|
|
|
|
|
|
 |
  |
|
Hetente, kéthetente vadiúj filmek jönnek, találkozol a reklámjaikkal, hallod a barátaidat beszélni róluk, és arra gondolsz, hogy majd megnézed. De az idő és a számtan kegyetlenek hozzád is. Ha havonta 12 új film jön, és te havonta 6 filmet nézel meg, a különbség mehet a tartalék zónába. És általában ez a tartalék-zóna nem az olyan filmekből áll, amiket mindenki megnéz, hanem a kisebb népszerűségű alkotásokból. De persze akadnak kivételek. A Dühöngő Bika az Internet Movie Database Top 250-es kedvencfilm listáján a most 99-ben is a 33. helyen található. 
1981-ben az Oscar-on megnyerte a legjobb férfiszínész díját, amit Robert De Niro kapott, és a legjobb vágás díját is, ezeken kívül további hat kategóriában jelölték. A film egyik producere Irwin Winkler, a Hálózat Csapdájában rendezője. A Golden Globe-on Robert de Niro lett a legjobb színész a dráma műfajában, Thelma Schoonmaker pedig megnyerte az Amerikai Mozifilm Vágók szövetségének a díját is, és hogy csak egyet mondjunk, az NSFC, a National Society of Film Critics Awards, USA, az Amerikai Kritikusok tárasága is három díjjal jutalmazta ezt a filmet, és úgy lehet tudni, hogy 80-ban úgy beszéltek róla, mint az év legjobb filmjéről. A története nagyon egyszerű, ráadásul az élet írta, és Jake La Motta vetette papírra, akivel az egész megtörtént. Adva van egy fiatal bokszoló, jól mennek a dolgai, mindent elér, amit akar, és mindig a saját erejéből, csak még nem futott be. Nem futott be, de érezhető, hogy felszálló ágban van. Mint Bronx-i srácnak, már van felesége, de az antifeminizmus nem kifejezés arra, ahogyan élnek. És akkor megcsillan előtte egy másik fajta élet, mégpedig Vickie személyében, akit Cathy Moriarty, Bronx-i születésű színésznő alakít. A helyszín egy strand, a negyvenes években, (1941), a lány vakítóan szép, és folyton a helyi maffia tagjaival lóg. Vagyis elérhetetlenül szép, hiszen a maffiózók a helyi nagymenők voltak. Jake már nemcsak arra vágyik, de eszelősen, hogy világbajnok legyen, hanem arra is, hogy ez a lány a jövőben inkább vele lógjon. És pár nappal később a strand kerítésénél a következő jelenet játszódik le.  Jake az autóban ül, az öccse pedig, Joey, (Joe Pesci), odasétál Vickie-hez, és a kerítésen keresztül üdvözli. Vickie: A te kocsid? Joey : Nem, a bratyómé .. ismered Jake-et ? Vickie: Nem Joey: Bemutassam neked? Vickie: Jó, mutasd ..
És ettől kezdve együtt járnak. Aztán házasság, gyerekek. Az előző feleségével folyton ordítoztak, és a mikor Joe Pesci megkérdezte, nem tudja-e elhallgattatni, azt feleli, "verem eleget, mit csináljak még?". Vickie-vel, legalább is eleinte finomabban alakulnak a dolgok.
|
De aztán olyan féltékeny lesz, mint egy "állat". Ez a féltékenység nagyon kemény vonal a filmben, és La Motta életében, de valójában meg lehet érteni. Vickie továbbra is tartja az ismeretséget a maffiózókkal, La Motta pedig nagyon szeretné, ha végre valami csak az övé lehetne. Ráadásul Vickie, aki két-háromgyerekesen is csak vagy húszéves elég gyakran ki el szokott tűnni órákra, és tekintve a kulturális közeget, ez egyáltalán nem bíztató jel. Tommy, a maffiafőnök Joey-val folyamatosan üzenget Jake-nek, hogy engedje meg, hogy segítsenek neki. Segítségen azt kell érteni, hogy ők mondják meg, mikor nyer és mikor veszít, ezáltal ők hatalmas pénzeket söpörnek be, cserébe pedig Jake nagynehezen kihívhatja a világbajnokot. Jake független szeretne maradni, de az nem vezet sehova. Egyik fontos meccsén kiütötte Sugar Ray Robinson-t, a három bíró mégis egybehangzóan Sugar Ray-t hirdette ki győztesnek. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. A film kitűnően érzékelteti, hogyan működnek a döntések egy olyan (sakkba szorított) ember életében, mint Jake La Motta. 
Úgy beszél róla, hogy "még a feleségem", aztán filmszakadás, és már Vickie-vel vannak gyerekei. Ugyanígy, egyik este Tommy odahívja őt az asztalához, beszélgetnek, Tommy veregeti a vállát, és sajnálkozásának ad hangot, hogy miért nem tudnak ők Bronx-iak kijönni egymással, aztán a következő kép, Jake lefekszik egy meccsen. A többi adja magát. Ilyen az élet, a maffiózóknak van tőkéjük, és az egész boksz-ipar az övék, a bokszolók hiába hiszek azt, amikor megnyerik a bajnokságot, hogy az az ő napjuk, tévedek, az az ipar illetve a maffia napja, egy nap a sok közül. Amikor Jake már nem lesz a színen, a sportág és vele együtt a maffia is ugyanúgy fog létezni. Sport és sportoló, az első egy fogalom, a második egy szereplő, egy pont a fogalomban. A film végéhez Robert De Niro 25 kilót felszedett, hogy hitelesen adhassa elő az idős La Motta-t. Joe Pesci ugyanennyit leadott egyetlenegy forgatási nap kedvéért, ami persze a filmen megmarad örökre. A Daniel Day Lewis féle "A Bunyós" c. film a Dühöngő bikához képest sima koppintás, akár mennyire is bírjuk Daniel Day-t. És amikor úgy reklámozta a filmet, hogy arról beszélt, hogy ebben a filmben az ütések nem olyan Hollywood-i stílusba vannak megcsinálva, akkor azért nem volt meggyőző, mert a Dühöngő Bika továbbra is a leghitelesebb film a műfajában. Hollywood-i stíluson azt értette Daniel Day, hogy a Dühöngő Bikában komoly hang-effekteket csináltak az ütésekhez, hogy olyan közelről érzékelhesse a néző, ahogy korábban még soha. Lövéseket lassítottak le az effekthez, és a szalagokat megsemmisítették, hogy más ne használhassa pont ugyanazt. Jó film a Dühöngő Bika, sőt, örökéletű klasszikus, bár fura belegondolni, hogy 80-ban csomó mindenki még meg sem született... |
|
|
|
  |
