Nincs üdítőbb élmény, mint moziba menni, csajok profi rucikban, friss parfümökkel, mint egy metropolisz, a fények és filmek városa, és mindez már az előcsarnokban.
Az igazi moziélményhez a moziknak is van mit hozzátenniük, a mozik olyanok, mint az úszáskor a medence, bennük a víz a film, amit megnézel. A magyar buszok rondábbak, mint a "külföldiek", vajon a magyar medencékkel is ugyanez a helyzet? 
Azt tudjuk, hogy külföldön drágábbak a mozijegyek, és civilizált berögződésből egyből arra lehet gondolni, hogy "jó, de biztosan többet is tudnak valamivel".
Németországban  olyan 2100 forint körül költesz, New Yorkban 1600, Budapesten 450 és 680 között,  a többi magyar városban pedig 350 és 450 között. Ez persze csak a jegyet illeti, a telefonos jegyrendelés rászoktat minket, hogy hamarabb érkezzünk, és a "popcorn" fogalma, (minden, amit a jegyen felül a moziban vásárolsz) kibővül a vetítés előtti fogyasztással. A "popcorn" a filmek által termelt bevétel jelentős része, illetve, az anyagmegmaradás alapján, a mozibamenésed kiadásainak szintén jelentős részét képezi.

Vagyis, ha 5-6 kilóért vásárolsz jegyet, akkor még plusz minimum egy rongyot magaddal viszel az útra, és akkor talán tudsz parkolni is. Így a mozijegy árakat általában 250-300%-kal kell beszorozni. 
De a pénz nem minden, az igazi különséget az jelenti, hogy milyen a hang-szisztéma, milyen a nézőtér,  mekkorák a székek, és közöttük a hely, valamint a vászon nagysága sem elhanyagolandó, plusz a légkondi. 

Amikor lehuppansz a fotelba például a Corvin moziban, egy-egy másodpercre arra gondolsz, hogy persze a New York-iaknak nem lehet semmi esetleg a Carnegie Hall-ban filmet nézni, de azért, ami itt van, az is rendesen szinvonalas. Ezt gondolod, de nagyot tévedsz, a Carnegie-nek a koncertterme hatalmas, de nem az a kb. 16 mozihelység, ők kispályások. És általában, ha NY-ban  mozizol, icipici termekben kuporogsz, viszonylag kényelmetlen székeken, a vászon pedig alig nagyobb, mint egy nagy tévé.

 Légkondi és digitális hang persze van, de a vászon fájdalmasan takarékos méretű. Budapest NY-I szemmel valóságos mozi-paradicsom, és az összehasonlítás alapjául szolgáló Corvin mozi pedig tényleges palota. Ha NY-ban jegyed van egy premierre, illetve az első hétvégén, amikor piacra kerül a film te jegyet váltasz rá, a szokásos 7-10 dolláros jegyárak akár 14-re is rúghatnak, és ekkor lesz esetleg Corvin szintű élményben részed. 

És még így is, valószínűleg bármelyik NY-i szívesen cserélne veled, a Corvin, és általában a magyar mozik kényelmes székei és hatalmas vetítőfelülete miatt. Ok, hogy hazánkba hónapok, vagy akár egy év alatt jut el egy film, vagyis a világpremierhez képest van egy csúszás, de az országos bemutató első napján is ugyanúgy, minden különösebb ünneplési hangulat nélkül megválthatod a jegyed a normis áron, és meglehetősen komoly teljesítményű mozikban élvezheted végig a filmet. A kisebb termes mozijaink, mint a Művész mozi kisebb termei, vagy a Tabán azok, amelyek határozottan NY-I színvonalat képviselnek, és kényelmes székeik miatt még jobbak is. Ezek tudatában egyáltalán nem meglepő az a feltűnő tendencia, hogy amikor magyar fejek NY-ba mennek, a mozibamenést rendesen hanyagolják. A NY-iak azt gondolják, a drága jegyek miatt, de mi tudjuk, a minőség-különbség a valódi ok.
Hazánkban a 80-as évek felnőtt, családos rétege sokkal aktívabban járt moziba, mint ugyanez a réteg napjainkban. És különösen ami a premieres, és tegyük hozzá, amerikai filmeket illeti. Ezeknek a filmeknek a közönsége határozottan lefiatalodott a mostani évtized során. Amikor egy esküvői partin vettél részt, (Magyarország, 90-es évek) az ünnepelt párra szinte úgy is  tekinthettél, mint akik számára vége az aktív  mozibajárós időknek. 

Találgatás szintjén arra gondolunk, hogy a ez a réteg-mínusz az oka, vagy legalább is záloga a jelenleg virágzó paradicsomi mozi-helyzetnek. És azt reméljük, hogy amikorra a mozik visszanyerik a felnőttebb (illetve gyermekes) rétegeket, akkor is csak a jegyek ára fog változni, és nem a termek mérete, mert ahogy most van, az tényleg király.