Az emberek élete elsősorban lélegzésből, másodsorban bulizásból áll, de hagyjuk ezt a gyerekes kifejezést, hogy bulizás, nevezzük inkább társasági életnek! 
Autóban ülsz, motoron vagy villamoson, vagy egyszerűen szeded a lábad a járdán, tonnányi arc jön veled szembe, mintha vetítenék őket. Agyad pedig szédületes iramban dolgozza föl az infókat. Az anyatejjel csak az anyanyelvet szippantottad magadba, le kell tenned még a jogsid, ja, és meg kell tanulnod, melyik arc milyen típusú, stílusú embert jelent. Minél több arc-tudást szedsz össze, annál folyékonyabban tudod alakítani az életed, egyebek közt azért is, mert saját magadról is sokkal több fogalmad lesz, és az jó neked. Napod kilencvenvalahány százalékában ezzel vagy elfoglalva, utcán, járművön, tévé vagy akár egy bekapcsolt autórádió előtt is, ilyenkor a hangokhoz próbálod elképzelni az arcokat, azokhoz pedig az embereket, mint rendesen. Ez a tevékenység ("window-shoppingolás"), a szociális életed első köre, és, mint már mondtuk, szinte állandóan be van kapcsolva. 

A második kört  nevezzük "zoomolásnak", ráközelítésnek. 
Minden jó dolog akkor jön létre, vagy kezdődik, amikor valami szabadidőd adódik, illetve, amikor valamilyen teher alól felszabadulsz. Vegyük mindjárt azt az esetet, amikor az előember felegyenesedett, és hirtelen elkezdte tudni használni a kezeit. A partizás alapját mindig egy ehhez hasonló "plusz" jelenti. Kijöttök egy moziból, és az az ötletetek támad, hogy benyomjatok valahol egy coca-colát. Vagy, mivel nyár van, simán leugrottok teraszozni egyet. Természetesen nem maga a szervezetbe bekerülő folyadék szerepel a középpontban, hanem minden, ami ehhez kapcsolódik. Egy olyan tér, amiben más emberek is vannak. És nemcsak, hogy ott vannak, hanem gyakorlatilag elérhetőek a számodra, és te is elérhető vagy nekik. Percekig, félórákig látnak téged, benne tartózkodsz a látóterükben, és fordítva, elsétáltok egymás mellet, amikor a odamész a pulthoz, vagy használod a toilet-et, megbámuljátok egymást, amikor valakinek megcsörren a telcsije, plusz ott vannak a közös ismerősök. Ha azt akarod, hogy sok embert ismerj, mutass be mindenkit, akit ismersz, mindenkinek, mégpedig gyorsan. A nagy ismerettség-rengeteg szépen hullámzik, te pedig szörfözöl, és mindenki jól jár, és mindenki szörfözik, pedig csak egy coca-colát nyomtatok be, spontán. Az ember nagyon sokat coca-colázik, már már úgy van vele, mint Chris Tucker a Pénz beszél-ben, azt mondja, ő úgy üt le valakit, hogy oda sem figyel.  A coca-colázás olyan, mint egy életbiztosítás, gondoskodik arról, hogy meglegyen a mindennapi arc és emberadagod, plusz lehetővé teszi, hogy valami történjen, és ez akkor is igaz, ha általában semmi sem történik, mert miért történne. 
A harmadik kör a koncentrált beindulás. Itt már helyben is vagyunk. Az előző két kör folyamatos működése nyomán jó kis fogalmad alakul ki arról, hogy milyen stílusú emberekkel szeretsz illetve tudsz "vegyülni", és akkor jön a hétvége, vagy a nyár, vagy nyáron egy hétvége, és arra gondolsz, hogy komolyabban is belecsaphatnál a húrokba, és itt lépnek be a direkt erre a célra kifejlesztett zenés táncos, illetve esti szórakozóhelyek. Az esti szórakozást körülbelül addig élvezik az emberek, amíg nem lépnek házasságra valakivel, és méginkább, amíg nem születik meg az első gyerekük. Utána már minden attól függ, mennyit költhetnek baby-sitterre, és taxira, vagyis, hogy mennyire jövedelmező életet folytat. Ezt a házasság dolgot csak azért dobtuk ide be, hogy indirekt rámutassunk arra, amit mindenki amúgy is tud, hogy az esti szórakozás határozottan szexuális természetű dolog. Nem úgy értjük, hogy konkrétan (mint ahogy a filmekben ábrázolják az esti helyeket), hanem hogy az emberek ilyenkor már nem mint pozíciók, munkakörök, egzisztenciák, hanem elsősorban mint férfiak és nők, fiúk-lányok, csávók-csajok vannak jelen, az érdeklődésükkel, humorukkal, bombázó rucijaikkal, stílusaikkal, stb, vagyis oldott állapotban. Az azonos neműeket mindenki saját magával hasonlítja össze, ami mindig nagyon tanulságos, az összes ellenkező neműre pedig megintcsak mindenki valahol úgy tekint, mint lehetséges "alternatívára", még ha csak puszta gondolatkísérlet talaján teszik is ezt. 
Az esti szórakozás minősége sok egyenként is döntő tényezőn alapul, de végső fokon ami dönt, az az, hogy hány darab olyan arcot láttál, akit agyvelőd legmélyén el tudsz képzelni magad mellett. Minél többet, annál jobb neked, annál jobban érzed magad, akkor is, ha a világ legtökéletesebb partnere a tied. És, ha jól sikerült, vagyis jó sok alternatívát láttál, vagy ritka esetben keveset, vagy egyetlen egyet, (de az nagyon jó kis alternatíva volt), akkor hajlamos leszel visszatérni a "tett színhelyére". Egy idő után, ha találkozol valakivel, csak úgy, napközben, és ütősebb fajta benyomást gyakorol rád, az agyad egyből, mint egy készséges komputer gyorsan kiszámolja, hogy vajon melyik esti helyszínen fordulhat elő, és akármit is dobott ki az agyad eredményként, rá fogsz gyorsulni a helyre, ha akarod, ha nem. 
Akár anélkül is, hogy tudnád, mi az oka, de hát ilyenek az emberek, bonyolult működés, egyszerű végeredmény, egyszóval finomak. 

(következő számunkban súlyos bulizásokról írunk, ha van ilyen élményed, oszd meg velünk, nagyon jó és nagyon rossz élmények egyaránt jöhetnek)