Furcsa Játék

Michael Haneke csinált már jó filmet is, mert amíg a Zongoratanárnő súlyos és perverz volt, addig az Ismeretlen Kód már egész rendes elismerést vívott ki a Csapnivalós berkeken belül (kár, hogy az utóbbi készült hamarabb). Most a Furcsa Játék, amely még 1997-ben készült 2:1-re rontja le Haneke nézhető és nézhetetlen filmjeinek az arányát, reméljük, ez az elmeállapot különösebben nem tartós. Olvasóink érdekében pedig azt reméljük, hogy minél veszélytelenebb kapcsolatot alakítanak ki majd ezzel a filmmel, kezdve ott, hogy nem például nézik, nem nézitek meg.

A történet borzasztó, egy víkendező családot megtámad két pszichopata, a kutyát golfütővel agyonütik, a férj térdét is egyből szétverik, a következőkben pedig közlik velünk, hogy ez a család reggelre halott lesz. Ekkor a kisfiú fejére egy párnahuzatot húznak, és elkezdik ütni a fejét, nem először a filmben, és ez az a pont, ahol e sorok írója azt mondta magának: "tűnjünk innen a fenébe, ezt a lepukkadt ócskaságot nem vagyok hajlandó...". Mert ugye az ember szabad, ha nem is annak születik, felnőtt korára kivívhatja a szabadságát, például azzal, hogy egy ilyen filmet nem néz végig, mert tényleg, ugyan mi vehet rá valakit, hogy végignézze, ha nem a saját butasága.

Amúgy a helyzet eléggé áttetsző, adva van egy elvetemült filmes, aki magára akarja vonni a figyelmet, mégpedig bármi áron. Mi csak sajnálni tudjuk, hogy akkoriban ('97-ben) még nem tudott épkézláb forgatókönyvet írni. Még az is hagyján, hogy esetleg évekig nem jön össze neki semmi, az agya meg már olyan, mint valami trutymó, amibe egy ilyen esztelenül primitív család-terrorizálós sztori a karrier biztos ígéretének fényével hasít be. De azt, hogy erre hónapokat, sőt, feltehetőleg több, mint egy évet ráfordított, már nem tudjuk neki megbocsátani, és ez még csak az ő felelőssége. Ott van azonban a producer, sőt, a szereplők felelőssége is, miért vesznek részt egy ilyen alacsony szintet képviselő darabban, aminél bármelyik pornófilm sokkal kellemesebb szórakozást nyújt, és magasabb művészi színvonalat is. Nem tudjuk, nem is tudjuk elképzelni aaz okokat, de haragszunk rájuk, mindenkire, aki ebben részt vett, beleértve a hazai forgalmazót, a Másképp Alapítványt is, de tényleg. Az világos, hogy ebben a táplálékláncban mindenki a feltűnést keresi, de ha ezt a végzetes viszketegséget egy ilyen nézhetetlen film létrejötte, a hazai mozikban való megjelenése orvosolja, akkor az érintettek átlépik a határt, és áldozat helyett bűnelkövetők lesznek.

A film valóban nézhetetlen, egyrészt mert eszméletlenül unalmas, másrészt, mert amikor valami mégis történik benne, az annyira aberrált módon erőszakos, hogy tényleg rossz nézni, sőt, nem is lehet. Az egész annyira szánalmas módon aberrált, hogy a néző kezében kinyílik a paradicsom, amit legszívesebben a rendező fejéhez vágna, mondván, "ezt azért kaptad, mert ennyire primitív és olcsó eszközökkel akartad fenntartani a figyelmet". Ezt a filmet nemcsak megírni, leforgatni, forgalmazni volt súlyos bűn, de megnézni is az lenne, éppen ezért, mindenkit óva intünk tőle.