A Nagyon Nagy Õ

Ehhez képest amit láttunk, az valóságos művészet, mármint negatív értelemben. Művészet, hogy egy ennyire átütő ötletből, melynek puszta felemlítése is komoly mosolyt fakaszt az emberek arcán, egy olyan gyatra filmet sikerült csinálni, amely a nevettetés legelemibb kötelességének sem volt képes eleget tenni. Elképesztő. Valóságos csoda.

A kép csak viszonylag lassan áll össze az emberben, kábé a film felénél, vagy a fele után, és akkor már úgy van vele, hogy veszett fejsze nyele, de mi most mégis megpróbáljuk ezt a képet kimenteni, sőt, kinagyítani, mert úgy tűnik, egy eléggé komoly bűntény nyomaira bukkantunk.

Gyakorlatilag az van, hogy a Farelli testvérek megtértek. Miét értünk ezen? Nehéz megmondani, de ha valakinek sikerül végignézni a filmet, a feliratok alatt látható stábfelvételek némiképp világossá teszi, mire célzunk ezzel a "megtértséggel". Azt látjuk, hogy mindenki elképesztően jó fej, a szó leggusztustalanabb értelmében. Ez a film súlyosan fogyatékos, sérült embereket mutat be, és nagyon agyafúrt módon teszi őket nevetség tárgyává., a film végén pedig, illetve, bocs, a film után azt látjuk, hogy mindenki sugárzóan jó fej, annyira tolerálja a sérült embertársait, hogy szinte imádja őket. Mintha azt mondanák, idenézetek, nézők, hát nem aranyos ez a nyílt gerincű emberke? Szerintem ő teljes értékű lény, nézzétek, hogy rakosgatja egymás után a lábait! Az ilyen viselkedés a tisztelet minden formájától mentes, megalázó aspektus, és a moziból távozva egyre csak ez jár az ex néző fejében, meg az, hogy menyire nagy átverés volt ez a film, mert ez nem is vígjáték, hanem egy dráma.

A film alapötlete ekkor már nyilvánvaló, az amerikaiak 99 százaléka dagadt (legalább is erős csontozatú, javít ki minket Eric Cartman). Ha csinál valaki egy olyan vígjátékot, amelyben a dagiság túlsúlyos szerepet kap, ömleni fognak a nézők, és a milliók ugyanúgy. Nagy átverés. Nem azért, mert dagi emberek vannak benne, hanem azért, mert ez nem vígjáték, hanem dráma, ami egyebek közt abból is kiderül, hogy nem lehet rajta nevetni. Amennyit pedig nevetünk, azt később úgyis megbánjuk.

A Farelliék mindig is a gusztustalansággal töltötték meg a filmjeiket. Jim Carrey öngyújtós púzásai, a zselé Cameron Diaz haján mind alapvetően Farellis humorok. Ugyanekkor jelen volt a vak kisfiúnak visszaragasztott fejű döglött papagájt ajándékozó vonal is (Dumb És Dumber), valamint a Cameron Diaz retardált tesójának a pátyolgatása is (Keresd A Nőt). Két különböző vonal, és most ez utóbbiból nőtt ki ez a film. Itt a kóros kövérség a belépő, de látunk csak simán ronda nőket, akiket úgy nézünk, úgy mutat a film, hogy rondák. Elképesztő. Ilyennek nem volna szabad megtörténnie, hogy egy modell-szépségű lány helyett mutatnak egy hétköznapi személyt, és mi undorodunk, hogy "fú, de ronda". Állatkert? Ember-bemutató? Persze az egészet leöntik azzal a mázzal, hogy "de az egész csak játék", "vicc, tréfa, humor", és hozzáteszik akit zavar a nyíltgerincű férfi vonaglása a filmben, meg amikor gumikesztyűt húz, mielőtt a férfi mosdóba belép (lévén, hogy a kezén jár), az képmutató és álszent. A világnak a sérült, és fogyatékos emberek is ugyanúgy részei - mondja ez a szirup, amivel a torta le van öntve- és akinek ez nem teszik, az rosszfej, intoleráns. Hoppá! És ekkor beteszi a sakk-mattot. Egy kislány, akit a srác, Jack Black korábban szépnek látott, de valójában a fél arca meg van égve. Erre már senki nem mer semmit mondani, hiszen ez a kislány az élet része. Nem mondhatjuk rá, hogy csúnya, mert ilyen gondolat egy magát emberinek tekintő ember fejében nem jöhet létre.

Oké, Farelliék nyertek, meccset is és pénzt is. De azért gondoljunk bele, hogy miért gondoltuk volna, hogy ez az égett arcú kislány "gusztustalan"? Farelliék mutatták be annak. Ránk akarják kényszeríteni a gondolatot, hogy "miért kell súlyosan égett arcú kislányt mutogatni a moziban", miközben a mi gondolatiunk csak az, hogy miért kell egy égett arcú kislányt látványosságként mutogatni, mint a középkorban?

Amúgy pedig egyszerűen csak kérjük vissza a pénzünket, mert a film nem vígjáték. Ennyi. Esetleg még azt hozzá lehet tenni, hogy úgyis tudjuk, hogy a Tök Alsó c. remek vígjáték (amely valóban a toleranciáról szólt) féllábú nőjét irigyelték meg a hipokrita, pénzsóvár Farelliék, mert fájt nekik, hogy valaki görcsölés nélkül, lazán csinál olyat, amiről ők nem is álmodtak.

-ape-