 |
|
Central
Station - Central Do Brazil - Központi Pályaudvar (1998)
 Brazília,
amiről semmit sem tudunk, csak azt, hogy a fővárosa nem Rio, hanem Brazil,
és ezt is csak a "Még mindig tudom, mit tettél .. "-ből.
A
helyzet hervasztó, nyomor minden szinten, az emberi élet értéke szinte
csak pénzben fejezhető ki, és úgy is nagyon olcsó, kábé annyi, amennyit
a szerveinek az eladásáért lehet kapni.
A
főszerepben nem bombázó csajok, hanem egy eléggé idős néni, és egy kisfiú.
Akik
az idei Oscar díjainak alakulását már a jelöléstől figyelemmel kísérték,
tudják, hogy a legjobb külföldi film kategóriájában az abszolút befutó
a Central Station
volt. Az élet szép szinte az utolsó percben döntötte a maga oldalára a
mérleget, mégpedig azzal, hogy valóságos kasszasiker-bombaként vonult be
az amerikai piacra. A győztes természetesen Az Élet Szép, de ettől a Central
Station érdemei semmit sem fakultak.
 Valóságos
horror-show a film, becézhetjük nyugodtan 3. világnak, amiben játszódik.
A nyugdíjazott tanítónéni egy összeeszkábált standon árulja írás-olvasás
tudását, szerencsétlen emberek tömkelege
veszi ezt igénybe, hogy levelet írjon valakinek, akire szüksége van, aki
hiányzik neki, távoli családtagok, véletlenül fogant gyerekek apai, ilyenek
a címzettek, sokszor utcanév ismerete nélkül.
De
ha a címzésbeli hiányosságok nem lennének elegendően súlyosak, a tanító
néni rátesz erre a lapáttal, mert barátnőjével az a fő szórakozásuk, hogy
otthon végigolvassák a leveleket, és vagy kukába, vagy fiókba kerülnek.
Ezzel a feladás költségeit máris megtakarították.
A
tanító néni fő problémája az, hogy cinikus. Egy olyan levél
felolvasása közben, ahol egy anyuka keresi a férfit, akitől a 8 éves gyermeke
származik, csak legyint, hogy nyilván alkoholista a csávó, ha visszajönne
a nő csak rosszabbul járna. Barátnőjének jobb a lelke ebből a szempontból,
de lehet, hogy csak jobban bukik a nyálas, szívszakasztó történetekre.
Mindenesetre kéri, hogy ne tépjék szét ezt a bizonyos levelet.
 Aztán,
egy nappal később,
az illető anyuka újra jelentkezik a központi pályaudvaron, hogy a tegnapi
levelét kicsit vidámabb hangvételűre változtassa, vele van a kisfia is.
A kisfiú külön megígérteti ex-tanítónéninkkel, hogy most már nem veri át
őket, és tényleg postázza a levelet. Majd távoznak, és az anyukát elüti
egy busz, tényleg, mint egy tehenet, vagy egyéb állatot.
Az atmoszféra több, mint drámai. A kissrác sorsának annyi. Egyedül van
egy súlyos világban, ahol előbb utóbb lopni kényszerülnek a nincstelenek,
és látunk egy olyan jelenetet rögtön, ennek az alternatívának az ábrázolására,
amiben egy fiatal srác ellop valami citromsárga
walkmant, vagy mit, kábé
egy USA dollár értékben, és utánaszaladnak, és lelövik.
A
kisfiú (sokkal aranyosabb, mint a Roberto Benigni féle) éjszakákat tölt
az utcán alva, éhezik, és már meg is környékezik az alvilág képviselői,
és borzongunk a nyomortól, és attól, hogy milyen lehet egy olyan társadalom,
ahol nem létezik gyermekvédelem.
Ex-tanítónőnk
aztán hazaviszi, de követező nap elviszi egy helyre, ahonnan, a reklám-szöveg
szerint, külföldi családokhoz szállítják a gyermekeket. Kap is cserébe
ezer Brazil dollárt.
Vesz belőle egy tévét, de a barátnője kiakad, hogy ilyet nem lehet csinálni,
megkérdi tőle, hogy nem olvas újságot?  Mert
az újságokban leírják, hogy eladják a gyerekek szerveit. A kisfiú kiszabadítása
során jobban lehet izgulni, mint amikor Bruce
Willis visszamegy az
órájáért a lakásba, a Ponyvaregényben.
Ilyen
mélyről indul a film, lehet nagyokat izgulni, mert tényleg félelmetes a
helyzet, ezen felül pedig nagyon aranyos, és nagyon megható film.
Az
ex tanítónő cinizmusa pedig, mint majd láthatjátok, nagyon is valóságos
alapokon nyugszik, nyomor, és kilátástalanság a neve ennek az alapnak.
Egy ilyen megalapozott bizalmatlanságon, cinizmuson, kiégettségen túljutni
pedig nagyobb túra, mint Makóról leugrani Jeruzsálembe. Mindenesetre olyan
teljesítmény, ami, örülhetünk, hogy vászonra került.
Akik
bírták az Élet Szép-et, most befizethetnek egy második körre, ami mellesleg
sokkal valódibb, mi a Central Station-nek adtuk volna azt a szobrot.
-bob-
|
|
