|
|
8MM nyolc
milliméter
Ismét
felbukkant egy olyan film, amire már egy héttel a bemutató előtt fogadnak
az emberek, hogy nagyon jó lesz.
Aztán
megnézik - egy új Nicolas Cage-filmet amúgy sem szívesen hagynának ki -,
és a vége: csalódottság, keserű ellenérzés a jónak tűnő, de mégis pocsék
filmekkel szemben. Joel
Schumacher örvendeztette
meg a mozilátogatókat egy ilyen filmmel, mert a 8mm mindennek nevezhető,
csak rendes filmnek nem, sajnos. A rendezőnek nem ez az első baklövése
a filmkészítés terén, a Time to kill, illetve a Client c. alkotásai még
éppen hogy nézhetőek voltak, ellenben a Batman Forever forgatása után a
főszereplő Val Kilmer úgy nyilatkozott, hogy nem akar még egyszer egy ilyen
dilettáns rendezővel dolgozni, mint Schumacher, hiszünk neki.
A
8mm műfaja szerint thriller, ami
itt azt jelenti, hogy
a szereplők éles dolgokat visznek végbe, cserébe viszont kimaradt a feszültség
a filmből. A Nicolas Cage alakította Tom Welles magánnyomozó élete rendes
mederben folyik, profin végzi el a rászabott munkákat, mígnem kap egy különösnek
tűnő feladatot: egy jelentős ember titkos hagyatékában talált, 8mm-es kamerával
felvett filmről kell megállapítania, hogy valóban megtörtént-e a filmen
látható gyilkosság, vagy sem. A tekercs film egy "stuff-movie"-termék,
vagyis erőszakos pornó film, de félő, hogy valóban megöltek egy lányt a
forgatás alatt. Erről a félelemről szólna a film, megpróbálja érzékeltetni
a nézőkkel, hogy a főszereplő most egy nagyon gonosz és alattomos világba
jutott el, a nyugodt családi háttere sem ad biztosítékot arra nézve, hogy
nem fog elsüllyedni benne...
|
Nicolas
Cage emberfeletti erőfeszítéseket tesz
ennek a közhelyes konfliktusnak a kifejezésére, lehet, hogy épp ez a görcsölés
nem tesz neki jót, mindenesetre ő is élete egyik legrosszabb filmjét csinálta
meg, a filmkritikusok egybehangzó véleménye szerint ki kellett volna hagynia
ezt a filmet. Ami jelentős történik a filmben, az a fiatal Joaquin
Phoenixnek köszönhető,
aki Max California néven egy a szexiparban járatos videotékást alakít,
aki segítségére lesz Tom Wellesnek a nyomozásában. Joaquinról egyelőre
még nem tudunk túl sokat, csak ilyeneket, hogy
-ő a boyfriendje
Liv Tylernek,
-az öccse a kábítószer-
túladagolásban meghalt River Phoenixnek,
-reményteljes tehetség
ő is, mint a családjában sokan ,
-egy időben a "Leaf"
nevet vette fel,
-a testvéreinek
ilyen neveik vannak, mint "Summer", illetve "Rain", tehát elég természetes
beállítottságú családból származik. Hajlamos
a társadalom perifériáján kallódó alakokat megformálni, (mint például a
Majd megdöglik érte c. filmben), a 8 mm-ben is ilyen karakter, lehet, hogy
a tetkói teszik ezt. Szóval ő viszi el a pálmát - és a filmet - a 8 mm-ben.
Ami
rajta kívül megjelenik, az csak felesleges. Morális és lelki zúzkodások,
Nicolas Cage vergődése, és egy erőltetetten brutálisnak beállított világ
felvillantása. Annyiban sem igazi thriller a film, hogy nem kap megnyugtató
befejezést, mondjuk, olyan sok kérdést nem is vet fel, talán csak egyetlenegyet:
Miért kellett ezt a buktagyanús forgatókönyvet filmre vinni? Ki kellett
volna hagyni, és akik megnézték a filmet, nagy százalékban ugyanezt mondták:
inkább kihagyták volna.
-lee-loo-
|
|
Élet,
amiről az angyalok álmodnak La
vie ręvée des anges /Erick Zonca
Az
élet, amiről az angyalok álmodnak egy igazi művészfilm, de nem kell előtte
bevenned egy külön ehhez a filmhez kapható pirulát, hogy élvezhesd.
Egészen másfajta moziélmény, mint amit megszoktunk, de rendesen üdítő hatást
tesz rád.
A
Nevem Joe nyomorából, vagy a Születésnap furcsa morbiditásaiból szerencsére
nem kevertek bele semmit, legalább is nem direkt. Nézni feltétlenül élvezetes,
hiszen két lány mindennapjait úgy látjuk, mintha ott lennénk, hihetetlen
közelségből. Ez a két lány azonban nem gazdag, egyetemre sem járnak, és
tök magányosak, és egyik napról a másikra élnek. Ez a pár apró körülmény
egy csomó mindent meghatároz, például azt, hogy milyen környezetben tengődik
végig a filmet, és milyen fejekkel mozognak.
Talán
az a legjobb a filmben, hogy az alkotók nem direkt a súlyosságra mentek
rá, és így a film zömét kellemes hangulatú jelenetek alkotják. Noha nem
egy álom-életet látunk, de legalább nincs benne cinizmus, és ez tényleg
nagyon jó. És nincs a történetben kemény-drog sem, aminek szintén lehet
örülni.
A
rendezőt és írót, Erick
Zonca-t valóságos személy
inspirálta Isa karakterének megalkotásában, de ne ijedjetek meg, maga a
történet a képzelet szüleménye.
Isa
és Marie egy olyan jogcímen tartózkodnak egy lakásban, hogy vigyáznak rá,
mert a tulajdonosok éppen kómában vannak. Maradhatnak, amíg el nem adják.
Isa azt a kis mellék-projektet találja ki magának, hogy folyton látogatja
a kómás kislányt, és felolvassa neki a saját naplóját, mármint a kislányét.
Ezen felül két kidobó csávóval mászkálnak, akik súlyos arcok, a Fredo-t
alakító színész például egy ex Thai
box világbajnok, és a
valóságban is dolgozott kidobóként, és pont Lille-ben, ahogy a filmben
is.
Isa
(Élodie
Bouchez) az a lány, aki
eléggé kommunikatív, barátnője, Marie (Natacha
Régnier) sokkal keményebb
csaj, nehezen haverkodik, és elég komoly tartása van, mert bizalmatlan.
Marie egyszer meglát egy srácot, aki bártulajdonos, és eltakarja az arcát,
mert korábban megrongálta az autóját a fiúnak, bosszúból. Az történik azonban,
hogy a srác erre nem emlékszik, és amikor meglátja Marie-t nem hogy nem
haragszik hanem "felszedi" a lányt. Isa (mint Isabelle) szerint nem lenne
szabad megbízni a csávóban, Marie azonban nem ért egyet, és a néző szerint
is a kidobó-páros pufi tagja, aki Marie-nak jutott sokkal aranyosabb srác,
és nem is nézi semmibe. Marie tanulságos példa arra, hogy léteznek olyan
emberek, akik döntéseiknek 99%-ában
kemények és tárgyilagosak, előfordul azonban, hogy olyat tesznek, amire
máskor azt mondanák, hogy rossz ötlet. Aki kemény, az könnyebben törik,
ahogy a kínai bölcsesség mondja. Ezt a filmet olyan megnézni, mint közelről
megismerkedni néhány emberrel, a színésznők olyat alakítanak, amilyet ritkán
látni, biztos, hogy nem a legszórakoztatóbb film a világon, de tud valamit.
Az "egyszerű" gimis lányoknak, és a Vogue-szerkesztőknek ugyanúgy tetszik,
mert nem szociológiai film. Nem arról szól, hogy amennyi pénzből élsz,
olyan módon alakul az életed, hanem igazi aranyos lányokról, (mint pöttyös
könyvek szereplőiről), akik tényleg olyanok, mint az angyalok, csak pont
nem
a legjobb élethelyzetbe
csöppentek bele.
-bonnie-
|
|