|
|
|
|
|
|
 |
  |
|
A Civil
Action
Zavaros Vizeken (1998) 22 óra 45, Corvin mozi, mindenki kénytelen kelletlen foglalja el a helyét. Egy csaj, veled egy sorban arról beszél, hogy úgyis bukta lesz a film, mert a Népszabadság megírta. A Civil Action minden egyes pontja tökéletesen a helyén van, ezzel együtt életed egyik legkellemetlenebb élménye tud lenni - de nem mint film, hanem mint a film által közvetített valóság. Mindenki utálja a kudarcokat, "utálom, amikor nem úgy mennek a dolgok, ahogy szeretném", mondja Kathryn a Kegyetlen Játékokban. A kölyök oroszlánok már egy hetes korukban megtanulják, hogy vannak ehetetlen állatok, mint a sündisznó. Direkt nem is süninek nevezik, hanem disznónak, hogy ezzel is leverjék rajta az "ehetetlenségét", a kudarcot. A Zavaros vizeken egy ilyen gigantikus kudarcról szól. Egy életre belevési magát az agyadba, precedens értékű történetté válik, és olyan, mintha a szemed előtt ütött volna el valakit egy autó. Megtanulod, hova nem szabad lépni, és azt is, hogy csak kívánhatod magadnak, hogy "bárcsak velem ez soha nem történne meg". Az ember azt hiszi, az a történet, hogy sztárügyvéd, aki rutinból nyomja az ügyeket, de egyszercsak egy ügy a szívügyévé válik, és ez mindent megváltoztat. A Zavaros Vizeken szinte mindenki számára úgy jelenik meg, hogy Travolta átmegy jófiúba, (sztárügyvédből), és elkezd perelni egy csúnya nagy céget, aki rosszat csinált a kisgyerekeknek, vagy valami. De, szerencsére nem erről van szó. Travolta az elején megmutatja nekünk, hogy hogyan harcol, és valójában szemernyit sem változik a stílusa, mert amikor arról beszél, hogy az emberek fájdalma, meg minden, akkor is tudjuk, hogy az fáj neki, hogy esetleg nem győzhet. És amikor a végén már anyagilag lenullázta magát, és harcképtelenné vált, és átadja az ügyet a környezetvédelmiseknek, ebben sem a megváltozott szemléletet lehet felfedezni, hogy "mindegy, csak győzzön a jó", hanem azt, hogy akármilyen formában is, de szeretné legyőzni a nála sokkal hatalmasabb ellenfelet. Ahogyan a Pókerarcok bevezet minket a Póker világába, ugyanígy a Zavaros vizeken a Jogi procedúrák világába kínál virtuális utazást. Azért virtuális, mert annak ellenére, hogy csak egy film, szinte a bőrödön érzed a helyzet súlyát. Jogi hallgatók számára gyakorlatilag kötelező olvasmány. A film alcíme az lehetne, hogy lidérces órák, és akkor a végén Travolta felébred, és örül, hogy csak álmában játszotta végig a meccset. A történet egy rendes kis oktatófilm, az elején Travolta osztja meg velünk meglehetősen humoros tapasztalatait. Ami az ügyféllel való együttérzést illeti azt mondja, "minden ügyvéd azzal jön, hogy átérzi ügyfele fájdalmát, de ez nem igaz, és ha igaz lenne, azzal az ügyvéd sokat ártana az ügynek és az ügyfélnek egyaránt. Olyan egy ügyvéd, aki átérzi ügyfele fájdalmát, mint egy orvos, aki elájul a vér láttán, és nem tud segíteni." A másik kulcsgondolat, amit szintén Travolta mond, az, hogy "egy jogi procedúra egy háború. A hadüzenettel kezdődik, amikor benyújtják a keresetet, utána pedig mindkét fél elkezd vadul költekezni, hogy a másikat legyőzze. A cél valójában az, hogy megmutassák (maguknak), hogy mire képesek. Maguknak és a másik félnek, és ezzel tudják végül térdre kényszeríteni. A költekezés addig folyik, amíg valamelyik fél észhez tér, és aki hamarabb tér észhez, az veszít." És még mellékesen megemlíti, hogy a per csak mellékterméke ennek a háborúnak. Komoly gondolatok, és teljesen valóságosan vannak ábrázolva, apró fordulatokkal fűszerezve.
|
A részletesen bemutatott háború, mint egy sakkjátszma, lépésről lépésre tárul elénk, tényleg, mint a moziban. Ha nem tudnánk, hogy megtörtént eset, azt mondanánk, hogy csak egyetlenegy részlet nem stimmel benne, hogy az ügyvédi társaság habozás nélkül felteszi minden vagyonát a perre, de megtörtént eset, nem lehet vitatkozni. Robert Duvall nagyon profi karaktert alakít, és nagyon profin. Végül is két céget perelnek Travoltáék, egy kisebb mamutot, és egy igazi nagyot. A nagyobb ellen még közvetettebbek a bizonyítékok, és az ő jogi képviselőjük az érinthetetlen, Harvardot végzett Jerome Facher, akit Duvall alakít. Ahelyett, hogy Porschékkel mászkálna, ősrégi aktatáskát használ, ebédidőben pedig zsebrádiót hallgat, illetve meccset, mint egy földműves, vagy egy autószerelő. Közben a bírókkal party-pertu viszonyban van, ügyeiben véreskezű, és egyetlen pillanatot sem mulaszt el, hogy ellenfeleit földig alázza. Egyszerűen megtestesíti a legyőzhetetlen ellenfelet. Az igazi Facher, (mert a film rendes, megtörtént esetet dolgoz fel) is le volt nyűgözve Duvall által megformált sajátmagán. Mellesleg jókora párhuzamot látunk a Pókerarcok KGB nevű karakterével, akit John Malkovich volt szíves megformálni nekünk. Amíg a film első harmadában Travolta oktat minket a jogi procedúrák mikéntjével kapcsolatban, addig a második harmadtól Duvall karaktere veszi át az oktatást, és miközben Travolta egymás után ejti a hibákat, Duvall-t vágják be, ahogy diákjait oktatja, éppen ezekkel a hibákkal kapcsolatban. (Például, hogy nem szabd olyan kérdést feltenni egy tanúnak, hogy miért, vagy hogy a büszkeséget soha nem szabad belevinni a játékba). A film nem egyebet tár elénk, mint hogy mi a különbség egy profi és egy nagyon profi ügyvéd között, mint a forma 1-ben, ahol első osztályú pilóták és gépek között alakulnak ki klasszis léptékű különbségek. 
A Civil
Action megtörtént eset, ez a film egyetlen rossz vonása, ettől olyan nyomasztó,
illetve lehangoló, és ettől nincs köze a szórakoztató mozifilmekhez, de
közben, ezzel együtt tényleg nincs benne semmi hiba, csak (ilyen) az élet.
|
|
|
|
  |
