keresés



  home   | szocio |  hírek   |  filmekről   |  kult   |  urban/enviro   | 

  fehér
\"tartalom\"
Kill Bill - 1. rsz
Bad Boys II. - Mr Megint A Rosszfik
Az Olasz Mel
Trkks Fik
Llekszakadva
Visszajtszs
Kegyetlen Bnsmd
Vagabond
Titkos Rend
A Szvetsg
Lapzrta - Veronica Guerin Trtnete
Pokolba a Szerelemmel
Tvol A Mennyorszgtl
Ken Park
Vls Francia Mdra




  2003-10-14

Bad Boys II. - Már Megint A Rosszfiúk
 Bad Boys II. 2003.

Nem viccelnek a skacok

Habár alapvetően sok bajunk van a sikerfilmek második részeivel, a Bad Boys folytatása egy különleges bánásmódot igényelhet részünkről, miután a két floridai zsaru akciózása annak idején felejthetetlen élményt jelentett. A Bad Boys tökéletes film volt, a Bad Boys 2-nek ez már nem jött össze.



Pedig az alkotók, akik majdnem teljesen ugyanazok, mint régen, mindent megpróbáltak. Tényleg mindent bevetettek a cél érdekében, talán még túl sokat is. Ennek a filmnek a példája is azt a törvényszerűséget mutatja meg, miszerint nem lehet adott elemekből előre lekottázni egy film jóságát, vagy rosszaságát, ha nincs egy jófajta szellemiség az elemek felett, egy eredeti stílus, és ezeken felül élénk párbeszédek, nem lesz mivel kitölteni a filmidőt, és a részletek nem fognak összeállni egy filmmé. A Bad Boys 2 mindent bevet, amit valaha a nézők szórakoztatására kitaláltak mozimágusok: van itt lövöldözés, rohangálás, szerelmi vonal, titkok és elhallgatások, iszonyú kemény autósüldözések, humoros beszólások és sok erőszak, talán egyedül a szex hiányzik a palettáról. Minden megvan egy helyen, és mégis egyfajta ürességet érzünk, mi, az ős-Bad Boys-rajongók, akik Will Smith első filmbeli futását (nyitott, sötétkék selyemingben) egy életre az emlékezetünkbe véstük, és akik még hatodszori megnézésre is ugyanannyit tudtunk nevetni Martin Lawrence idétlenkedésein.

Pontosan 8 év telt el azóta, hogy a Bad Boys letarolta az akcióvígjátékok terepét, és egy magasabb szintre emelte az egész műfajt. A mindenoldali sikert persze folytatni kell, úgyhogy 8 év után mindenki újra a fedélzetre került, konkrétan a Smith/Lawrence csodapáros, Michael Bay rendező, és Jerry Bruckheimer producer. Ők négyen lettek az újabb kasszasiker zálogai, és bár tényleg beleadtak apait-anyait, az eredmény nem lett igazán "badboys-os".

A történet elvileg igazodik az előző film óta eltelt időhöz, vagyis némileg érzékelteti a sztori, hogy a főszereplőink kicsit komolyabban "nyomják" már, mint annak idején. A film első perceiben máris egy akció közepébe csöppenünk, és ez a fajta akció-mohózás lesz jellemző a későbbiekre is. Mike (Will Smith) és Marcus (Martin Lawrence) éppen beépített Ku-Klux-Klanosok (mi más is lehetne két feka zsaru?), és már az akció első perceiben elkezdik énekelni a Bad boys, bad boys c. számot. Megint belevágnak a jól ismert közös műsorukba (egymással kiabálni és veszekedni mindaddig, míg a fegyveres ellenfelek közbe nem szólnak), de ez a jelenet is erőtlennek és nem eléggé átgondoltnak tűnik, már itt, a film legelején. Aztán persze beindulnak az események, és hamar megismerkedünk az új főszereplővel, Syd-del (Gabriella Union), aki Marcus húga, és egy New Yorkból érkezett FBI-ügynök, egy személyben.

A gonosz oldal is gyorsan felfedi magát, őrült sok lövöldözés, autók dobálása és egyebek jelzik az útját, illetve azt a mentalitást, amit Marcusék majdnem elismerően úgy írnak le, hogy "ezek nem viccelnek". Adott tehát egy kivételes vérengző kubai maffiafőnök (Johnny Tapia/Jordi Mollá), aki mindenféle illegális és gyomorforgató ügyleteket csinál hullákkal, adott még néhány orosz maffiózó is (a főnököt az örökös orosz-karakter, Peter Stormare játssza), aki kegyetlenségben kicsit alulmarad a kubaival szemben (szerencse, hogy Kubába sem forgalmaznak amerikai filmeket), adott egy beépített ügynök (Syd), és persze végül ott van a két miami-i zsaru is, akik egyrészt Sydre próbálnak vigyázni, másrészt el akarják kapni a rosszfiúkat.

Hát, így megy ez Bad Boys 2-ben, a főzsaruk autósüldöznek, rohannak, és tűzpárbajban állnak helyt, profi verdájukkal kikerülnek fentről becsapódó új autókat, de átgázolnak sorozatosan hullákon, amik eléggé morbid módon szintén egy menekülő autóból kerülnek le az autópályára. És íme, itt is van az egyik legnagyobb hibája a filmnek: morbid és túl kegyetlen, a forgatókönyv nem tiszteli a halottakat, a legcsúfosabb és legmegalázóbb helyzetekben "alkalmazva" őket. Ezektől a jelenetektől alapjáratban kifordul az ember gyomra, hát még akkor, amikor a film a hullákat még vicc tárgyává is teszi, na ez az, amitől tényleg elmegy a kedvünk a nevetéstől.

Nem, mintha addig oly sokszor felkacagtunk volna már, erre a filmre valahogy nem igazán illik a "humoros" jelző, hacsak nem tartjuk viccesnek azt, ha egy műanyag medence többször szétesik, és belefolyik a tengerbe, Marcus-szal együtt.

Ha már humorban és stílusban nincs is a topon, a film a sorozatos és folyamatos akciókkal igyekszik kedvében járni a nézőinek, és ezen a terepen tényleg kitesz magáért. Aki akciókra vágyik, az ebben a filmben megkapja, bár kérdés, hogy ez elég-e egy jó filmhez. Az ugyanis, hogy egy akció látványos, még nem minden, emberi tényező nélkül csak a szemünk izgul, de az agyunk nem. Emberi tényező nélkül (amihez jól felépített történet, párbeszédek, karakterek kellenek) az akciók csak lélektelen, gépies akciók.

A fényképezés, az alulról való lassított felvételek, a kamera "beúsztatása" Miami szívébe: ezek az elemek mind "ütöttek" az első filmben, míg most, másodszor már nem tesznek ránk ugyanolyan hatást. Az az érzésünk támad, hogy ezek a kötelező elemei a mostani filmnek, amit aprólékosan kiszámítottak a film alkotói, és ezzel el is vették a lényegét a Bad Boys-stílusnak, bármi is legyen az. Az igazi Bad Boys-filmben Mike és Marcus folyamatosan nyomoznak, szoros barátságban, és egymás állandó ugratásával együtt. A két teljesen különböző karakter mindig tud valami humorosat beszólni a másiknak, vagy valami vicceset tenni a másik ellen. Az igazi Bad Boys-filmben még a félreértéseknek is remek helyük van, nem erőltetettek, sőt izgalmasak is, de legtöbbször csak viccesek (ilyen például Marcus féltékenységi rohamai Mike és az ő felesége kényszerű együttélése miatt).

A mostani forgatókönyv nem tud ilyeneket, egy precíz, de nem túl eredeti (és főként túl morbid) munka, amit olyan írók ötlöttek ki, akiknek nem sok eddigi filmjüket kedveltük (A 6.-ik napon, Fejjel a falnak, Charlie Angyalai:Teljes Gázzal, stb). Valószínűleg az is a forgatókönyv hibája, hogy a film nagyon le tud ülni két akció között. Tudniillik ezúttal borzasztóan semmitmondó párbeszédek kerültek Mike és Marcus szájába, míg Mike folyamatosan csak be van pöccenve, Marcus nyavalyog, de nem tudjuk meg, miért. Mindennel baja van, de nem értjük, miért akar leválni a partnerétől, mi a baja Mike-kal, és például azzal mi a gond, ha Mike összejön a húgával. Ezekre a kérdéseinkre nem kapunk választ, úgyhogy csak azt látjuk, hogy két akció között menetrendszerűen Marcus elkezd nyávogni, szenved, de csöppet sem vicces módon, miközben Mike megpróbálja kitudakolni, hogy a mi a baj vele. A kényszerű beszédszüneteket a sorozatos akciók követik, bár ez a szisztéma is unalmassá válik egy idő után.

A pozitív mellékszereplők közül a Sydet alakító Gabriella Uniont, illetve a Howard kapitányt már másodízben játsszó Joe Pantoliano-t emelhetjük ki, mint rendes munkát végző színészeket. Uniont először a Friends sorozat fedezte fel magának (egyetlen egy rész erejéig), amikor a fekete stílus divatossá válását lekövetve az alkotók szerettek volna egy csinos fekete lányt a sorozatba, akibe két főszereplő is beleszeret. Később láthattuk még a Cradle To The Grave-ben (Bölcsőd lesz a koporsód), vagy a Széftörőkben, de akármilyen kis szerepeket kapott is ezekben, mindig jól elbánt a karaktereivel. Pantoliano-t a Szökevény, és a US Marshall után a Mátrixban, de mindenekelőtt a Bad Boysban ismerhettük meg, ez utóbbiban ő játszotta (mindig) a nagyszájú Howard kapitányt, aki béna a kosárlabdában, szivarozik sportolás közben, és problémái vannak a karrierista női munkatársa felszedésében. Vicces figura, akinek még erre a második filmre is jutott valami a humoros lendületből, ami az előző részben jellemezte.

Will Smith és Martin Lawrence játéka már sokkal döcögősebbre sikerült, amiért persze nem győzzük a drabálisan megírt forgatókönyvet kárhoztatni, de mégha így is van, régi kedvenceink ezúttal akkor sem nyújtották a legjobb formájukat. Leginkább az a körülöttük vibráló humor hiányzott, amit a Bad Boys-ban végig elő tudtak adni, és aminek ebben a filmben már csak hűlt helyét találtuk. Az első részben még a helyükön voltak a dolgok, Marcus családos kismenő volt, sok gyerekkel, kevés pénzzel, nulla csajozással, míg Mike facér, nagymenő Porschéval, álom csajokkal, luxus lakással. Egy gyilkosság egyetlen tanújának védelme érdekében szerepet kellett cserélniük, átköltözni egymás lakásába, ami miatt mindkettőnek folyamatosan volt miért orditoznia a másikkal. Nem úgy, mint most.

Van viszont cserébe sok-sok akció, megállás nélküli üldözés és utcai lövöldözés (a lá Heat), emberdarabolás és robbantás, lebukásveszély és adagolt izgalom. Mindez éppen elegendő lenne egy "sima" akciófilmhez, de éppenséggel nem elég egy Bad Boys-filmhez, ahol a név kötelez, és aminek az első filmje nagyon magasra tette a mércét az akció-vígjátékok terén. Sajnos, ez egy tipikus "második rész", amely az első film formai klónja, annak tartalma nélkül.

-lee tábornok-
2003-10-14

 




oldal: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16