A Yucatan félsziget Mexikó ÉK-i részén fekszik, de a cowboy filmekből ismert,  csörgőkígyós hangulatot nem itt kell keresni. Eredetileg mexikóiak lakják ugyan, az  amerikai hatás viszont olyan erős, hogy még a Peso jele is megtévesztésig hasonlít a dolláréra. 
A cancuni reptéren a taxis megvág, ahogy  Ferihegyen is teszik, más választásunk viszont nincs. A taxiból megnézhetjük Cancun drága szállodasorát, majd rövid városnézés az elhagyatottabb területeken. A belváros barátságos főutcáján hotelek, boltok és  éttermek.  Gyorsan belekóstolunk a helyi szokásokba és tequila sör mellett várjuk a nyaralást.

Szerencsére autót nem kell bérelnünk, mert kiváló buszjáratok hálózzák be az országot. Elindulnánk a Maya Riviérán, de hamar kiderül, hogy a  Cancuntól Tulumig tartó parton halászfalvak helyett ultradizájnos üdülőkomplexumok vannak, amelyek saját repülőterére érkeznek a kalandra nem vágyó turisták.
Végül így ránézésre Playa del Carment ajánlják, az egyetlen hely, ahol az üdülő övezet (Playacar névvel különböztetik meg) mellett a falu is megmaradt.  A hely gyönyörű, a parton fehér homok és pálmafák, a bungalókban függőágyak, körülötte mindenhol bárok. A happy hour non stop, az ajánlat mindig két új koktélra vagy hat Coronitára szól. Ehhez elrágcsálhatunk egy adag salsát, vagy néhány tacost, ez is happy hour.
A nap erősen tűz, a víz nagyon meleg, mégis  felöltözve megyünk be, mert a partközelben is varázslatos halak vannak és könnyen benn felejtődünk a nagy bámészkodásban.  Az italok és a tenger hatására folyton éhesek vagyunk, és a mexikói konyhára már itthon rákészültünk. 

A falu kasztosítva van, a tengertől való távolodással egyenes arányban csökkennek az árak és persze az ételek is egyre bizarrabbak. A helyiek által leginkább látogatott Tacos  and Tortas kifőzdékben a serpenyőkből marhakoponyák bámulnak ránk, a fejhús apróra vágott hagymával és fűszerekkel, a tortillán tálalva mégiscsak ínyencségnek bizonyul. 

Bár a halászok minden reggel kikötöttek gazdag zsákmányaikkal, a halaknak, rákoknak nincs túlzott szerepe az étlapon. 
Néhány nap után elunjuk a semmittevést és új szórakozás után nézünk.
A környék tele van lagúnákkal, amiket az üzletemberek felvásároltak, elláttak infrastruktúrával (étterem, csomagmegőrző, elsősegély stb...) és működtetik. A belépő drága (20 dollár), de nincs benne átverés.
A prospektus ajánlott folyót mangrowe fákkal (sétáló fa),  rengeteg színes halat, barlangot, ahol úszni lehet, sziklát, ahonnan ugrani, delfineket, akiket megpuszilhatunk és úszógumit vagy függőágyat, amiben pihengethetünk. A maga nemében a hely  verhetetlen, úgy hívják, hogy Xel-Ha (ejtsd: selha).
Innen továbbmentünk Tulumba, mert már nagyon vártuk a romokat, Mexikó fő vonzerejét.  A Mayák a XV. Században hagyták hátra városaikat, amelyek az időnek nagyon jól ellenálltak, a dzsungelnak viszont nem.
Rengeteg feltáratlan piramis és palota van, a vegetációból csak egy két kő és a forma  jelzi, hogy mit takar.

A városok szépek voltak és szépek is maradtak, órákat lehet sétálni az épületek között és néha benne.
Tulum érdekessége, hogy közvetlenül a tengerparton van, gyönyörű a kilátás a tengerre is és a tengerből is.
Innen Chitzen-Itzába megyünk, a busz az autópályán halad, az autópályán pedig csak a busz. Az első autót kb. 60 km után látjuk, így  a 200 km-es útra pont három jutott. Ebben a térségben már van bűnözés, az autópályán gyakoriak a kalóztámadások.   A tengerparti csillogást itt felváltja a nyomor, a falvakban házak helyett putrik.
Chitzen-Itza környékén az egyetlen nagyváros Valladolid, említésre méltó a spanyol főtere, színes épületei és kiváló éttermei. Chitzen-Itzáról könyvet lehet írni, és írtak is sokan, mert a város teljes szépségében áll.
Belépéskor piramis fogad, körülötte egy város szükségleteit ellátó épületekkel, csak a legszükségesebbek: piac, obszervatórium, gőzfürdő.