|
|
Egyszercsak
ideért hazánkba ez a film, és nagyon jókor. A forgalmazó részéről remek
megoldás tavalyi nagyon-oszkáros filmet egyszerre bemutatni idei oszkár-jelölttel.
Most,
hogy az oszkárok ismét levegőben vannak, a Good Will Hunting cím ismerősen
cseng a hazai füleknek is, mivel tavaly eléggé nevezetesen szerepelt, és
már most, a tényleges premier előtt is nagyon bemozdult rá a legtöbb rétege
a mozinézőknek. A kemény filmek kedvelői, (feltehetőleg a zseniális Matt
Damon és Ryan miatt) egész este égették a telefonjaikat, hogy "nézzük meg
tíztől a Good Will-t", és így is tettek, de nem voltak egyedül, mert a
"házaspárok rétege" (amely a megbízható filmekre bukik), is ugyanígy döntött,
aztán a finom filmek, az izgalmas filmek, a szép filmek, a barátságos filmek,
a tartalmas filmek, az izgi filmek fogyasztói is ugyanígy bedobták magukat,
teljes érdeklődéssel. A film, már most látszik, kimagasló vonzóerővel rendelkezik,
és mivel meglehetősen jól sikerült, ez a vonzerő nem hinnénk, hogy lankadni
fog. Szóval, szinte hihetetlen, és mindez egy 97-es film (és a forgalmazó)
teljesítménye!
Matt
Damon valóban a Harvardra járt, és amikor ezt a filmet
írták barátjával, Ben Affleck-el, még ismeretlen kissrácok voltak a film
világában. Megírták, és megpróbálták eladni a forgatókönyvet, és meglepően
jól alakult. Valóságos licitálás jött létre, 150-200 ezer dollcsiról 8
millióig szökött az ára az egymást követő telefon-hívások nyomán. A dolog
beindítása Kevin Smith, a Shop-Stop (Clerks) rendezőjének, készítőjének
nevéhez is nagyban kötődik, ő "tálalta a srácokat" a komoly filmstúdióhoz,
akik közül a Miramax vitte el a pálmát. A fiúkat az igényes produkció jobban
izgatta mint a sok pénz, ja és az, hogy szerepelhessenek is benne.
Gus
Van Sant, aki azon kívül, hogy az idióta Hanson gyerekeknek a "strange"
c. videóját megrendezte, csupa jó filmet csinált, és nagyon sokat dobott
az ajánlaton, hogy a Miramax őt szerezte meg. Matt Damon és Ben Affleck
álma valóravált, és ennél jobb történet nem is kell. De ott van maga a
film.
Nagyon-nagyon
barátságos történet, pimaszul jól megcsinálva. Matt A Harvardon takarító,
és megoldja "a világ legkomolyabb" matematikai problémáját, de anélkül,
hogy elárulná, hogy ő tette. Egész napja a primitív melóból és egy adag
szórakozásból áll, sörözés lepattant helyeken.
Egy
verekedés révén elítélnék, de a matematika professzor, Stellan Skarsgaard,
aki meg akarja őt találni, eléri, hogy szabad lábra helyezzék, ha részt
vesz a kutatásban, és eljár pszichiáterhez. Matt nem kemény, hanem vad,
de nagyon. Szinte "fotó-agya" van, egy könyvet egy este alatt kiolvas,
és úgy alázza a pszichiátereket, hogy tényleg sehol sincsenek.
|
|
Robin
Williams az utolsó, aki szóbajöhet, hogy emberi mederbe terelje ezt a féktelen
csoda-gyereket, aki mindenkit elküld az anyjába.
Minnie
Driver képviseli a csaj-vonalat a filmben, nem is annyira szép, de
nagyon különleges nő, John Cusack nagy szerelme, és a különlegessége remekül
átjön a filmen.
A
filmben az a konfliktus, hogy mit csináljon az a srác, akinek semmije sincs,
ami a többieknek, de van valamije, ami senkinek, sem nekünk, sem az összes
amerikainak nincs, olyan hihetetlen matematikai és kombinatorikai készsége,
hogy az NSA-hez, amit a Közellenségből ismerünk is le akarják szerződtetni.
Szóval, ez a beépített extra dolog, ez a különleges tehetség a bibi, hogy
mit kezdjen vele, ha annyira átlát minden problémát, hogy a leendő munkaadóit
sem tudja komolyan venni.
De
tényleg, mit kezd vele, egyszerűen eladja, és ezzel el is veszíti különlegességét,
vagy direkt megmarad alulfizetett munkásnak, vagy szerez egy barátot, akit
Robin Williams-nek hívnak, és megpróbál "saját maga" lenni? Tökmindegy,
úgyis tudjuk, hogy megnézitek! A film végére úgy érzi a néző, hogy annyira
ismeri Matt Damont, mintha együtt járt volna vele oviba. Volt egy srác
egyébént, aki az oviban mindig megverte, (a filmben), és ezt nem tette
jól, mert a film elején Matt nagyon beveri az arcát. Tényleg elég vad csávó.
De közben meg nagyon szelíd, szóval, egy igazi "eset".
Általában,
amikor egy filmet nézünk, egy olyan történetnek engedjük át az agyunkat,
amit profi és dörzsölt forgatókönyv-írók pörgettek bele egy szövegszerkesztőbe,
fiatalkori élményeikre támaszkodva, vagy barátaik élményeire, vagy filmekben
látott élmény-konzervekre. A Good Will Hunting ehhez képest fejhosszal
húz el az ilyen (átlagos) produkciók mellett, hiszen Matt és Ben konkrétan
benne éltek abban a világban, amikor és amiről írtak, és ezért van, hogy
nagyon hitelesek, érdekesek és izgalmasak a Harvardi és Harvard környéki
fiatalokat bemutató részek (gyakorlatilag az egész film), hiszen nem kívülről,
hanem tényleg belülről nézve láthatjuk. Köszi, Ben, köszi, Matt !
-bob-
|