Trükkös Fiúk

A Trükkös Fiúk egy kedvenc, és egy kevésbé kedvenc színészünket állította csatasorba: Sam Rockwell fantasztikus arc-és testmozgását már a Galaxy Questben, a Széftörőkben, vagy a Charlie Angyalaiban megszerettük, és ezúttal sem csalódtunk a stílusos játékában. Nicholas Cage, akit az utóbbi időkben már ki nem állhattunk az egysíkú működése miatt (Adaptáció, Segítség, Apa Lettem, Tolvajtempó), ezúttal kellemes meglepetést szerzett nekünk, sőt egy csapásra visszalopta magát a szívünkbe, annyira jól alakította a kényszeres főszereplőt. A történet eredeti, ötletes, és mint ahogy a végén kiderül, eléggé csavaros is.

Adott két csaló, Roy (Nicholas Cage) és Frank (Sam Rockwell), akik bár kicsiben utaznak, meggyőző fellépésüknek köszönhetően rengeteg pénzt képesek kicsalni gyanútlan klienseiktől. Roy egy végletekig kényszeres fickó, rendmániás, tisztaságmániás, és allergiás mindenre, ami a szabad levegőn történik. Frank egy normális, belevaló csaló, aki Royt példaképének tartja, és szinte rajongással néz fel a pengeagyú mesterére. Ez a csodapáros remekül megvolna egymással az idők végezetéig, ha Roy sokoldalú fóbiája nem menne már a "munkájuk" rovására, és ha egyik nap véletlenül nem etetné meg a konyhamalaccal a nyugtató piruláit. Aztán mivel az orvosa szabadságra ment, egy új pszichiátert kap, aki egy kis beszélgetésért cserébe kész felírni Roynak a dilibogyóit.

Az új pszichiáterrel egy új vonal is nyílik Roy életében, az évek óta remetemagányban élő fickó váratlanul egy lánnyal gazdagodik, ráadásul egy saját tinilánnyal. Kiderül, hogy a volt barátnője annak idején terhesen hagyta el Royt, és bár a nő ennyi idő után sem bocsájtott meg neki, a közös gyerekük, a 14 éves Angela annál szívesebben futna össze az ismeretlen apjával. És így is lesz, Angela felforgatja Roy életét, a totális elszigeteltségből kilépve hősünk elkezdi élvezni az élet nyitottabb formáit is, sőt, lassan Angelával együtt fog dolgozni, vagyis csalni, becsapni, átverni. A sztori olyan gyanúsan bonyolódik, hogy bőven van izgulnivalónk, főként azért, mert Nicholas Cage a film előrehaladtával egyre szeretetreméltóbb arcát mutatja Roy képében, Franket pedig már az első percektől kedveltük, és van miért féltenünk a szimpatikus hőseinket.

Ha utólag belegondolunk, olyan nagyon sok minden nem történik a filmben, de ezzel együtt is remekül elvagyunk vele, mert amikor éppen nem akciózunk (vagyis Royék nincsenek éppen egy csalás közepében), akkor azzal szórakozunk, hogy egy paranoid ember "normálissá válását" követjük figyelemmel. Cage pompásan játszik, nagyon ügyesen nem viszi túlzásba a "tikkelős" gesztusokat, és remek egyensúlyérzékkel mutatja be az okos, de érzelmileg néha kiszolgáltatott Roy karaktert. Az Angelát játsszó, egyébként 24 éves Alison Lohman igazi szétszórt tinilány, aki csak egy-két jelenetben megy az ember agyára, de ebből is látszik, hogy Lohman jól tudta megfogni a tinilányok alapmentalitását. A háromszereplős kamarafilmünk harmadik szereplője, Sam Rockwell a legjobb választás volt Frank szerepére, az ő kiszerelésében sokkal többet nyújtott a csaló-tanonc figurája, mint amit a forgatókönyv előírhatott számára.

Összességében egy élvezetes és érdekes film a Trükkös Fiúk, ami egyébként abba a kategóriába tartozik, ahol minden befogadói élményt tönkretehet az, ha valaki elárulja nekünk a történet végét. Vagyis ezúttal is borzasztóan fontosak a forgatókönyv csavarjai, de nemcsak ez az egy vonal tartja életben a filmet. Ha emellett nem lennének jók és élénkek a párbeszédek, ha nem lennének izgalmas helyzetek, váratlan meglepetések, érzelmes jelenetek, és még hasonlók, akkor a végeredmény sem lenne ennyire minőségi, mint amilyen. Szeretjük a trükkös fickókat.