Az Olasz Meló

A film is valami olyan dolog, mint a hullámlovaglás, folyamatosan ott kell lenned a tetején, bírnod kell az iramot, amit diktál. Amikor a film bedobja az elején, hogy itt most egy "nagy balhét" fogunk látni, eléggé szkeptikussá válunk. Egyből beindul az agyműködésünk, és elkezdünk találgatni, hogy "nyilván az lesz, hogy", vagy "ja, igen, persze, plasztikbomba", "igen, a széfet akarják", stb. Ez a nézői agyműködés, amely a film felgöngyölítésére irányul, nagyon komoly erő, és a filmnek ezzel kell versenyt futnia, fenntartva az egy fejhossz előnyét.

Semmiből a világon nem rendelkeznek a nézők akkora rutinnal, akkora élmény-adatbázissal, mint a nagy balhék terén, éppen ezért a nézőknek itt a legnagyobb az előnyük, és a filmet itt fenyegeti leginkább az a veszély, hogy a nézők egy laza mozdulattal leelőzik. Az Olasz Meló ilyen nehéz, ilyen kockázatos mutatvánnyal indít, és szó, ami szó, igazán bravúrosan hajtja végre. A balhé során végig együtt kattog a nézői agyunk, de mindig csak picivel a film mögött, a fordulatok nem nyakatekertek, mégsem tudjuk élből kitalálni őket, és egészében véve olyan kellemes, sőt varázslatos hangulatban játszódik az egész, hogy a film ötödik percében azt vesszük észre, hogy teljesen elcsavarták a fejünket.

A történet abszolút egyszerű, az élmény viszont, amit a film nyújt, mégis kivételes és különleges. Pont olyan, mint a legjobb mesék gyerekkorunkban, amikbe igazán jólesett beleélnünk, beleképzelnünk magunkat. Az Olasz Meló ilyen szempontból is tökéletes, már az elején, amikor Charlize Theron-t felhívja az apja (Donald Southerland) Velencéből, meg vagyunk véve, hiszen a hangulat annyira tapintható, harapható belélegezhető, mintha magunk is ott volnánk, és éreznénk az őszi-téli levegő frissességét. A párbeszédekben (is) rendre máshol van a hangsúly ahhoz képest, amit várnánk, és ezzel abszolút kellemesen kizökkent minket a film, illetve nyitottá teszi agyunkat a suhanás-szerű befogadásra.

A film tulajdonképpen olyan, mint egy mese, de ez nem vesz le az élvezhetőségéből sőt, inkább csak hozzátesz. Az Olasz Meló, a nagy balhé során minden résztvevő elmondja, hogy mit kezd majd a ráeső résszel. Egyikük nem szól semmit, csak zavartan hebeg, hogy "mindegyik tetszik, mindegyikből kérek egy kicsit". És lám, mit hoz a sors, pontosan ez történik, hogy ez a galád gazfickó, akinek annyi agya sincs, hogy saját álmai legyenek, megszerzi az összes pénzt, illetve, mivel "meséről" van szó, aranyat, és egész egyszerűen megvásárolja a többiek álmait magának. Meseszerű motívum, mégis a filmben, melynek a részletei nagyon is a helyükön vannak, bombaként hat, mert még kerekebb, letisztultabb lesz ezáltal a történet. A film egyébként remake, egy '69-es Michael Caine-es film alapján, bár az inkább vígjáték volt, és még Benny Hill is szerepelt benne, az elmondások alapján az volt a lényege, hogy hogyan lehet ellopni egy aranyszállítmányt forgalmi dugók és Mini Cooperek segítségével. Lényeg, hogy nagyon úgy tűnik, nem jelenetről-jelenetre újracsinált remake-ről van szó, hanem sokkal inkább adaptációról, ahol az alma eléggé messze esett a fájától.

A dolog nagyon profin van felépítve, mert ne feledjük, nem csupán pénzről van szó, sőt! A kis csapat, akit az egyik csapattag csúnyán átvert, elárult, nem azért van bepöccenve, mert meglopták. Ennél sokkal nagyobb bűn, az árulás, és a gyilkosság áll a háttérben. Gondoljuk bele a Ravasz, Az Agy című, illetve kezdetű-című filmben, csak úgy, mint az ugyancsak hangzatos Mexikóiban, ostoba műkincs-fegyverekért folyik az ugyancsak ostoba küzdelem. Más filmek "nagy balhéjai" esetén is eléggé gyenge pont, hogy most akkor mennyi pénzért történik mindaz, ami. Régebben, 70-es években 1 millió dollár volt az a cél, ami minden nagy balhét szentesített. Aztán emelkedtek a tétek, és ma már száz millió dollárok forognak téten a mérleg egyik serpenyőjében ahhoz, hogy elhiggyük, vagy hogy egyáltalán lekösse a figyelmünket, ami a másik serpenyőben történik. De ott van Michael Mann halhatatlan HEAT (Szemtől Szembe) c. filmje, a nagy balhék nagy összefoglalása, amelyből kiderül, hogy nem létezik elég nagy pénz, és eléggé nagy balhé az örök élethez.

Az Olasz Melóban a film legelején Donald Sutherland (aki életében nem volt még ennyire szimpatikus egy filmben) elmagyarázza társának, tanítványának, és barátjának, Mark Wahlbergnek, hogy lopni csak azért szabad, hogy megszerezzék a boldoguláshoz szükséges pénzt, és aztán élni kell, és nem ráállni a tolvaj-életmódra, élvezni és értékelni kell az életet.

Ami a film hátterét képezi, amitől az egész olyan izgalmas és élvezetes, az egy apa és a lánya (Donald Southerland és Charlize Theron), plusz a lány és az apa közös barátja (Mark Wahlberg) viszonya. És ennek az igazán vaskos háttérnek a hátterében is ott áll, amit az apa mond az elején a lopásról, illetve arról, hogy nem szabad az életet elvesztegetni a pénz hajszolásával.

A filmben szereplő sötét erő egyrészt nem tud mit kezdeni a pénzzel, másrészt a legcsodálatosabb dolgokat árulja el, a barátságot, az idősebb és az okosabb iránti tiszteletet, az életet. Ez ellen a gonosztevő ellen kell kiállnia a kis csapatnak, akik profik, jófejek, és soha nem használnak fegyvert.

Mindez, amint azt az elején már megpróbáltuk hangsúlyozni, lehetne gyermeteg mese is, "akár" (mint ahogy "akár 150 ezer forintot is nyerhet"), de abszolút nem az, mert minden perce abszolút átélhető, élesen és nagy sebességgel. Szimpatizálunk azzal az életformával, ahogyan Charlize Theron él, sportosan vezetve gyönyörű Mini Cooper kocsiját, száguldozva, szakmája csúcsán, az élet pozitív oldalán. És szimpatizálunk az egész csapattal, akik bezuhannak a jeges vízbe, és géppisztolyokkal lövik őket, és a lövedékek ott csapódnak be mellettük, a barátságos jófejek mellett, akiket nagyon csúnyán átvertek.

A film, azon kívül, hogy roppant jó, meglehetősen jól van eleresztve látvány szempontjából is, autósüldözés minden mennyiségben, de nem is ez a lényeg, hanem talán az, hogy nem a mostanában oly gyakori olcsó "látvány-akciók", az ész nélkül kötélen rugdalódzó verekedések, az agy nélküli autós, görkoris, cangás, szörfös, ejtőernyős és egyéb extrém bemutatók ezek, hanem egy film átélhető, izgalmas jelenetei, melyek történetesen csúcstechnikával vannak előadva és fényképezve. A Bourne Rejtély és a Mint a Kámfor páros harmadik taggal bővült az Olasz Melóval a sajátosan jó hangulatú krimi-thrillerek körében.