Lapzárta - Veronica Guerin Története
A Veronica Guerin az azonos nevű ír újságírónő életét és munkáját dolgozza fel, 
aki a '90-es évek Dublinjában egy nagyszabású drogmaffiát leplezett le, és ezért az életével fizetett. A drámai történetet Joel Schumacher rendezte (Az Ügyfél, Összeomlás, 8 MM, Mindörökké Batman), és az a Jerry Bruckheimer producelte, aki Hollywood egyik legnagyobb neve ebben a szakmában, és aki olyan filmek mögött állt, mint a Bad Boys-sorozat, a Con Air, A Szikla, A Közellenség, vagy legutóbb a Karib-tenger Kalózai c. film. Bár a forgatókönyvírók eddig főként uncsi filmekben dolgoztak, a Veronica Guerin alapvetően nem lett egy rossz film, sőt.
Ebben szinte a legnagyobb szerepe Cate Blanchett-nek (Elizabeth, Banditák, Kikötői Hírek, Charlotte Gray), illetve az ő játékának volt, mivel az ausztrál színésznő a tőle megszokott alapossággal készült fel Guerin-re, és a szokásos finomságával tudta bemutatni a hősnője személyiségének árnyalatait.
A film úgy indul, hogy egy szőke nőt látunk egy koszos utcán, olyan gyerekek között, akik injekciós tűkkel játszadoznak. Megtudjuk, hogy ez a nő újságírónő, és csöppet sem fél a drogos fiatalok között sem. Veronica Guerin a '90-es évek elején a Sunday Independent nevű újságnak dolgozik, a bűnügyi rovatban jelennek meg cikkei Dublin kisebb-nagyobb bűntetteiről, de hiába a jól ismertség és szakmai hírnév, Veronica nincs megelégedve magával, nagyobb formátumú, fontosabb dolgokról szeretne írni.
Ez a váltás nem várat sokat magára, mivel az utcákon garázdálkodó, és a gyerekeknek drogot áruló bandák egyikének a főnökét kinyírják. Veronica elkezd nyomozni ezügyben, megkérdezi az állandó informátorát, John Traynort (Ciaran Hinds), és lassan elkezd tapogatózni a dublini drogmaffiák körében. A szálak sokfelé vezetnek, a bűnösök megpróbálják egy konkurens bandára kenni a gyilkosságot, miközben a legnagyobb és legvérengzőbb "hal" a háttérben marad.
A film egyértelműen egy nagy személyiség előtt való tisztelgés, egy kivételesen bátor, szakmailag és emberileg elkötelezett nő emlékére készült mű, és mint ilyen, egy kicsit más kategóriát képvisel a filmek között, mint az "átlag"
játékfilmek. Ez jelenthetné azt is, hogy el kell néznünk a hibáit, cserébe azért, hogy Veronica Guerinnek emléket állítsunk, megtudjuk, hogyan érzett, hogyan gondolkodott annak idején, hogyan szerette a családját, és hogyan döntött úgy, hogy nem hátrál meg az arctalan drogbárókkal szemben, akik az életére törnek. Lehetne így is, de szerencsére nincs mit elnéznünk a filmnek, mert kicsit sem szentimentális, túl-érzelmes, megszépítő, vagy hasonlók, hanem ugyanolyan keményen mutatja be Guerin életét és sorsát, mint amilyen kemény nő lehetett ő valójában.
Nem egy kifejezetten könnyed filmmel állunk szemben, de Cate Blanchettnek köszönhetően emlékezetes moziélményt szerezhet nekünk a Veronica Guerin. Bár már az elején sejtjük (tudjuk), hogy nem lesz jó vége a történetnek, a két pont között eltelt 96 percben sok mindent megtudunk sok mindenről, például a '90-es évek közepének Írországáról, az újságíró szakmáról, és egy elhivatott nő, családanya gondolkodásáról, illetve majdnem mindent Veronica Guerinről.
Tény, hogy Cate Blanchett kivétel nélkül minden filmben nagyon jó, és szinte mindent el tud adni a főszereplésével, de ezt a filmet tényleg az ő játéka tette élessé és emlékezetessé, és az ő mozdulatai fognak eszünkbe jutni, amikor a Veronica-ra gondolunk. Egy komoly film a komoly filmrajongóknak.
