|
|
További
(holtversenyben) nagyon jó történet, ami kicsit könnyebben követhető,
vagyis szélesebb rétegeket tud megtalálni (ami nem is gáz, hiszen
csokit idősebbek is vesznek, pl. a gyerekeknek), a Sport szelet
filmje.
Ez
igaziból egy mutáns film, Németországban, vagy Svájcban más Suchard
csokit látni a Sport -szelet helyett. Nyilván emlékeztek még a rasztás
csávóra és a porschés emberre. Amikor a raszta-fejű azt hiszi, hogy
emberünk le akarja gurítani az autóját a szakadékba, és segít neki.
Most
egy vidámparkban találkoznak, raszta-fejű egy ilyen "ráütök a kalapáccsal,
és felrepül a golyó" c. játékba száll be, és hatalmasat üt, (köszönhetően
a termék varázsos hatásának), úgyhogy a golyó jó magasra felrepül.
Középkorú "ember"-barátunk pár méterrel arrébb egy másik golyós játékban
vesz részt. Közben egy néni undok kicsi kutyája elkapja a nadrágja
szárát, de persze ő nagyon udvarias ember, |
és
a légynek sem ártana. És akkor dob egyet, előre felé, de ezzel együtt
a magasból megérkezik raszta-fejű golyója is, és a kutyust (szegény)
a földbe-döngöli, és a víz se mossa le az emberről, hogy ő volt a
tettes. A Sport-szelettel a kezében robogóján eltűző rasztafejűben
egyből felismeri porschéja gyilkosát is, de nincs mit tenni. Sport
szelet, ha kell egy kis energia. |
A
Coca-Cola Light újabb filmmel jelentkezett, amely szintén egy sorozat
része, ami tavaly kezdődött, és
"a
legjobbat hozza ki belőled".
Volt, ugye, amikor az irodában a csajok
bámulták az ablaktisztító pasit, pontban délben, ezt követte az ugyancsak
kellemes vetkőztetős film, amiben
úgy juttatja be a (harminc körüli, elegáns) csaj a jóképű csávót egy
partira, hogy az erkélyről ledobálja egy másik pasi cuccait neki,
hogy legyen alkalomhoz illő öltözéke. Abszolút feminista reklám, és
nagyon szórakoztató is. A
csajok viszonya a férfinemhez elég egyszerű, megkapják, amit akarnak,
és pontosan azt. Az új film, noha nem használja szlogent, hogy a legjobbat
hozza ki belőled", ennek a sorozatnak a része. Sivatagos hegyvidék,
egy csávó bemegy a "boltba" shoppingolni, de az autója elkezd gurulni
a szakadék felé, és nemcsak, hogy barátnőnk orra előtt gurul el, hanem
egy kő mellett is, amit ha a csak nem pöckölt volna arrébb olyan elegánsan,
megállíthatta volna a guruló kocsit. Mindenesetre ártatlan tekintettel
követi a szakadékig. A fiú is megérkezik, és alig hisz a szemének,
barátnőnk lazán megkérdi, hogy "elvigyelek?".
(Szintén holtversenyben.) |
Az
Adidas is remek reklám-filmekkel rukkolt elő, általában jellemző
rájuk a nagyköltségvetésű, nagyon komoly filmek készítése, de most
még ezen is túltettek, és magukhoz képest is különlegeset alkottak
a "take"-es filmjükben. |
Nagyon
intenzív és dinamikus zsánerképeket látunk, és elég sokfélét, úgy,
hogy valamelyikben biztos magadra ismerj, vagy a szobájában az ágyon
pipát rúgó kissrácban, vagy a röpködő biciklisben, vagy a futóban,
szóval van választék, mintha egy nagy család összes létező képét kiszedték
volna egy albumból a sportok szerelmesei, ez a család neve.
Mindegyik
képet, illetve jelenetet egy egységes oldalirányú kamera-mozgás olvasztja
be a filmbe. Közben, minden beállításnál egy felirat jelenik meg,
ami "take" -kel kezdődik. A nyolcadik környékén már lázasan dolgozik
az agyad, hogy ki tudsz-e találni még egy ilyen mondatot, mint valami
nyelvi versenyen, vagyis még az agyad is megpörgeti, és ez nagyon
jó, nagyon jó, ha ezt egy reklámfilm elmondhatja magáról. |
A
legszebb azonban az, hogy Fat
Boy Slim. Vagyis
a zene, amit alkalmaznak,
kiszúrták a legnépszerűbb és legcoolabb zenét, és ezzel, (ha amúgy
nem tett volna rád lenyűgöző hatást a film) végképp el vagy találva.
Három verzió fut, két rövid, és egy hosszú. A hosszú a legjobb, ez
alatt van a legjobb Fat Boy-szám is, az egyik rövid szintén Fat Boy
Slim, amivel azt üzeni neked az Adidas, hogy ő is tudja, hogy ez a
zene Fat Boy Slim, nem csak úgy
használja (persze a jogokat gondosan megvásárolva). A másik rövid
pedig Annie Lenox, szintén nagyon finom. Általában a jelenetek bevilágítását
egy filmben csak akkor vesszük észre, ha az rosszul sikerült, nos,
a "take"-es filmek esetében más a helyzet, ha egyszer láttad,
egy életre magával ragad az élmény, hogy mennyire szépen meg lehet
világítani egy helyszínt. |
A
Sopianae-t képviselő ügynökség dinamikus erőfeszítéseit nem lehet
eléggé értékelni, korcsolyás-harisnyás (pamut) poszterük (ami sokkal
szerencsésebb volt, mint a korábbi, parazsas verzió ugyanebből a sorozatból),
évszak-függő, tavasszal nem annyira működik, ehhez képest, ahogy beköszöntött
még egy kis havazás, egyből megjelentek ezzel a fotóval ismét. Mégpedig
a március 15-21 között aktuális színes RTV-ben, ami több mint egy
héttel jelenik meg maga előtt, vagyis legjobb esetben márc 1.-én kellet
döntést hozni, hogy akkor mehet-e a korcsolyás vagy már inkább tavaszit
rakatnak be. Ki hinné, hogy egy média-tervezőnek mennyire pontosan
kell tudnia még azt is, hogy mikor milyen idő lesz. Merész húzás volt,
gratulálunk, hogy sikerült. |
És
ha már így szóba került a színes RTV, egy nagyon vad reklámozási eljárásról
számolhatunk be, a filmek rövid ismertetése a forgalmazó, illetve az azt
sugárzó csatorna feladata, vagyis azt ír a saját filmjéről, amit akar,
ami szerinte a legelőnyösebb. Vannak azonban, akik ezt a reklámozási módszert
is fel tudják pörgetni, így tett a Duna TV, amikor egy 22.30-as filmjüket,
amely akkor éppen olyanokkal versenyzett, mint 8. Utas a halál (TV3), Melrose
Place (HBO), a következőképpen reklámozták:
"Két önjelölt filmes: egy önbizalomhiányban
szenvedő rendező és egy kamerát még sosem látott operatőr, meg egy virslikutya
szerencsétlenkedik a nyári hőségben, a Vajdaságban."
Hm, mi
az, hogy "virslikutya" ?
-ZÉ- |