Shakespeare in Love
Szerelmes Shakespeare - UIP DUNA FILM
Sokan odavannak a kosztümös romantikus filmekért, én sejtem, hogy miért.

Talán azért, mert egy időben és térben, távoli, zárt világban találják magukat e filmek által. Egy olyanban, amiben elvileg minden megtörténhet, de a dolgok

That woman is a woman !
kifejlete mégis előre érezhető, viszont ez a "bármi lehetséges" - érzés igazán felszabadító. 
Ilyen a fiatal Shakespeare szerelmi életével foglalkozó Shakespeare in love c. film is, ami hasonlóan kalandos, fordulatos és szerelmes, mint a címszereplő darabjai maguk.
A filmben úgy jelenik meg az ifjú Shakespeare, mint egy forrófejű, hebehurgya ifjonc, aki megpróbálja csak a jó oldalát látni az életnek, de mind szakmailag, mind magánéletében válságba kerül, ami kicsit felgyorsítja a kreativitását és feldúsítja az érzelmi életét. Gwyneth Paltrow játsza azt a Lady Violát, aki kizökkenti hősünket, fiúnak öltözik, játszik Rómeót és Júliát is a Shakespeare-társulatban, és aki -a film szerint - előhívja a fiatal srácból az igazi írót. 
Kedves történet, de naná, hogy nem lehet happyendes, mivel az egymástól elszakított szerelmesek ütősebb befejezést ígérnek, mint a boldogok, így volt ez Shakespeare színházában is, és a film is követi ezt a vonalat. A film egyébként igazán látványos, és ezt leginkább a jelmeztervezőnek, illetve az art directornak köszönheti. 		 A szereplők olyan környezetben mozognak, amilyennek általában elképzeli az ember az Erzsébet-kori Angliát, egyszóval könnyen át lehet állni az időutazásra. A fiatal Shakespeare-t játszó Joseph Fiennes, a már befutott Ralph Fiennes öccse, színészi tehetségben és eredetiségben messze el marad a bátyja mögött, e filmben végig nem sikerült kitöltenie jelenlétével a filmvászon ráeső részét.
A Szerelmes Shakespeare lászólag abba a körbe tartozik, amelyikben az átlagosan jó filmek találhatóak, azok, amik bár beteljesítik a nézők várakozásait, de se nem javítanak, se nem rontanak a dolgokon. Azt gondonánk, két dologra fogunk csak emlékezni: Gwynethre és a gyönyörű kosztümökre, vagy egyszerűen csak a záróképre, ami e két elem remek találkozását mutatja: Gwyneth egy bombázó aranyruhában sétál ki a filmből egy sivatagi hangulatú tájon. Ebben az egy képben benne van minden, amit az alkotók látni akartak a filmjükben: szerelem, szépség és kaland.

PS:
A cikk írása idején, azt hittük, kissé felejthetõ film (talán a sok Oscar-miatt), de óriásit tévedtünk, azóta legalább 6x látta mindenki, és átlagosan 9.5 pontosra értékeljük :)
Joseph Fiennes alakítását is másképp látjuk ma már. Ez egy egészen jó film. Konkrétan klasszikus, és ez már nem jóslat, hanem tapsztalat.

Örökkön-örökké A 20th Century Fox angol oldala
EVER AFTER / 20th Century Fox
 
Az Örökkön-örökké egy kedves kakukktojás a filmek áradatában.
Kosztümös mesefilm, a Hamupipőke-történet klasszikus feldolgozása Drew Berrymore főszereplésével.
Mivel nemcsak hogy romantikus, de ráadásul még mesefilm is, ezért a népesség egy nagy része nem reprezentálódik a nézők körében, konkrétan a férfiak. Amikor én néztem meg a filmet, 80-90%-os lefedettséget ért el a moziterem, és max. 4 férfit láttam kijönni a film után a moziból.
 Node mindegy is, mert bár fiúkat nehéz elcsábítani egy Hamupipőke-filmre, akik végül megnézik, azok remekül szórakoznak. 
 Mit tudnak a mesefilmek? Szerintem mindent, amit egy kalandos film általában tud, azzal a plusszal, hogy bár végigizgulod a főhősnőd történetét, azért abban az egyben biztos lehetsz, hogy a film végén kevés vér fog folyni, és nagy valószínűséggel minden pozitív végkifejletet vesz végül. 
A story 5 év felett mindenki által ismert: adott egy szép, talpraesett és okos lány, akit a szociális körülményei boldogtalan, rossz sorsra vezetnének, de az eredetiségével és pompás jellemével felül tud lépni ezeken a negatív tényezőkön, és végül magára öltheti a személyiségének megfelelő ruhát: a királynői öltözetet. 
Ebből az alaptörténetből készült egy hihetetlenül pörgős és izgalmas film, Drew Berrymore egy csibész és intelligens Hamupipőke, aki olyan kitartóan követi a saját belső hangját, hogy az ember ismét hinni kezd az akarat és az eredetiség erejében, meg úgy általában mindenben, ami igazán számít. Angelica Houston játsza a "gonosz mostohát", az ő kivitelezésében ez egy magára maradt, rossz értelemben karrierista nőtípus, aki a bennfentesség és a rafináltság révén igyekszik érvényesülni.

A herceg szerepére egy jó kinézetű színészt kerestek láthatóan, Dougray Scott  meg is tett mindent e nem túl bonyolult karakter megformálásában. 
Ez a film igazán teljes szórakozási élményt nyújt: a nézők izgultak, nehogy megdőljön Danielle (Hamupipőke) inkognitója , nevettek a királyi család veszekedésein, és a lányos bolondságokon, és elkedvetlenedtek, amikor már úgy tűnt, a szerelem sem segít a társadalmi távolságok áthidalásában. 
Biztos, hogy nem sok beszélgetésben fog felbukkani az Ever After c.film mint beszédtéma, de azt hiszem, az ilyen mesefilmek felérnek egy tisztítókúrával: kicsit helyrebillentik az életkedvet, és már csak ezért is érdemes elrángatni a moziba aktuális (férfi) partnerünket.

-Lee-Loo-


oldal: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16