Vagyis a mikulásra, illetve arra ahogyan kinéz, ahogy megszoktuk. Eredetileg sima reklámnak indult, de komoly image - építés lett a vége. És nemcsak a Coca Cola "Coke" image épült, de a mikulásé is.  Eltekintve a mégkorábbi elõdeitõl, a Mikulás legenda a 4. század óta létezik, mégpedig St. Nicholas, néhai Püspök személye nyomán, aki a mai Törökország területén tevékenykedet (Myra-ban).  Ehhez képest, csak 1931-ben nyerte el mai formáját, mégpedig a Coca-Cola Company megbízásából.Ezt nevezzük image-építõ kampánynak!  Haddon Sundblom-t kérték fel az „A szomjúság nem ismer évszakot" c. kampány Mikulás-figurájának megrajzolására. Sundblom egy bõ középkorú ügynök férfit használt modellnek. Santa Claus azideig egy manószerû alak volt, és még a ruhájának a színe sem volt lefixálva. Sundblom és a Coca-Cola azonban pontot tett ennek a mulasztásnak a végére. 31 óta pontosan ugyanígy néz ki, vagyis azt is elmondhatjuk, hogy a mikulás, akármi történjen is a nagyvilágban, már nem fog fejlõdni. Kijárta azt a pár évszázad isit. Most mondja valaki azt, hogy a reklámoknak nincs kultúra-formáló hatása.

Dec. 6.-a tulajdonképpen nem egy egynapos ünnep, ilyenkor belépünk a karácsony címû ünnep-komplexumba, annak is a gyorsító részlegébe. Elhatalmasodik az embereken a melegség és a hóesés, a kedvezõ anyagi helyzet és a shoppingolás iránti vágy. Eközben a pörgés közben mindig van egy film, és egy zene, ami az évnek ezt a kitüntetett periódusát kitünteti. Tavaly ilyenkor A holnap markában c. James Bond, és rögtön utána az Utánunk a Tûzözön világította be a terepet, a zene csatornákon pedig Sheryl Crow A holnap markában c. klipje. Idén a Mint a kámfor ,és még nem mutatták be „Az utolsó dobás"-t (Snake eyes). Zenében mindenképpen Cher „Believe" c. klipje jelenti, úgy értjük, fogadjunk, hogy jövõre erre a zenére fog mindenki emlékezni, ha a 98-as kari-periódusra gondol (vissza). 

Cher 52 éves, kersztülment a legtöbb plasztikai eljáráson, amik nagyon jól sikerültek, csakúgy, mint ez a „Believe" videó. 81 -ben költözött NY -ba, hogy színésznõ legyen. Szerepelt a Silkwood c. teljesen 70-es évek stílusú filmben 83-ban, amit Mike Nichols rendezett, aki a „Graduate" c. 67-es film révén lett nagyon népszerû, de a Dolgozó lányt, és a Farkast is õ rendezte. Cher szerepelt még az Eastwicki boszikban, A Moonstruck-ban (A Holdkóros), amiért Oszkárt kapott 87-ben. Robert Altman színházában kezdte, és a Játékosban is feltûnik, „mint saját maga", a filmintézeti party-n, ahol mindenki feketébe van öltözve, mert ez állt a meghívón, és külön kiemeli a filmbeli tv-bemondónõ, hogy Cher bezzeg pirosban jött, úgy látszik, ez jellemzõ rá. 
A Believe nagyon jó zene, arról szól, hogy lekopik egy pasi, és a lány azt mondja erre, hogy én túl fogom élni, de nem hiszem, hogy neked van elég erõd. Hiszel a  szerelem utáni életben? A klipben egy gyönyörû apródfrizuás tini lányt hagy ott a barátja, egy szórakozó helyen, egy tolakodóbb típusú lányért cserébe. A tini lány nagyon szomorú, de a végén úgy távozik a helyszínrõl, hogy túl van rajta, a fiú az új lánnyal megy haza, de látszik, hogy egész életében nem lesz még egy olyan barátnõje, mint most volt. Nagyon egyszerû, és nagyon komoly történet, és hála Chernek, az egész világ ezt nézi, de hallgatni is arany. Cher hangja idõnként el van torzítva, és ez egy nagyon jó effect, és emlékezetes is, különösen, hogy a klipben a kép is eltorzul ugyanott. A kislemez Okt 19. -én jött ki, (és borzasztóan sikeres).