Minden férfi és sajnos minden nő életében eljön a pillanat, amikor ölni kell. 
A szúnyogokat, legyeket, hangyákat, esetleg pókokat, de semmi sem tud olyan durva lenni, mint egy csótány.
Egy csótánnyal való találkozás önmagában rosszabb, mint egy horror-film. A tavalyi nagyszerű Men In Black után már kezdtünk volna barátságosabb, vagy legalább is felszabadultabb viszonyt kialakítani ezekkel a fura lényekkel, de több Hollywood-i stúdiónak is az az ötlete támadt, hogy előveszi a rovarvilágot, csak hogy ne érezzük magunkat jól. A borzasztó Múmiában szkarabeuszok jelentették a fő poént, a Wild Wild West-ben az aranchofóbiánkra öntenek olajat (persze, a pókok nem rovarok), és itt van a Mimic, amely a csótányokra szakosodott. 
A Mimic nagyon rossz horror film, talán azért, mert nem túl sok cselekményt tud felmutatni. 

Valamikor a huszadik percben lesétálnak a metróba, és a film végéig nem jönnek fel, odalent pedig egyetlen dolog érdekli őket, hogy vissza tudjanak jutni a felszínre. Az, hogy a hemzsegő, ember-nagyságú csótány- mutánsokat elintézzék, csak futólag, a film végén jut eszükbe. A srác, (Jeremy Northam) elintézi az összes csótány-csajt, a lány pedig (Mira Sorvino) egy ügyes csellel egyetlen pillanat alatt elintézi az egyetlen hímet, és ezzel a kolóniának fuccs. Mira fut a főhím elől, szerencsére elég gyorsan szedi a lábát, a főhím csak a lányra koncentrál, és észre sem veszi, hogy szemből egy metrószerelvény közeledik, Mira hirtelen elugrik, a főhím pedig, követve addigi pályáját a szerelvény alá kerül. Az egész filmben összesen heten veszítik életüket, (mondjuk ez is sok, de az embernagyságú csótányokhoz képest nagyon kevés). A Mimic cím abból ered, hogy a csótányok elkezdik utánozni az ellenfelüket, vagyis az embert, és végén, amikor már jó nagyok, még tüdőt is növesztenek. Sajnos, ez a Mimic vonal nem nagyon érvényesül a filmben, mert kit érdekel, hogy most tüdejük van-e, vagy kopoltyújuk, az egyetlen kérdés, hogy mekkorára nőnek. Több embert megsebesítettek, és szinte vártuk, hogy majd kikel belőlük egy kiscsótány, vagy egy nagy, de sem ezt, sem a nagy hasonulást nem láttuk megvalósulni. 
Talán azért, mert akkor a végén úgy néztek volna ki, mint a Man In Black csótány-figurája, és az leleplezte volna az alapötlet eredetietlenségét. Mindenesetre a Nyolcadik Utas a Halál-hoz képest apró rekordot döntött a film, mert az akkor 15 (?) másodperces rekordot itt meg tudták dönteni. Hogy meddig lehet folyamatosan mutatni a szörnyet, anélkül, hogy lelepleződne, hogy műanyag, és nem is élő. A mostani mutogatás-idő (expozíciós-idő) rekordot úgy tudták elérni, hogy a csótány arca, mint egy majorika bábu, rétegesen nyílt ki, és a szárnyai is ugyanígy, és a heves mozgás becsapja a szemet.
 
 
 

UIP-DUNA FILM