|
|
|
|
|
|
 |
  |
|
A város maga még egy közönséges szerdai napon is olyan, mint máshol a milleneum: nyüzsög, vidám emberek járnak fel-alá, korzóznak a Ramblán, zene szól mindenfelõl, kicsi, hangulatos éttermek, kocsmák, bárok, táncos mulatóhelyek, kifõzdék, kávéházak, teázók, diszkók váltogatják egymást. A magunkfajta szárazföldi pockoknak mégis a tenger az igazi flash: sétálgat az ember nyugodtan, gyönyörködik a városban, aztán egyszer csak hopp! végtelen kékség tárul a szeme elé egy sarkon túl, fehér kis tajtékokat hajt a sós szél, homok csikorog a talpa alatt, kagylók, meg színes kavicsok csillognak a homokban... És persze kikötõ is van, összetéveszthetetlen hangulattal: teherhajók, hajókürtök, tengerészek, sós-olajos kikötõszag. Ha egy szóval kéne jellemezni Barcelonát, az leginkább a LENYÛGÖZÕ lenne. Pezsgõ hangulata sokat köszönhet a Movida utórezgéseinek. A Movida mozgalom, a madridi fiatal értelmiség "kultúrforradalma", haladó szellemû megmozdulása volt 80-as évek elején. Mûvészeti csoportok, filmek, performanszok, színházak, de kávéházak, szórakozóhelyek is kinõttek belõle, és mûködnek nagyrészt azóta is. A városban sétálva az az elképesztõ, hogy nem csak az óvárosa mesébe illõ, hanem az egész úgy, ahogy van. Az új házak, a plazák, a modern irodaházak, a köztéri szobrok egytõl egyig nagyon ki vannak találva, méghozzá arra, hogy jó legyen rájuk nézni, jó legyen bennük lenni, bennük lakni. A kikötõ melletti homokos strand végén például egy hatalmas aranyhal-szobrot állítottak fel, legyen kitõl kívánni. A kaják mediterrán típusúak, mindenféle déligyümölcsöt fillérekért lehet kapni: mangó, ananász, licsi. Kevés pénzbõl is jókat lehet enni, ha a piacon vásárol az ember, de a legtöbb étteremben van korrekt áron korrekt menü is. A tenger gyümölcseit így-úgy elkészítve nagy botorság kihagyni. De nézzük, mit csináltak a vidám barcelónok (akik nem spanyolok, hanem katalánok, és erre büszkék is nagyon), meg a BEINDULT külföldi utazók szilveszter estéjén Barcelonában: |
A szolidabb népek általában éjfélkor még vacsoráznak, és az a szokás, hogy 12 szem szõlõt kikészítenek maguk elé, pontban éjfélkor pedig úgy kell a szõlõszemeket megenni, hogy minden harangütésre egyet-egyet bekap az ember, és gyorsan lenyeli, nem tévesztve el az ütemet. Állítólag ettõl lesz KIRÁLY az év. Éjfél után pedig mindenki, de tényleg mindenki, bulizni kezdett. Mindenfele táncos helyek reklámjai villogtak, a kikötõi mólón végig szólt a zene, mindenki táncol, acid-partik, afrikai kongások, diszkó, nosztalgia-parti, funky-dance-hall, szóval minden. És ez megy lassulás nélkül simán hajnalig, reggelig. Ráadásul még éjszaka találtunk egy jó nagy bankjegyet a földön, biztos azért, hogy gazdagok legyünk 1999-ben (már végre), de inkább elköltöttük lanovka-jegyre. Reggelre fáradtkás társaságok kószáltak mindenfele, a tereket üvegcserép és petárda-maradványok borították, aki rendezett már jól sikerült házibulit, tudja, milyen ez. A legjobb viszont az volt, hogy - szemben a házibulival - a takarítással nem kellett foglalkozni, mégis délre eltûntek a romok Az éjszakai üvegszilánkokat és csillagport okos kis porszívó-autókkal eltakarították, a pállott 98-as levegõ maradékát meg kisöpörte a tengeri szél, hogy frissen ébredhessen a város 1999 elsõ reggelére. -Engra Wing- |
|
|
  |
