|
|
Csúcsformában
- Rush Hour - (1998)
Chris
Tucker-t nem kell bemutatni, az
Ötödik Elemben egy életre
fülünkbe véste idióta hangját, és még ha álmunkból felébresztenek, akkor
is látjuk az ehhez tartozó idióta arcot, és nagyon csípjük őt.
A
Pénz
Beszél nem a legjobb
film a világon, és Charles Sheen kicsit formája alatt produkál, de Chris
abszolút élvezetes élmény szintjére hozta fel a filmet. Amikor az olasz-amerikai
apukával (Paul Sorvino) tárgyal, elviszi őt az árverésre, vagy beszól Heather
Locklear-nak, hogy pufi,
vagy amikor menyasszonyával folytat csevegést, vagy maffiózó haverját (Michael
Wright) emlékezteti a gyermekkori szépidőkre, mind emlékezetes pillanatai
az egyetemes filmtörténelemnek. Professzionális dumcsizó-gép,
a fekete színész-férfiak közül a beszélőkéje emeli ki. Will Smith sem akárki,
sem Martin Lawrence, (Will társa a zseniális Bad Boys-ból), (egyébként
lesz Bad Boys 2,
2000-ben!), vagy Chris Rock, aki legutóbb a Halálos Fegyver 4-ben volt
látható, mint a fiatal nyomozó, aki Danny Glover lányára van beindulva,
és mellesleg hasonlít is Tucker barátunkra, vagy a nagyszerű Ving Rhames,
a Ponyvaregény Marselus
Wallace-a, aki a 98-as
Golden Globe-on a legjobb férfiszereplő díját televíziós film illetve tv-minisorozat
kategóriában megnyerte, és a díjat habozás nélkül átadta Jack Lemmonnak,
akit Rhames nagyra tart, és akit szintén jelöltek erre a díjra. Szóval,
amikor azt mondjuk, hogy Chris Tucker az egyik legjobb fekete vígjátékhős,
igazán komoly mezőnnyel lehet számolnunk, (és Eddie Murphy-t és Wesley
Snipes-t még nem is említettük). |
A
Rush Hour (Csúcsformában) a tavalyi év őszén öntötte el az Egyesült Államokat,
és azóta a zenei tévé-csatornákon folyamatosan láthattuk Chris Tucker-t
és Jackie Chan-t autózni
Dru Hill "How Deeep Is Your Love?" c. klipjének az elején. Amikor végre
a mi mozijainkba is bekerült a film bemutatója (trailer-je), már abszolút
fel lehettünk csigázva, hogy jön valami, amit feltétlenül látnunk kell.
A zenei klipek nagyon jó reklám-kampányt jelentenek, klásd Men In Black,
Wild Wild West, A Holnap Markában, vagy a Rómeó és Júlia, vagy az Angyal,
aminek a Sneeker Pimps
adott kölcsibe egy remek kis számot, kábé ugyanakkor, amikor a Smashing
Pumpkins a Batman és Robinnak. |
A Rush Hour kifejezés csúcsforgalmat jelent, és ehhez hűen a filmben tényleg
jókora a jövés-menés.
Nem lehet azt mondani, hogy a világ legeslegjobb filmje, nem biztos, hogy
van olyan jó, mint a Pénz beszél, és az sem biztos, hogy a Taxi után még
pályázhat-e a nyár legjobb vígjátéka címre, de abszolút kimerítő szórakozást
nyújt, kihagyni pedig éppenséggel lehetetlen. Rendezője, Brett Ratner eddig,
a Rush Hour-rel és a Pénz Beszél-lel együtt összesen három
filmet készített, és elégedett lehet eddigi munkásságával, hiszen például
a Rush Hour nemcsak hatalmas bevételt produkált, hanem a nézőket is határozottan
pozitív élménnyel lepte meg. A Jackie Chan filmek érdekes kis külön kategóriáját
jelentik a világ filmjeinek, ha szépíteni akarunk, azt mondhatjuk, vicces
kung-fu. Ez a vicces
kung-fu egészen népszerű az amerikaiak körében, egészen intellektuális
fejek is, és gyakorlatilag az összes film-szakmabeli komálja Jackie-t.
Gyakorlatilag a 70-es 80-as évek tucat-kungfujait éleszti újra, verekedés-jelenetei
habkönnyűek, de nagyon akrobatikusak, és köze van az igazi kungfu-hoz,
Jackie Chan harcművészeti
szakértőként és harcjelenet koreográfusként kezdte a pályáját, szóval ért
hozzá. Filmjeiben általában nagyon kevés ember hal meg, ami tényleg képes
felkelteni a szórakozni vágyók szimpátiáját, plusz Jackie Chan bevált recept,
és mindig pontosan azt kapod, amire befizettél. |
Maga
Jackie Chan egyébként határozottan rokonszenves egyéniség, és az ötlet,
hogy a szokásos fehér
zsaru - fekete
zsaru páros helyett afro-amerikai-kínai páros vigye végi a másfél órát,
rendesen üdítő fogás. A film azonban nem Hong Kong-i, hanem amerikai, (Jackie
Chan az elmúlt 12 évben most először játszik amerikai filmben), így az
amerikaiak végre úgy ülhetnek be a moziba, hogy hazai termékért fizetnek,
és nem egy Hollywood ellenes mozifilmre, aminek Jackie filmjeit általában
titulálják (készült róla egy Égj, Hollywood, Égj ! c. portré-film is).
A kungfu a 90-es években kultikussá vált a fiatalok körében, ami körülbelül
hasonló alapokon jöhetett létre, mint ahogyan nálunk is kultikussá váltak
a szocializmus kulturális elemei, szóval intellektuális nosztalgiából.
A kungfu-filmek másrészt egyfajta közös nevezőt tudnak jelenteni, ha két
ember számára nem az a legfontosabb, hogy mit néznek meg, hanem az, hogy
együtt nézzék, jöhet a kungfu, és Amerika nagy, és a párkapcsolatok kezdeténél
nem okos dolog finnyáskodni. Másrészt a beindultabb fiatalok direkt buknak
a kungfu filmekre, mert viccesek. A Tiszta
Románc-ban
a srác minden szülinapját egy kungfu-filmmel ünnepli meg, és minden csajjal
kungfu-filmekről dumál.
A
Rush Hour és a kungfu-filmek között azonban van egy jó kis különbség, mégpedig
az, hogy direkt vígjáték, és nem az esetlenségénél fogva vicces. Plusz
nagyon jók a karakterek, a szőke negatív srác kiemelkedő, de ami a filmnek
az igazi ízét adja, az Soo Young, (a 12 éves Julia Hsu).
-skót-
|
|