerek"-nek látszott. A fiú sajátos stílusban beszélget az apjával (aki nem tudja, kicsoda Marci), ami a következő érdekesség, mert ennek is olyan íze-szaga van, mintha csak a forgatókönyvírónak (Kamondi Zoltánnak) lenne köszönhető ez a helyi viselkedési rutin Marci részéről. Bárhogyan is, hamar kiderül, hogy ez egész tanyai környezet arra volt jó a filmben, hogy Marci két zsák hagymáért "megvásárolhasson" egy 10 éves körüli cigány kislányt, és ezzel eljussunk a főkonfliktushoz. Juli (Kovács Julianna) egy kedves kislány, aki történetesen cigány, ezért természetesnek veszi, hogy némi élelemért eladja a családja, és az első percektől romantikus (vagy leginkább ahhoz közeli) érzelmeket táplál az "ura" iránt, vagyis szerelmes lesz abba, akinek elvileg ő a tulajdonát képezi.

A cigányság felkapott téma lett idén a művészfilmesek körében. Szabó Ildikó Chacho Drom-ja, függetlenül attól, hogy hogy sikerült, a cigányság sorsával foglalkozik, úgyhogy Kamondi történet-választása nem lepett meg bennünket, csak van néhány dolog, ami zavar minket ezzel kapcsolatban. Kezdjük azzal, hogy Juli 10 éves, és ezzel együtt azt venné a legtermészetesebben, ha igazi házastársi kapcsolatban élne Marcival. Vagyis azontúl, hogy egy enyhe Lolita-vonal bekúszik a képbe, az egész lányvásárlás és -birtoklás azzal a ténnyel válik egyszerűvé (és filmbe beilleszthetővé), hogy cigányokról van szó, akik egy ősi kultúrát képeznek, tiszta és eredeti módon állnak hozzá a szexualitáshoz, tehát tulajdonképpen egy antropológiai sajátosság vonatkozásait láthatjuk csupán Marci és Juli kapcsolatában. Romantikus, de amellett sztereotipizált ez a megközelítés, úgyhogy az ezzel kapcsolatos ellenérzésünk az egész film alatt nem fog minket békén hagyni. Hiába nyújt fantasztikus alakítást Kovács Julianna Juli szerepében, nem tudunk feloldódni az "ártatlan cigánylány és a kedves királyfi" szerelmének a történetében, még akkor sem, ha ez a szerelem végül egy hajszál híján megmarad plátóinak. Marcinak természetesen van egy barátnője is (nemcsak egy vásárolt "lánya"), Elvira (Budai Kati), aki napjaink egyik könnyen beazonosítható lány-típusának a képviselője: csinos, felületes, hisztis, rafinált és egyszerű működésű. Maga Budai Kati egyébként hivatalosan egyáltalán nem színésznő, a jogi egyetemre jár. A film forgatása idején ikertestvérével együtt 2 alternatív zenekarban is énekelt, az Ef Zámbóban és a Balatonban, így fedezte fel őt Szekeres, Kamondi asszisztense, akinek Kovács Juli is köszönhető.

Marci szereti a lányt, de miközben átlagon felüli érzékenységével minden körülötte levő csúsztatást észrevesz (főképp anyja és nevelőapja borzasztó hibáit), azt nem látja meg, hogy Juli az ő feleségének érzi magát, és kettejük világa nem fedi le egymást olyan könnyen, mint ahogyan ezt ő az egyetemista éles eszével gondolta. A film mindenképp egy klasszikus magyar művészfilmnek számít (ilyen történettel nem is lehetne más), de ezentúl még "leegyszerűsítettnek" is hívnánk. Arra célzunk, hogy a rendező inkább egy valódi mai kölyköt (Marcit) használ főhősként, aki hackerkedésből szerzi a pénzét, csakhogy ne lehessen "túl nehéz" történettel vádolni a filmet. Vagyis először az itt-és-most-hoz köti a mondanivalóját, aztán később színezi ki a "művészfilmes sztorivonallal", a szerelmes 10 éves cigánylánnyal, és az ezzel járó bonyodalmakkal. Egyébként a film jó ritmusban halad, és ha túljutunk a meghökkenéseinken (miért beszél olyan furcsa stílusban Marci az apjával? honnan tudja, hogyan kell alkudozni a pusztában egy cigánylányra?), akkor már sínen vagyunk, mert az események tartják a megfelelő ütemet. Ezen kívül van még jó pár erénye a filmnek: többek közt a kiváló filmzene, a kerek történet, vagy a profi színész játékok, hogy a nagyon finom képi világot ne is említsük. A főszereplő Miklós Marcellről szinte semmit nem tudunk (még), de ő is, és Kovács Julianna is nagyon életközeli játékot nyújtottak. A film dramaturgiájában találtunk két fájó pontot, amiket mindenképp ki kellett volna hagyni (börtön-jelenet, illetve Elvira vallatása), ezek nélkül sokkal jobb lett volna az egész történet.

Mindent egybevéve egy könnyen nézhető művészfilmmel van dolgunk, ami "fajsúlyos" kérdésekben gondolkodik, és ragaszkodik a komoly (nem vidám) megoldásokhoz, de menet közben hajlamos engedményekre, és az is igaz, hogy bármennyi hibát is fedeznénk fel a történetben, a végeredmény hatásos, tehát a moziból kijövet még jó sokáig fogunk emlékezni a filmre.

-lido-

2002-03-14

 




oldal: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 11 12 13 14 15