Michelle Pheiffer, Kevin Kline valamint Rupert Everett, az Álljon Meg a Nászmenet egyik jóképűje nem hangzanak rosszul egy újabb Szentivánéji filmhez. Shakespeare eme darabját már nagyon sokszor láthattuk, színházban, filmen, mindenhol, erre mondják, hogy örökzöld. 
Michael Hoffmann forgatókönyvíró-rendező egy nem egészen BBC jellegű adaptációval próbálta be a darabot. A 19. század végi Toscana-ba helyezte a történetet, és ez eleve meghatározta, hogy amolyan kódolt adaptációról lesz szó. Vagyis megpróbálta elfelejteni mindazt, amit ennek a darabnak az előadásai során eddig látni lehetett, illetve amit látni szokás, és újszerű módon próbálta megjeleníteni nekünk a közismert történetet. 
Ha már a közismertségnél tartunk, az a lényeg, hogy az egyik lány mindenáron az egyik fiúval akar szerelmes lenni egymásba, a másik lány pedig a másik fiúval, de ez a fiú le sem ejti őt. Ekkor lép a színre Oberon, a tündérvilág királya, aki megkavarja a szálakat varázslattal, de mivel ő a vezér, ezért az effektív munkát Puck-ra bízza, aki eléggé indiszponált ahhoz, hogy a párokat a lehető legváltozatosabb módon keresztbevarázsolja. 
Így áll elő nagyon sok kombinációja a felállásnak, az ősszerelmesek utálják egymást, a fiú, aki utálta a másik lányt most átcsap abba, hogy imádja, satöbbi. 
A film, illetve a darab egészen látványos, hozni tudja a megszokott Szentivánéj Stílust is, egyetlen zavaró tényező, hogy a remek zenéket, mint Mascagni Parasztbecsület c. darabjának ismertebb részeit szinte össze-vissza vagdalták benne, csak hogy jobban megfeleljen a háttérzene követelményeinek. Az ilyen ismert zenék alkalmazása ezért problémás, mert ismerik őket az emberek, és nem lehet csak úgy loop-okat készíteni belőlük, nem lehet váratlanul újrakezdeni egy bizonyos pontját a zenének, mert az olyan hatást kelt, mintha akadna egy CD-játszó. Ha klasszikus zenét használsz, a jelenetet kell a zenéhez alakítani, pont int egy videóklip esetében, de ha ez nem tetszik, kérd meg a zeneszerződ, hogy csináljon egy variációt az adott darabból, és akkor már a zenét lehet a jelenethez szabni. A film zeneszerzője erre biztosan alkalmas is lett volna, hiszen kedvencünk, az Adatrablók filmzenéjét is ő szerezte, csak úgy mint a Sekély Sírhant-ét. 
Michelle Pheiffer nagyon aranyos a filmben, Calista Flockhart - az Ally McBeal címszereplője-  is remek mint Helena, és van egy másik meglepi is, Sophie Marceau, aki Hippolyta szerepében jelenik meg, ami külön jólesik, hiszen a James Bond óta minden perc élmény, amikor őt láthatjuk. 
 

INTERCOM