Amikor belekukkantottunk a filmszemle műsorfüzetébe, és megláttuk a cukorkékség címet, meg a hozzá tartozó fotót, úgy olvastuk, hogy cukoréhség, és arra gondoltunk, ez a film biztos arról szól, hogy vannak olyan fiatalok, akik nagyon kívánják a cukrot, és folyton ice-teát, meg csokit rendelnek minden helyen, mindig, mert a szervezetüknek szüksége van rá. Nem tévedtünk sokat, szerencsére.

Ha azt mondják, ebben és ebben a filmben az van, hogy megérkezik egy csávó egy városba, és kivesz egy szobát, hamarosan megtudjuk, hogy nagyon szereti a csokikat, és később megismerkedik Veronique-al, (aki Stuttgartban és Brüsszelben is pszichiáter), együtt tengődik mindenféle lepattant underground  alakokkal, sodródik, csak úgy, majd a végén megvilágosodik, ami egyrészt abban áll, hogy egy sima boltos-néniben felismeri az anyját, és arra is rájön, hogy Veronique a kedvenc szerelme, és hogy nem jó dolog cukrot enni, szóval, ha ezt így elmesélik, nem valószínű, hogy ugyanazt fogod elképzelni, mint amit a filmben látsz. Ennek oka, hogy nagyon olcsó film.
Az "enterprize"
Pohárnok Gergő szervezésében lejárt szavatosságú, "romlott" film-nyersanyagokra forgatták az egészet, előhivatták, és lényegében ebből állnak a költségek, amik hajmeresztően alacsonyak  egy 75 perces filmhez képest. 1.5 millió HUF.  Gyakorlatilag tekercsről tekercsre, (darabonként 10 perc) szerezték be a nyersanyagot. Az utolsó pillanatban történt egy kis gixer, és valamit újból elő kellett hívni, és az még 300 ezer-be került, de akkor szerencsére  beszállt a "Balatonszelet", mint támogató. Szóval ilyen ez a film, ne várjatok DDTS hangminőséget, liftező kamera- mozgásokat, színes és ragyogó képeket. Ugyanakkor a produkció kaliberének megfelelő témát, a beteges underground egyfajta bemutatását célozták meg, amihez ezek a paraméterek megfelelőek.
A filmet Pohárnok Gergő vette fel, vagyis ő volt a DOP, de ennél nyilván sokkal több is, de szerencsére volt egy társa, Hazai Attila, aki írta a filmet, és akivel együtt rendezték és szervezték az egészet. A köszönetet mondunk című lista a film végén meglehetősen hosszú, látszik, hogy volt vele munka bőven. A filmet eredetileg 16 milliméteres nyersanyagra forgatták, és arról nagyították fel.
Milliméterek
A nyolcvanas években volt egy olyan pletyka, hogy a Stranger than paradise (Florida, paradicsom) c. filmet is "16-os ról nagyították fel", de ez nem igaz, hanem az volt a helyzet, hogy ahhoz, hogy pénzt szerezzen Jim Jarmus a filmjére, először 16-mmes kamerával forgatott egy "demót". A Nicolas Cage-es  "8mm" c. film egy tekercs 8 milliméteres film körül 
forog, nyolc milliméteres filmet nem lehet ilyen felnagyításos módszerhez alkalmazni, mert ennek a formátumnak nincs negatívja, meg túl pici is a kép.

Hazai Attila író, több könyve is megjelent már, a mindennapokban pedig egy reklámügynökség számára ír, mint "BTL író", Pohárnok Gergő főiskolai hallgató, értelemszerűen operatőri szakon, a Kalózok-ban társoperatőrként működött közre.  A filmszemlés katalógusban az állt, hogy 62-ben  született, de 68-ban. A szereplők között olvashatjuk Marozsán Erika nevét is, de ő csak pillanatokra tűnik fel, mint "special guest", Hazai Attila előző filmes megmozdulásában, a Rám csaj még nem volt ilyen hatással c. filmben ő volt a főszereplő. Ebben a filmben Kepes Julika a lány-sztár, de ez nem azt jelenti, hogy Marozsán Erikát leváltotta a Hazai csapat, hanem hogy egy hivatásos színésznőt max egy-két napra lehet beszervezni egy forgatás munkálataiba, és kulcsfontosságú, hogy legalább a két főszereplő érjen rá teljesen. Kepes Julika nemcsak ráért, de határozottan ügyesen is szerepelt, amikor feltűnik a színen, természetes alakítása frissítőleg hat.  De ez is a történet része, hiszen Feri, a főszereplő el van tévedve, a nagy cukor-imádata miatt még a saját anyját sem ismeri, még szép, hogy hozzá képest Julika, alias Veronique frissítőleg hat. Julika nem hivatásos színész, és korábban Hazai Attila és Reich Péter "Pepsi érzés" c. zenekarában énekelt, remekül iskolázott hangon.

A film tele van "hetyke" jelenetekkel, amik csak úgy vannak, hogy kitöltsék az űrt, vagy hogy bemutassák, miről maradnak le azok, akik dolgoznak, és nem érnek rá "csak úgy" lenni, szóval, hogy mit tud az underground kultúra. A film meglehetősen abszurd párbeszédeket alkalmaz, mintha olvasnák, és nem valóságban történne meg. Plusz, tele van hangrámondá- sokkal, amikor a főszereplő, mint Magnum kommentálja az eseményeket. Ezeknek az az oka, hogy ez egy regény-film, Hazai Attila regényének filmváltozata, kábé úgy néz ki a helyzet, hogy minél több pénz van egy filmre, annál inkább képesek megelevenedni a film alapjául szolgáló regényben leírtak.  Kis kedvencünk az a rész, amikor az anya Feri álmában azt mondja:

"Ez a kalap pont neked való, fiam, gyere, gyere, fiacskám, gyere vissza a józan életbe. Ham-ham, bekaplak, ham-ham, megeszlek, ham-ham, magamba szívlak."

Az ilyen kisköltségvetésű filmeket úgy lehet tekinteni (nem mintha sok lenne belőlük), mint valaminek a "lebutított verzióját", ellentétben egy Walt Diesney produkcióval, itt amit leírnak, nem egy-az egyben úgy elevenedik meg a vásznon, hanem belassulva, kevésbé élénken, a természetes környezetéből kiszakítva. Például van egy jelenet a Múzeum Cukrászda teraszán, amikor megérkezik "egy csaj", (a film egyszerűen nem ismeri a feminizmust, de ezt humorból teszi, és az underground ábrázolásához amúgy is passzol), Feri barátja pedig így nyit, a bemutatkozás után, hogy "hadd adjak egy puszit".  Tulajdonképpen vicces jelenet, csak le van lassulva (lehet, hogy a sok cukor miatt). 

A DOP iróniája
A sors iróniája, hogy éppen a legkeményebben dolgozó alkotó munkáját lehet legkevésbé érzékelni, a DOP-ét, hiszen hiába vannak benne jó képek, hiába egységes a stílus, természetesek a vágások, ha ilyen nagy mennyiségben, és ekkora időtartamban nézel fekete-fehér képeket, amelyek felvételénél nem lehetett jelen komoly lámpapark, egyszerűen elfárad a szemed. Ugyanilyen ironikusan járt a helyszíni hang felvételét végző kis hang-stáb is, akik nyilván kemény munkát végeztek, hogy belvárosi forgalomban, villamosok között is halljuk az eredeti hangot, (ami nélkül nem is érdemes filmet csinálni), az összbenyomás az, hogy mégsem egy dolby digital stereo. Ebből is az a tanulság, hogy a Kalózok megérte a pénzét (200 m). Persze, így is vannak nehezen felejthető részek, mint a Süss fel nap c. szórakozó helyen készült felvételek, amik nagyon szépen néznek ki, plusz Marozsán Erika is ott táncol a tömegben, és remek stílusban. Vagy amikor kimennek a tavakhoz, (hiszen nappal egy nyitott helyen van elég fény), amihez a pluszt Kepes Julika játéka adja.

Miért jó, hogy van?
A Cukorkékségben az a legnagyobb teljesítmény, hogy elkészült, ennyi pici pénzből, másrészt meg attól olyan, amilyen, hogy ilyen pici pénzből készült el. Ha ugyanezek az alkotók nem a MMKA 4k kuratóriumához adják be a forgatókönyvet, hanem a Walt Diesney-hez, akkor biztos élénkebb filmet kaptunk volna. Így egyszerűen  megnézhetjük, mit tudnak tehetséges fejek létrehozni 1.5-ből

interjú