|
|
"Freedom
of choice"
Végre
bepöccent a szezon, fátylat a szokásos januári februári belassulásra,
ismét láthatunk rendes reklámokat, úgy értjük, olyanokat, amik kénytelenek
nagyon tudni, hogy vásárlási döntést váltsanak ki belőlünk.
Felmerül
azonban a kérdés, miért éppen januárban és februárban reklámoznak
keveset a hirdetők ,
amikor alacsony a vásárlási kedv, és miért nem akkor, amikor fogy
a cucc?
A
megoldás elég egyszerű, és két tényen alapul. Az egyik az, hogy a
reklámozás pénzbe kerül, és a reklámozás költségeit az eladott árukból
származó bevételből különítik el, vagyis felületesen azt is mondhatnánk,
hogy ha nincs miből, akkor nincs reklám. Ezek a költségvetések egyébként
a kozmetikai iparban a legmagasabbak, ott a
8-10% -ot is eléri, és magas tud
még lenni bárhol máshol, ahol pozíció-versenyre kerül sor, bármilyen
termék-kategóriában. Igaziból azonban azért nem reklámoznak sokat
a olyankor, amikor a vásárlási kedv viszonylag csekély, mert a reklámok,
ellentétben azzal, amit a ravasz reklám-ellenes fejek mondani szoktak,
nem tud rábeszélni arra, hogy csak úgy költsd a pénzed, a reklámozás
elsősorban abban tud befolyásolni, hogy ha már szükséged van valamilyen
fajta termékre, akkor lehetőség szerint (vagyis minden áron) az adott
cég termékét, szolgáltatását vedd igénybe. Ezért van, hogy a reklámozás
nem valami szörnyeteg, hanem egy tájékozódást segítő plusz-szolgáltatás,
amely nem más, mint a TE
kegyeidet keresi. És a TE
érdekeidet szolgálja, a választásod szabadságát növeli, hiszen anélkül
szerezhetsz benyomásokat egy-egy termékről, hogy azt meg kellett volna
vásárolnod. Vegyünk egy példát, (ez elsősorban fiú-példa), amikor
valamilyen komputer-alkatrészre van szükséged első dolgod, hogy belelapozol
a posta-ládádba bedobált hirdetési újságba. Egy reklám-ellenes világban,
ahol a kereskedők nem rajonganának a gondolatért, hogy fogy a termékük,
nyakadba kéne venned a várost, vagy a telefont a durva tarifáival,
és úgy láthatnál hozzá a tájékozódáshoz. Egyébként a lányokra is nyilván
ugyanez áll. A CNN-csatornán pedig előszeretettel szokták magukat
a reklámokat is reklámozni a (tekintettel a CNN nézőinek anyagias
világnézetére), úgy, hogy "Commercials
- Your freedom of choice". |
Ezekben
a napokban az elérhető legjobb reklámok legjobbika (holtversenyben)
a Levi’s muppet-története.
Ez a kampány valójában szerves része az utóbbi idők Levi’s kampányainak,
amik mind az eredetiség pop ábrázolását valósítják meg, (a kalapácsos
kisfiú, és a férfi a 6 feleségével érdekes módon szintén mind a kedvenceink
voltak). A muppet-film gyakorlatilag egy külön kampány ezen a vonalon
belül. Két film is létezik, és az egyik vezeti be a másikat.
A
történet a következő, amerikai kisváros, feltehetően valamelyik középső
államban, egy érdekes figura kb. harminccal
hajt keresztül a városon, szakadt
autójával, és mellette egy citrom-sárga muppet-mackó, mint a barátja,
és vadul döng valami basic zene. Megállítja őket egy rendőr, a maci,
mint társ egyből tudja a dolgát, van egy kép az autóban, ami egy szexi
rendőrnőt ábrázol, szexi ruciban és pózban, gyorsan megfordítja, hogy
a rendőr már egy lovat ábrázoló képet lásson. Kicseréli a zenét is
(ügyes maci) valami örökzöldre, és természetesen a biztonsági övük
is be van kapcsolva. A rendőr kéri a papírokat, de a maci papírjai
gyanút keltenek, és megkéri a srácot, aki mintha a Trainspottingból
lépett volna elő, olyan flegmatikus, hogy szálljon ki az autóból.
Még a csomagtartót is kinyittatja vele. Itt azonban vagy ha-nyolc
élére Levi’s cucc látványa tárul a rendőr szemei elé, és tényleg csak
azt tudja mondani, "legyen jó napja uram". És amikor elhajtanak, (a
maci természetesen visszacserélte a zenét, és a képet is ismét visszafordította),
a rendőr ránéz a saját ingére és vasalási elégtelenségekre lesz figyelmes.
A srác és a mackó kiállták a próbát, a rendőr maximum azzal illethette
őket, hogy eredetiek. Megjegyezzük, hogy a srácon egyetlen darab Levi’s
cucc sem volt.
Ezután
jön a második rész, ekkor még a maci és társa akár bérgyilkosok is
lehetnének. De mit látunk, hova hajtottak olyan eszelősen, azzal a
bő harmincas tempóval? |
 Leparkoltak
a város szélén, Wizz nevű turmixot piálnak, élvezik a csendet, és
hogy besüt a nap. Ja, és azt, hogy a srác felvette (végre) a Levi’s
nacit. Ekkor a bennünk lévő kisvárosi rendőr azt mondja, aha! Már
tudjuk, mi volt a gáz ezekkel a gyanús alakokkal, a rendszeretetük
egy percre le vett minket a lábunkról, de most látszik, hogy tunyák,
és buliznak, és a maci talán még büfizik is egyet! De ekkor egy légy
rászáll a szundikáló srác (Levi’s) nadrágjára, és mackó-pajtás barátunk
egy újsággal kegyetlenül lecsap rá. Mintha azt mondaná: "Rend a lelke
mindennek!". Nincs mese. Az "ÉLBŐL" Plakát egy lányt és
egy törpét ábrázol, ugyanígy nyomtatott sajtóban is. |
folyt.
|
