A z  e l s ő   p e r c

Hihetetlen, hogy milyen pontos a mozinézők ösztöne, hogy már a bemutatókból, mennyire pontos képet tud alkotni az illető filmről. De ez mind semmi ahhoz képest, ami a filmek legelejével történik.
 Már amikor az első feliratot meglátod, a betűtípust, a betű mögötti képet, vagy meghallod az első hangokat tudod, mire fizettél be. Vajon miért hagyják a filmek producerei, rendezői, hogy filmjük az első másodpercekben ennyire meztelenre vetkőzzön? 
A Csapnivaló c. film legelejeA filmek legelejének valójában kettős szerepük van. Megmutatják neked, mi lesz a pálya, milyen stílusban, milyen mederben fog leperegni a következő két órád, és tudtodra adják, hogy milyen dolgokat várj a filmtől, amiket az tényleg tud is teljesíteni, illetve szándékozik. Ezek azok a másodpercek, amik, mint egy bakelit lemezen a befutó barázdák, bevezetnek magába a filmbe.
Egy filmet elvileg bárhol lehet kezdeni, láthatsz házat, napot, égboltot, utcát, hálószobát, autó-szélvédőt, arcközelit, bármit, de tényleg bármit. Ezért ez a rész a film legnehezebben kitalálható eleme, és egyáltalán nem ritka, hogy már kész van a forgatókönyv, amikor kitalálják, mi legyen az, amit legelején látunk. Az első perc egyenes vonalban kell, hogy röpítsen a filmben rejlő cselekmény felé, hogy amikor elhelyezkedtél a székben, azt érezhesd, hogy miden sínen van.  Végülis, amikor megnéztél egy filmet, bármikor gondolhatod, hogy ezt meg azt másképp is lehetett vagy kellett volna csinálni, de egy megvalósult film első percénél jobbat biztos, hogy sohasem találhat ki senki,  (ugyanahhoz a filmhez) mert ez az, amiből mindig a csúcs valósul meg. 

Egy olyan film, mint a Leaving Las Vegas hogyan is kezdődhetne másképp, mint hogy Nicolas Cage leemel egy üveget egy boltban a pultról? Sajnos, tökéletes kezdet, mert erről szól a film, hogy "Mr. Cage halálra piálja magát". 
Vannak cseles első percek, egyik legjobb ilyen az Időzsaru, (Peter Hyams filmje, Dir és D.O. P. ). Sűrű függönyben ömlik az eső, késő délután, lovasok, mégpedig Lee tábornok katonái valamit szállítanak. 
Megállítja őket egy útonálló, és mondja, hogy adják neki oda az aranyat, ami a titkos rakományt képezi. Kinevetik, hogy csak egyedül van, és rögtön lelövik, de az idegen egy eléggé újszerű fegyverrel lemészárolja őket. Aztán lekopik, vissza az időben, oda, ahonnan jött. 
Azért "cseles" az ilyen első perc, mert egy pillanatra kizökkent, nem érted, miért azt látod, amit, de aztán rájössz. Plusz, amiről azt hitted, hogy kitérő, egyenesen a cselekmény közepébe küldött. Az ilyen beindult kezdést csak nagyon felkészült filmek engedhetik meg maguknak. 

A Tomorrow Never Dies (A holnap markában) James Bond kezdete volt ilyen, egy perc alatt annyi akciót lehetett látni, amennyit más filmek 2 órában teregetnek szét. És  még csak ezután következett a Sheryl Crow-s főcím, ami a műfajban mindenképp egyedülállót tett le a vászonra. 

A legklasszikusabb filmkezdetek egyikeként minden bizonnyal meglehetne szavazni a 90-es Wild At Heart kezdetét, ki van írva, hogy Cape Fear, (mint helyszín), a mennyezetét látjuk egy profi épületnek, és egy klasszikus szám megy mint party-zene. Amolyan "la-la-la, megyek az utcán, szép az idő, nem is sejteném, hogy két másodperc, és a fejemre esik egy tégla" - kezdés, tényleg nem is sejtjük, hogy ez a film utolsó nyugalmas pillanata.Veszett a világ, első jelenet, Valahol Cape Fear-ben (Lulla mamája fél percen belül beoson Sailorhoz a men’s room-ba, és kitör a bonyodalom. Érdekessége ennek a filmkezdetnek, hogy Budapesten a földalattin élő emléket állítottak neki, minden ajtónyitódáskor, és csukódáskor bejátsszák azt a jellegzetes három hangot a számból, ami a film első jelenetében megy, az ember automatikusan látja a mennyezetet, és ahogy fordul a kamera ..
 

Magyar filmek közül a Kutya Éji Dala ilyen, az egy korabeli rádióműsor szignáljával kezdődik, a címe az, hogy "Útközben". Utána pedig a távolsági busz, ahogy kanyarog a Mátrában, hosszú éveken keresztül, ha meghallotta valaki ezt a szignált egyből a fim jutott eszébe, és rohant megnézni mégegyszer.
David Lynch nagyon ért a filmkezdéshez, így még egy filmjét meg kell említenünk, a Dűnét, (pedig a Blue Velvetet is felhozhatnánk, csak az messzire vezetne). Virginia Madsen a DŰNE legelején,Világűr, csillagokkal, Virginia Madsen arcocskája jelenik meg a képen, és elmondja a klasszikus szövegét a fűszerről . A legszebb az egészben az, hogy már kitűnik a képből, aztán visszatűnik, és folytatja, "Oh, yes, I forgot to say" . Hihetetlen kezdés, és rögtön utána, ahogy elmondta, (a végszó az, hogy dűne),  megjelenik a felirat: DŰNE. Megérkezik a zene, (by TOTO), és homokot látunk minden mennyiségben. Aligha létezik ennél klasszikusabb első-perc. A Csillagok háborúja, mint szintén Sci-fi jut eszünkbe, igen, az is eléggé klasszikus. 
A bele a cselekmény közepébe nem az egyetlen járható út, noha valójában minden első perc erről szól. Külön megoldásnak tekinthető az "atmoszféra-kezdés", amikor belecsöppensz egy Az 5. elem első jelenete, az űrfelvételek utánhelyzetbe, egy jelenetbe, és azt addig kitartják, amíg rá nem állsz a film atmoszférájára. Az atmoszféra-kezdések hajlamosak előzményekkel dolgozni. Ilyen az Ötödik elem, ahol a múlt századi kutató páros kutat egy piramis belsejében, és eltelik pár perc, (az amúgy nagyon is gyors filmhez képest ez hosszú idő),  amíg megjelenik az UFO. És ilyen a Ponyvaregény, a diner-ben, ahol jól szétvitázzák magukat, mire beindulnak a dolgok. 
A Szökevény esetében a kékes színű negatív képek, amikkel kezdődik a film, már Szökevény, a kék felvételek egyikeönmagukban elegendőek lettek volna, hogy minden idők egyik leghatásosabb első percének tituláljuk, de ott volt még a zene, bizony, amivel együtt nehezen törlődő emlékké változott.
Külön szépsége még  ennek a kezdetek, hogy még a 8. percben is vannak eleje-főcím feliratok, ezen a téren is valószínűleg rekordot döntött.
A Játékos, (Robert Altman) eleje is impresszív, azt is mondhatnánk, hogy nincs még egy ilyen. Egy fotót látunk, ami egy régi filmforgatást ábrázol, azt halljuk, hogy "action", és elkezd mozogni a kamera, és 7.5 -8 percig nincs is vágás, de úgy, hogy közben olyan jó, mintha az MTV-t néznéd. 
Die Hard 1, a film első perceÉs nem vitás, hogy minden kezdet közül az egyik legkellemesebb emlék a Die Hard 1., amikor Bruce Willisnek elmesélik, hogy utazás után legjobb relaxációs gyakorlat, levenni a cipőt és a zoknit, mezitláb sétálni, majd ökölbe szorítani a lábfejet.
A filmkezdetek olyan fontosak, mint egy hotelszobából a kilátás. Kifinomultan tervezik meg őket, nekünk pedig nehéz visszaemlékezni ténylegesen az elejére, mert "minden előtt vanA Szökevény legeslegleje, leszámítva a zenét valami". Például, a Szökevény légifelvételei az esti Chicago felett megelőzik a kék képeket, amikre ténylegesen emlékszünk, ezeket a képeket pedig megelőzik a film bámulatos zenéjének első hangjai, ahogy bekúsznak. Egy-egy film-kezdet olyan, mint valami szellem, amely nagy sebességgel, de szinte észrevétlenül szivárog be egy szoba összes létező résén keresztül. Vagy mint a Terminátor 2. higany-zsaruja, aki cseppekből áll össze, de roppant hatékonyan. A filmkezdeteteken keresztül szivárog be fejünkbe a film, és ragad ki minket a szórakozottság, a szétszórtság állapotából, és hangol saját magára. El sem hinnénk, milyen feszülten figyelünk végig egy-egy jó film során, és hogy mennyi mindent tanulunk, mint egy ufó, mint Milla az Ötödik elemben, miközben vadul szórakozunk. Ez a koncentráció a film végén oldódik fel, mintegy varázsütésre, és egy másodperccel később már úgy csinálhatunk, mintha mi sem történt volna, amikor a film végül elenged minket. Az egész kaland, ne felejtsük el, nem jöhetett volna létre a filmkezdet sebészi pontosságú, remekül megkomponált hatása nélkül. Mellesleg, többek szerint a filmek nem is az első jelenetnél, nem is a gyártó emblémája után, hanem akkor kezdődnek, amikor először látod a reklámjukat. Vagy amikor először hallasz róluk, hiszen a fejedben ekkor történik meg az "új mappa létrehozása".
-zé-
 
    oldal: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20