keresés



  home   | szocio |  hírek   |  filmekről   |  kult   |  urban/enviro   | 

  fehér
tartalom


















  2002-03-20

Más Világ
 Otros, Los 2001.

A Más Világ egy horrorfilm, pontosabban kísértetfilm, ami egyetlen házon belül játszódik, és összesen 7 szereplője van. Ezek az enyhe adottságok egy Alejandro Amenábar nevű 30 éves spanyol rendező-forgatókönyvíró számlájára írhatók, aki minimális felszereléssel kívánt Hitchcock-szerű feszültséget teremteni a filmjében - nem is nagyon jött össze neki.



Amenábar neve nem véletlenül ismeretlen számunkra, mivel eddig még csak egyetlen filmje került szélesebb forgalomba, ez pedig az a "Nyisd Ki A Szemed" c. film, amit Tom Cruise és Cameron Crowe ültetett át egy-az-egyben amerikai földre, Vanília Égbolt címmel. Micsoda véletlen, a Más Világ-nak pedig pont Tom Cruise az egyik producere, vagyis alaposan felmerül a gyanú, hogy ezt a filmet Cruise üzleti ajánlatának köszönhetjük, ami elképzelésünk szerint így hangzott: ha ő és Crowe barátja amerikanizálhatja Amenábar forgatókönyvét és filmjét, akkor cserébe Tom Cruise beszáll producerként a spanyol rendező filmjébe, sőt még az akkori világsztár feleségét, Nicole Kidman-t is bevonja főszereplőnőnek. Kidman annak ellenére játszott a filmben, hogy időközben egy elég csúnya válási procedúrába bonyolódott Cruise-zal, de hát végülis összejött a film, és a történet végül egy meglehetősen szép anyagi sikerrel zárul: a 17 millió dollárból készült film négy hónap alatt több, mint 96 millió dollár bevételt hozott.

Műfajilag a filmet a misztikus thriller kategóriába sorolhatnánk, mivel hőseink folyamatosan szellemekkel küszködnek, és a harc tétje az, hogy végül ki maradhat egy ősi ház lakója: az emberek vagy a szellemek.Az időpont 1945, a helyszín a brit Jersey szigete, azon belül pedig egy elhanyagolt viktoriánus angol kúria, ahol Nicole Kidman (Grace) két gyerekével (Nicholas és Anne, James Bentley, Alakina Mann) éldegél, elég fura körülmények között.

A gyerekeknek van egy olyan betegségük, ami miatt allergiásak a fényre, vagyis Grace-nek folyamatos sötétségben kell tartania őket. Az alaphelyzet felvázolásával nem sok időt tölt a film, pár perc után már természetesnek vesszük, hogy egyrészt minden ajtót egyesével zárni kell a házban (a szellemek miatt), másrészt nem süthet be napfény az ablakokon (a gyerekek miatt). A film ezzel a kevéssel igyekszik misztikus-rejtélyes hangulatot létrehozni, a kevés fény, a zárt ajtók ellenére elmozdított tárgyak, és Kidman feszült arca pedig együtt próbálja idegessé tenni a nézőket, közepeseredménnyel. Mivel ritkán eladható egy háromszereplős film, ezért még további 4 szereplő fog csatlakozni Grace-ékhez: egyrészt egy 3 fős szolgáló személyzet (házvezetőnő, kertész és szobalány), valamint később Grace háború óta eltűnt férje, Charles.

Megtudjuk, hogy az új személyzet már dolgozott régebben a házban, és az is felsejlik előttünk, hogy annak idején valami szörnyű dolog történhetett, ami miatt el kellett hagyniuk a házat, és ami miatt a cselédlány elnémult örökre. A film a klasszikus ijesztgetős eszközöket alkalmazza, elnyújtja a feszültségteli perceket, sejtelmes világításokkal operál (ami egy ilyen fénymentes történetnél nem is nehéz), a zenét a szokásos módon használja a jelentős pillanatok felerősítésére, miközben a szereplők arcán kétértelmű arckifejezések suhannak át egy azonos jelenetben.

A film közepén már sokért nem adnák a nézők, ha a szereplők legalább egy kicsit kimozdulnának a házból (csak a változatosság kedvéért), mert már kezd kifújni minden sejtelem-rejtelem a házban, és annak környékén. Persze érezzük, hogy nem fog összejönni nekünk egy jól megkomponált külsős jelenet (statisztákkal, utcai járókelőkkel, hasonlókkal), mert ez a film ragaszkodik az "egyetlen helyszín-sokféle feszültség" elképzeléséhez, no, meg az olcsó forgatáshoz. Tehát Grace elindul egy alkalmasnak tűnő pillanatban (fuss, Grace, fuss!), de aztán előjön az alap-horrorelem, a sűrű köd, és meghiúsul mindannyiunk kívánsága.

Egészében véve eléggé egyszerű feszültség-teremtő eszközökkel dolgozik a film, és annyira klasszikus a stílusa, hogy hiába színes a film, az emlékeinkben fekete-fehérben maradt meg. A történet kicsit vérszegény, és ennél a filmnél is tapasztalhatjuk a mostanában divatos "a végére tégy egy nagy csavart" - elnevezésű forgatókönyvírói szabályt, ami ebben az esetben is jól jön ki, mert feldobja a történetet, de azért ezúttal sem tesz jóvá utólag mindent.



Nicole Kidman sohasem tartozott a kedvenceink közé, de ettől függetlenül jegyeznénk meg, hogy filmbeli játéka egyáltalán nem volt meggyőző, sőt, inkább azt mondanánk, nem volt semmilyen sem. A vallási fanatikus anyát ugyanannyira gyengén hozta, mint a megijedt nőt, vagy a férjét hazaváró feleséget. A gyerekek aranyosan játszottak, de a legváltozatosabb (és legfélelmetesebb) karakter Mrs. Mills-é volt (Fionulla Flanagan), aki a mesebeli kedves nagyanyó-figurától kezdve a szellem-barát gyilkos nőszemélyig sokféle arcot vonultatott fel.

Amenábar filmje nem egy igazán eredeti alkotás (a stílus és az eszközök már régebb óta ismertek), amellett pedig túl hosszú a film ahhoz (101 perc), hogy folyamatos feszültséget és izgalmat tudjon adagolni számunkra, de ha valaki odavan a "szellemes"- misztikus filmekért, akkor ezt a filmet is élvezni fogja, mert itt vannak szellemek bőven, és rejtély is akad velük kapcsolatban. Akik nem ennyire elfogultak ezzel a műfajjal szemben, azok is találhatnak a filmben kedvükre való sejtelmet, más kérdés, hogy egy ilyen kevés szereplős és egy-helyszínes kamaradarab nem mindenki szívébe tudja magát belopni.



P.S.: Azóta, hogy ez a film és kritika megjelent, a cikk írója csöppet másképp látja a filmet, miután még párszor megnézte, úgy gondolja, hiba volt közepes thrillerként utalni rá, amikor ez igazából egy izgalmas misztikus művészfilm. Ezért az elröppent hibáért ezúton kér elnézést az olvasóktól...



-olasz-
-olasz-
2002-03-20
 




oldal: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 11 12 13 14 15