A Vörös Sárkány

Ami minket illet, itt, a Csapnivaló háza táján, az előző Hannibál nagyon nem jött be, még rendesen haragudtunk is rá. Azt a filmet több okból is bosszantónak találtuk, először is, mert embereket evett ez a Lecter fickó, másodszor, mert mindezt próbálták "jópofa" dologként, egyfajta másságként tálalni. Szinte úgy festett a dolog, mintha ez a Lecter a maga módján egy teljesen elfogadható, normális alak lenne. Pont ugyanaz a hiba, amit a valóságban a rendőrök szoktak elkövetni, amikor egy bűntényről azt mondják, "ez egy igazi profi műve". Ezek alapján talán érzékelhető, hogy milyen várakozásokkal ültünk be a "Hannibál 3."-ra. Ezek alapján talán még jobban érzékelhető, milyen meglepetés volt, amikor ezt a filmet, ezt a Hannibált egészen elfogadhatónak találtuk.

A Vörös Sárkánynak nincs köze a kannibalizmushoz, sőt, gyakorlatilag a brutális, bestiális gyilkosságokhoz is csak névleg. Jobb, ha tudja ugyanis a leendő néző, itt egy egész családot lemészárolnak, a gyerekekkel az élen. De ha valaki kihagyja a film első 10-15 percét, gyakorlatilag egy egészen normális krimit kap a pénzéért. Ralph Fiennes már régóta csak kevéssé szimpatikus, nézőként kicsit ráuntunk a langyos, fájdalmas, szomorú és uncsi stílusára, ebben a filmben azonban egész szépen továbbfejlesztette karakterkészletét. Itt a gyermekkorában elnyomott, sőt bántalmazott emberből zavart, de kisportolt fickó vált. Az érzelmileg laposra vert kiscsávó felnőtt korában igenis képes az érzelmekre, lásd, amikor megismerkedik egy vak lánnyal, tényleg szerelmes lesz belé, és küzdeni is fog érte, a saját őrületével szemben. Ez jó pont. A vak lányt mellesleg kedvencünk, Emily Watson alakítja, és döbbenetesen jól. Mármint technikailag, a vakságot nagyon profin adja elő, egyszerűen elhisszük neki, hogy tényleg nem lát, sőt, a vakokra jellemző érzelmi mélység is roppant mód intenzíven jelenül meg az alakításában. Elhisszük neki, hogy végtelenül zárkózott, ám mégis teljesen barátságos és felszabadult a férfi társaságában. További nyeresége még a karakterének, hogy vakként folyton a megérzéseire kell hagyatkoznia, intuíciójára, és így a Ralph Fiennesben végbemenő változásokat, érzelmi hullámokat is röntgen-pontossággal le tudja követni.

Ralph Fiennes karaktere, az elnyomott kisfiúból lett sorozatgyilkos, akinek egy vörös sárkány van a hátára tetoválva nagyon jól van megalkotva. Egy-egy bűnözőnek az un. profilját, bűnözés-lélektani arculatát megrajzolni, elkészíteni roppant finomságot igényel, és ez a film talán legeslegnagyobb erénye, hogy ezt nagyon jól csinálta. Minden részlet a helyén van, az egész teljesen hihető. Az ilyen filmekre mondják azt, hogy rendesen meg van írva.

Edward Norton szerepe nem rossz, csak jelentéktelen. Ő azért képes ráhangolódni a sorozatgyilkos hullámhosszára,mert benne is megvan ez az őrület. Mondjuk így, ő a filmben a "profiler", a pszicho-zsaru. Bár az egész szerepe azon alapul, hogy annak idején a legbelső félelemben olyan jól előadta az elvetemült gyilkost, aki a szende csávóban rejlik. A vörös sárkány feszültségkeltése igenis alapul azon, hogy Nortonból kinézzük az őrületet. Ezzel együtt az általa megformált zsaru-karakter túl személyes, így a rendőrség a filmben csak levelező szakon van jelen, Harvey Keitel személyében, aki Norton főnökét alakítja.

A Vörös Sárkány vagy elveszi a kenyerét a Sötétkamra c. filmnek, amelyben Robin Williams egy fotólaborban dolgozik, és így szemeli ki áldozatait, vagy pedig reklámot csinál neki, majd meglátjuk, ha eljön az ideje (november 14). Szerintünk egyébként inkább reklámot csinál neki, mert jó film. Jó film, mert amit a néző vár tőle, azt megkapja, amit vállal, azt teljesíti, mégpedig nem is rosszul, és jó film, mert jól van megírva. Semmilyen körülmények közt nem javasolnánk, hogy a sok-sok jó film mellett pont ezt a filmet nézzétek meg, ám ha úgy adódik, és minket kérdeztek, nyugodtan meg lehet nézni. Ráadásul, az élmény, amit ad, az sem lesz rossz, mert nem valami tetovált őrült ámokfutásáról szól, hanem egy sérült gyerek felnőttkoráról, aki teljesen beleszeret a gyönyörű vak lányba. Szóval, gyakorlatilag pártoljuk ez a filmet.