A Háborgó mélység az a típusú film, ami nyílt lapokkal játszik a nézőkkel: ha valaki régen látott "cápás" filmet, s szeretne emberevő cápákat támadás közben látni másfél órán keresztül, ez esetben pont a Deep Blue Sea az ő filmje, ennyit tud mutatni a film, nem többet, de nem is kevesebbet.
A Jaws( Cápa) c. Spielberg-film már 25 éves, annak idején nagyon sok embert hozott felfokozott izgalomba, s mivel azóta kevés cápás-film készült, ideje ismét meglovagolni az emberek eredeti borzongását ezekkel a ragadozókkal szemben. Emellett a filmes technikák is finomodtak az elmúlt időkben: bízhatunk benne, hogy a ’90-es évek speciális effektekkel foglalkozó stábjai már egy majdnem teljesen élethű cápatámadást be tudnak nekünk mutatni, emberek vergődését a hatalmas állkapcsok között, vagyis reményeink szerint ebben a filmben pontosabban megfigyelhetjük, mit csinál egy cápa, ha embert akar enni.
Renny Harlin filmjében bosszúálló mako-cápák a főszereplők, velük szemben pedig egy hét fős stáb, a helyszín egy zárt vízalatti laboratórium, az erőviszonyok kiegyenlítetlenek, a stáb létszáma percről percre fogyatkozik, ráadásul a cápák oldalán áll némi erkölcsi sérelem is ( nincs jogod valakinek önző célokból csak úgy megnövelni az agytérfogatát), szóval kevés dolog szól amellett, hogy bármelyik emberi szereplő is túl fogja élni ezt a kalandot.
Dr. Susan McAlester egy veszélyes kísérletet folytat az Aquatica tengeri laboratóriumban: az Alzheimer-kór ellenszerét próbálja kifejleszteni a cápák agyának manipulálásával. Mivel édesapja ebben a betegségben szenved, ezért töretlen akarattal próbálja befejezni kutatását, csakhogy nem számol azzal a veszéllyel, hogy mi történik akkor, ha esetleg így néhány túlintelligens cápamutánst hoz létre, akik ráadásul zokon is veszik a rajtuk végrehajtott változtatásokat.
Susan kutatói stábjában dolgozik egy belevaló cápavadász, Carter ( Thomas Jane), egy tengerbiológus lány, Janice( Jaqueline McKenzie), egy életvidám és egy zseni tudós, Scoggins ( Tom Rapaport) és Whitlock ( Stellan Skarsgard), egy fekete szakács, Preacher (LL Cool J), és később csatlakozik hozzájuk a kísérletet pénzügyileg fedező cég megbízottja, a nagy túlélési tapasztalattal bíró Franklin is (Samuel L. Jackson).
A szereplők szimpatikusak és karakterisztikusak, bár legtöbbször nincs elég idő a megismerésükhöz, mert a cápák mindenkire dühösek, akik kísérleteztek velük, és nem válogatnak az áldozataik között.
Azért a nézők folyamatosan tippelhetnek a film alatt a túlélőkre, de lesznek meglepő fordulatok a horrorfilmes tapasztalattal rendelkezők számára is.
A filmbeli izgalmakat fokozza, hogy nem nyílt tengeren kell menekülnie a szereplőknek a cápák elől, hanem egy süllyedő kutatói bázison, ahol kevés búvóhely adódik számukra, ezen kívül pedig a legtöbb helyszín félig víz alatt levő terem, úgyhogy alkalom nyílik a cápák szemével néznünk a gyanútlan, vízben álldogáló lábakat. Ez egyébként a legügyesebb filmes fogása a Háborgó mélységnek: elég sok időt engednek arra, hogy rájöjjünk, a kamera most éppen a cápa szemszögéből veszi az eseményeket, sőt egyszer azon kapjuk magunkat, hogy már a cápa fejével is gondolkodunk az adott pillanatban, és ez azt is jelenti, hogy épp nem a potenciális áldozatnak drukkolunk, ami egy furcsa érzés egy cápás filmben.
A makocápák bemutatása a filmben tényleg jól sikerült, a "cápa-stáb" tagjai olyan elektronikusan mozgatott műcápákat hoztak létre, amelyek belsejében bonyolult kis szerkezetek gondoskodtak az igazinak tűnő cápamozgásról, a hirtelen előrelendülésről és gyors úszásról. A műállatot egy komputerrel vezérelték, és a hidraulikus és elektromos berendezésükkel a cápa sajátos mimikáját is megfelelően tudták imitálni, ez az arctartásuk abból adódik, hogy az állkapcsuk valójában lebeg a koponyájukban. 
A speciális technika ugyan élethűbbé tette az emberevési jeleneteket, mégis egy-két áldozatnál sikerült ismét csak egy gumicápát látnunk a filmvásznon, ugyanúgy, mint 25 évvel ezelőtt.
A Háborgó mélység a horrorfilmek családjában a kedves unokahúg szerepét kapná, mivel nincsenek benne gyomrot felforgató jelenetek, igazából csak történnek úgy az események, ahogy az szükségszerű, ha rossz körülmények között találkoznak emberek egy ilyen veszélyes ellenséggel, mint egy mutánscápa. Arra a kérdésre, hogy miért szerepeltetik a forgatókönyvírók ilyen előszeretettel pont a cápaféléket halálos veszedelemként, arra az lehet a magyarázat, hogy ezzel építenek az emberek fejében meglevő alaptudásra a cápákat illetően: mindenki tudja, hogy éles a látása, remekül tájékozódik a vízben, a vér szagára érzékenyen reagál, fogsora egy láncfűrésszel egyenértékű hatású, gyorsan úszik, és bár -ahogy a filmben is elhangzik - nem az ember a kedvenc eledele, azért bizonyos cápafajok megtámadnak embereket is, ha például vergődő állatnak, vagy ellenségnek nézik.
Tehát a nézők már tudják, mire számíthatnak, ha egy cápa üldöz egy embert, ráadásul filmünkben az állatok majdnem emberi intelligenciára tettek szert, ami még jobban felfegyverzi a ragadozókat.
A színészeknek általában nem jelent nagy szakmai kihívást egy horrorfilmben szerepelni, kevesen is szerepelhetnek boldog túlélőként, ennek megfelelően a szereplőválogatáson az alkotók megbízható és jó színészeket kerestek, de nem feltétlenül sztárokat. Az egy kivétel a filmben Samuel L. Jackson, aki a Pulp Fiction óta az egyik legkeresettebb színész, ő valószínűleg érdekes kiruccanásnak tekintette a filmet ( vagy jó pénzkeresetnek), mindenesetre abban a pár percben, amíg jelen van a filmben, mindent megtesz azért, hogy ne csak mint egy cápaeledelre emlékezzünk rá a filmből. 
A Susant játszó Saffron Burrows angol születésű színésznőt láthattuk tavaly az Egyéjszakás kaland-ban, idén a Celebrity-ben (Sztárral szemben), de emellett nem tudunk róla túl sokat. Londonban él, Los Angelestől irtózik kissé, hajlamos beleszeretni a munkatársaiba ( most éppen Mike Figgis rendezővel jár, akivel két filmet készített már, és most dolgoznak a harmadikon, a
Time Code 2000-en), tinédzserkorában Párizsban modellkedett, és most nagyon akart a Háborgó mélységben szerepelni, még a fizikailag megerőltető forgatás ellenére is. Egyelőre még nem egy befutott színésznő, de azért lassacskán megtalálják őt a filmek, ebben a filmben is elég kellemes benyomást tesz a nézőkre kicsit légies jelenségével.
A Háborgó mélység egészen biztosan nem az év filmje, olyan film, amit ha nem nézel meg a bemutató utáni három héten belül, akkor már csak videofilmként lehet nálad esélye. Ellenben ha egyszerű izgalomra vágysz, és szereted a nagy filmvásznakon nézni a cápaharapásokat, akkor mindenképp javasolt film a Deep Blue Sea.