Christopher Gans a Farkasok Szövetsége c. film rendezője.
40 éves, Párizsban él, a Farkasok Szövetsége a második nagyjáték-filmje.
A Csapnivaló a budapesti Francia Filmnapok kezdete előtt beszélgetett vele, az Art Hotelben.

- Hogy alakult a filmes pályafutása a Farkasok Szövetségéig?
- Kiskorom óta a mozi, a filmezés érdekelt leginkább. 18 éves koromban jelentkeztem az IDHEC nevű filmfőiskolára, aminek elvégzése után úgy döntöttem, hogy nem megyek el rendező-asszisztensnek különböző filmekhez, hanem inkább alapítok egy filmes újságot. Ez volt a Starfix, aminek 21 évesen lettem a főszerkesztője, és aminek nagyon nagy sikere volt indulásakor. '82-ben alapítottuk az újságot, és én 8 évig voltam a főszerkesztője. Ezután televíziós műsorokat készítettem, többek közt egy divatműsort is, amely nagyon népszerű lett Franciaországban. De közben nem mondtam le a mozifilmekről sem, és japán producerekkel elkezdtem forgatni a Crying Freeman c. első filmem. A producereknek tetszett az adaptáció-tervem, viszont nem tudták elképzelni, hogy végül hogyan fogom tudni megvalósítani. Ezért elmentem Los Angelesbe (munkavállalási engedély nélkül), hogy ott elkészítsek egy "sketch-filmet" (sketch= egy adott forgatókönyvet 3 rendező dolgoz fel, 3 különböző stábbal, pl. New York-i Történetek - Scorsese, Woody Allen és Coppola rendezésében / CSPV), amely Torontóban nagy sikert aratott, és végül a Crying Freeman kritikusai is az én "verziómat" találták a legjobbnak a 3 közül. A film 7 millió dollárból készült, és csak Franciaországban 800 ezren látták. Ezután egy Verne-adaptációra készültem, Nemo kapitány történetén dolgoztam mintegy 3 évig, de aztán az a színész, akit szerettem volna Nemo-nak, épp nem ért rá, és ezért egy időre elhalt ez a filmem.
- Ki volt ez a színész?
- Russel Crowe, akit egy ausztrál filmben láttam, és nagyon tetszett a játéka.
- Úgy tudjuk, Ön nemcsak rendez, hanem filmforgalmazással is foglalkozik, így van?
- Igen, van egy filmforgalmazó cégem, az ASKA, amivel az utóbbi 3 évben 85 filmet forgalmaztam. Ezek hongkongi filmek, vannak köztük kung-fu-filmek is, régiek és újak egyaránt. A Farkasok Szövetsége azért is nagy öröm számomra, mert már elég régóta nem forgattam filmet, és ezért kezdtem magam iszonyatosan rosszul érezni. De ahogy elkezdődött a forgatás, minden feszültség elszállt belőlem.
- Milyen műfajúnak tartja a filmjét, mert úgy tűnt számunkra, hogy legalább 5 műfaj keveredik benne?
- Úgy képzeltem, hogy leginkább a Wild Wild West c. amerikai tv-sorozat stílusára fog emlékeztetni a filmem. A Farkasok Szövetsége régi legendákon alapul, egy 18-ik századi hiedelemből táplálkozik, plusz egy valóságos politikai helyzetből. A hiedelmekből kialakítottam magamban egy sajátos képet, ami az egyik alapja volt mindannak, ami végül megjelent a filmvásznon.
- Megleptek minket a kung-fu-elemek a filmben, hogy kerültek bele ebbe a 18-ik századi filmbe?
- A kung-fu csak koreográfiaként szerepel a filmben, nem ortodox harci játékként. Sokat merítettem a hongkongi kung-fu filmekből, emellett ez az elem a dramaturgiát kívánta erősíteni a filmben. Amikor Hollywoodban elkezdtek kung-fu filmeket készíteni, eredetileg azt akarták, hogy ezek a filmek a musicalekre hasonlítsanak, aztán ez később eltolódott más irányba. Az én filmem több részletében a hongkongi filmekre emlékeztet (például, amikor fegyvereket használnak), de például ugyanannyit köszönhet a videojátékok hatásának is. Franciaországban éppen ezért leginkább a fiatalok körében aratott sikert a film, akik egészen másképp nézték a filmet, mint a 40 év felettiek, ez utóbbi korosztály többnyire egy történelmi filmet látott csupán benne. Az idősebbek egy nosztalgikus történetet láttak a Farkasok Szövetségében, míg a fiatalok egy modern mesét. Én olyan filmeket akarok készíteni, amelyek valódi érzelmeket váltanak ki a nézőkből. Amikor filmezem, visszaképzelem magam 12 évesnek, és később ezzel a 12 éves szememmel próbálom meg nézni a filmet. Visszakeresem azokat az okokat, amelyek miatt annak idején szerettem egy-egy filmet, és a forgatás előtt számba veszem ezeket. Fiatalabb koromban úgy néztem a mozifilmeket, hogy közben megpróbáltam kitalálni, hogy a nekem tetsző filmek vajon kiknek jönnek még be, vagyis kikkel azonos az értékrendem a filmekkel kapcsolatban. A Farkasok Szövetségében Mani, az indián az a figura, aki mindazt a jót képviseli, amit én szeretek az életben. Mani a Crying Freeman c. filmemnek is a hőse egyben, én általában így képzelek el egy hőst egy filmben, mint amilyen ő. Az ő halála tulajdonképpen megoldja és lezárja a filmet, és a halála nem egy szomorú dolog, hanem egy új dolog kezdete. Ez egy mese, amit nem kell túlságosan komolyan venni.
- Milyen volt a film Franciaországbeli fogadtatása?
- Nagyon kedvező, egy eseménynek számított a bemutatása. A közönség úgy nézte a filmem, mint egyfajta kihívást a mostani francia filmekkel szemben, és nem csak azért, mert drágább volt, mint egy átlag francia film. Tulajdonképpen 30 éve nem készült fantasztikus film nálunk, ez a stílus szinte teljesen kihalt a francia filmgyártásból. Nekem mint régi filmkritikusnak nagyon érdekes volt látnom, hogy a filmem egy valóságos vitát robbantott ki a kritikusok körében. Egyesek úgy látták, hogy ez a film egy megújítója a francia filmnek, míg mások szerint egy dekadens elemekkel teli alkotás. Szerintem egyik sem, én csak folytatni kívántam azt a filmes vonalat, ami megszakadt 30 évre.
- A Farkasok Szövetségének forgatásán eléggé szabad kezet kapott a producereitől. Ennek a filmnek a sikere jelentheti azt, hogy mostantól a leendő filmjeinek is nyert ügye lesz a megvalósításukat illetően?
- Igen. Ugyanúgy, mint az USA-ban, nálunk is külön értékelik a közönségsikeres filmeket. Én nem vagyok egy Spielberg, de egyrészt még lehetek az, másrészt szeretnék többféle stílusú filmmel előrukkolni a későbbiekben. A francia filmgyártásban az az elterjedt politika, hogy nagyon erősen védik az írók szerzői jogait. A forgatókönyvírók végig jelen vannak a forgatásokon, és abszolút mértékben beleszólhatnak a film alakulásásába. Kicsit furcsa volt számomra is, hogy nemcsak, hogy sok pénz kaptam a filmért (mivel közönségsiker lett), de íróként teljes szabadságot is élvezhettem a forgatás során. Az egyedüli dolog, amit nagyon szívélyesen kértek tőlem a producerek, az az volt, hogy ne legyen hosszabb a film az eredeti tervnél (142 perc/CSPV), mert Franciaországban naponta csak 4 előadás van délután a mozikban, és ezért például egy 3 órás filmet már nem tudnának négyszer levetíteni. Ezért ki kellett vágnom egy pár percet a filmből, de ezt a video, illetve a DVD-megjelenésben majd visszateszem.
- Köszönjük szépen, és sok sikert a film magyarországi bemutatójához.