|
|
Üzenet
a palackban
Ha
nem szívesen hagynál ki egy közepesen uncsi, távolságtartó "love-story"-t,
ami a kilencvenes években játszódik, akkor feltétlenül meg kell nézned
az Üzenet a palackban ( Message in a bottle) c. új filmet, a legújabb lassú-érzelmes
Kevin Costner-filmet.
A
forgatókönyv egy bestseller-író regényének alapötlete nyomán született,
a történet végtelenül egyszerű, a lényeg a kis finomságokban rejlik. Három
szereplős a film: Garret ( Kevin C.) egy kis észak-karolinai halászfaluban
él, vitorlásokat tervez és épít, aki a felesége halála után még inkább
elzárkózik az emberektől, s végtelen szomorúságát úgy próbálja enyhíteni,
hogy palackpostán küld szerelmes üzeneteket halott feleségének. Ezek a
levelek keltik fel az érdeklődését egy chicagói újságírónőnek, Theresának,
s úgy dönt, megkeresi a küldőt.
Természetesen
nem fedi fel Garret előtt érkezése igazi okát, ami adott helyzetben érthető,
de ez konfliktusterhes helyzet, mivel kettejük kapcsolatában oldódni
látszik a férfi zártsága, s ha valaki csak nagyon nehezen fogad bizalmába
egy új jövevényt, az az őszinteségre talán túlzott hangsúlyt is fektet.
Ez történik itt is, a film maga ennek az oldódásnak, két igen különböző
világ egymás felé való tapogatózásának a története, persze szerelem kapcsolódik
az érzelmi szálakhoz. A harmadik szereplő a Paul Newman által alakított
Dodge, Garret apja, aki a legszimpatikusabb figurája a filmnek, távolságtartó
ő is, cinikus, de az apró megjegyzéseiből kitűnik, mennyire ragaszkodik
a fiához, mennyire szeretné őt ismét boldognak látni.
|
|
Hármuk
között zajlanak azok az interakciók, amelyek a film cselekményét adják,
és valójában vannak ezek annyira érdekesek, hogy ne tűnjön unalmasnak a
film.
A
Theresát alakító Robin Wright Penn eddig nem sok elsővonalbeli hollywoodi
filmben szerepelt, és ez nem tett rosszat neki, eredeti és különleges jelenség,
leginkább Greta Scacchira emlékeztet, olyan típusú nő, akivel emlékezetes
lehet az életben ( nemcsak a filmvásznon ) találkozni.
Az
ő finomsága és Costner mackóssága remekül kiegészítenék egymást, csak jó
lenne elfelejtenünk a film szörnyű rossz befejezését, amit - úgy tűnik
- a forgatókönyvíró magatehetetlensége hozott létre, na nem mintha az egész
film során kicsit is jeleskedett volna. Brrr. Szórakozásnak direkbe
nem könnyű nevezni az Üzenet a palackban-t, de ha egy borongós kedd délután
megnézed, az is kiderülhet, hogy megéri a jegy árát.
-lee-loo-
|