A rendes film, a magyar filmek (és a 90-es évek) esetében azt jelenti, hogy a "magyar" minõségjelzõ nem mínuszként, hanem pluszként jelenik meg, mintha nem azért kellene szeretned a zseniális Rablóhal c. filmet, mert Coppola lányával jársz, hanem mert hibátlan film, és plusz még a rendezõt is ismered. Egy rendes film Magyarországon  azonban nem egy hagyományosan létezõ kategória, hanem nagyon is friss mûfaj, ha egy film ebbe beleesik, az egyben egy "breaktrough" film is, nagy-áttörés-film, ami a mûfaj meglévõ határain keresztülsétált, vagyis lerázta magáról a Bagaméri szerû átkot. És akkor összegyûjtötted a tartalék lelkesedésedet, ami annyit tesz, hogy egy mozijegy-vásárlás 10-perces tartamára azt képzeled, hogy hátha pont ez lesz az igazi,  szóval beülsz, és látod, amit látsz, hogy a Kalózok hibátlanul beleesik ebbe a "breaktrough" kategóriába, és hogy a Kalózok egy rendes film. 
 

Direkt hang

Egy valamit már elõre lehetett tudni, és ez az, hogy nem egy olyan film lesz a nagy áttörés, aminek a hangját nem a helyszínen rögzítették. A három testõr Afrikában-t pl. meg sem kellett nézni, mert már a bemutatóból látszott, hogy Piedone-koppintás, és hogy totál utószinkron a egész, pedig hatalmas mennyiségû pénz volt benne. Ne felejtsük el, hang stáb minden forgatáson van, csak be kel mondani felvétel elõtt, hogy "csendet kérünk" "Quiet on set". A Kalózok -nak nem csak  direkt-hangja van, hanem sok egyéb mindene is, ami kell. 

(látjátok a mikrofonokat a kép jobb szélén, és a két úriembert a hang-pult elõtt?)

Nem a múltban játszódik, hanem a 90-es években, (nem úgy, mint a 6:3), tökéletes dialógusok vannak benne, olyanok, amiket csak az életben hallhattunk eddig, magyar filmen még soha, a színészeket nem mint színészeket, hanem mint az általuk alakított karaktert nézhetjük. Van benne feszültség, zene, szerelem, izgalom, élet, sõt kaland is. Egyszóval, minden, ami kell. 

Ellentétben azzal, amit az  internetes újságok egyikében lehetett olvasni, a közönség, ahol és amikor mi láttuk (este), rendesen megtöltötte a termet, és végig szórakozta a filmet, nevetés, meg minden. Sokan panaszkodnak (mielõtt megnézték volna a filmet), hogy tele van zenével, hogy "21 darab klip-bõl áll", pedig nem is igaz. Még véletlenül sem kelti a "zenés film" hatását. A normális filmekben jó sok zene van, a Kalózok pont ilyen.  Van vagy hat jelenet, ami zenekari próbán játszódik, de tökre a film dramaturgiai keretein belül. És ezek is elég jók. Akik most a sok zene miatt rinyálnak, azok egyrészt valami lehangoló drámát szeretnének látni, másrészt kb. 15 évvel ezelõtt szinte tuti, hogy lelkes rajongói voltak vagy az Eszkimó asszony fázik, vagy a Kutya éji dala c. filmeknek, és mondani sem kell, mindkettõ alaposan tele volt zenével. Nem is említve az alternatív kistesóját a Kalózoknak, a Kolorlokál -t, ami a Tilos Rádió -ról szól, és naná, hogy tele van zenével. Egyébként tökmindegy, úgy jó, ahogy van. Az + hogy a vakítóan szép hangú vokálos csajokat nehéz elfelejteni, talán nem is akkora probléma, amekkorának páran látják. (Tudtátok, hogy Orsi, a "legkisebb" vokálos egyenest a Tereskovából csúszott át a Jazz+Az -ba?)

(folyt.)