A
"hálózat csapdájában" - luxus kivitelben ..
A
Mátrix c. film nagyon egyszerű kis világot festett le nekünk, naivnak,
és gyerekesnek nevezhetjük, ha akarjuk, de valami miatt mégis hatott az
ember agyműködésére.
Talán
nem is az volt benne a poén, hogy "platóni barlangeffektus", hogy csak
azt hiszed, hogy azt látod, amit látsz, vagy azt csinálod, amit csinálsz,
és közben csak egy barlangban dekkolsz. Hanem esetleg az fogott meg mindenkit,
hogy közben ténylegesen mi történik veled, kinek és milyen hasznot hajt,
hogy te ebben a barlangban "dekkolsz". Arra gondolunk, hogy -a filmben-
sima kis energia forrás az ember, mint egy elem egyik cellája.
Nagyon
érdekes cikket olvashatunk az index hírei között, arról, hogy a RealPlayer
hogyan gyűjtögette az adatokat, miközben te zenét hallgatsz. Azt is megtudjuk
belőle, hogy pl. az USA-ban milliárdos nagyságrendű piac a "fogyasztói
szokások"-ról történő adatszerzés, illetve adatszolgáltatás.
Felmerül
a kérdés, hogy vajon kicsoda ez a fogyasztó, és milyen törvények védik
őt, ha védelemre van szüksége?
A
megdöbbentő dolog az, hogy a fogyasztó sohasem egy ember, hanem egy-egy
típus, mint amikor azt mondod, hogy zebra, de alig ismernél fel egy-egy
zebrát specifikusan, szóval gyűjtőfogalom. Egyik oldalon ott vannak a termékek
és szolgáltatások, másikon pedig a fogyasztók, illetve a fogyasztók egy
alkalmazott halmaza, egy megcélzott réteg.
A
szolgáltatók, mint a halászok, ki kell, hogy ismerjék pl. a pisztráng szokásait,
viselkedését, hogy ezáltal ki tudják fogni. Az újdonság ebben a szituban
csak az, hogy pont úgy, mint a halászok, nem egyes pisztrángokról beszélnek,
hanem a pisztrángról, vagyis a hasonló, esetleg ugyanolyan viselkedésű,
előfordulású egyedeket egyként célozzák meg, aztán majd amelyiket sikerül
kifogni, az lesz az a pisztráng.
Egy
ember ismerheti magát, akár egészen jól is, mégsem
biztos, hogy akár a leghalványabb fogalma is van arról, hogy ő mondjuk
egy "pisztráng". Nem tudja magáról, hogy mire hajlamos, mire indul be,
mi az aminek nem tud ellenállni, mi van rá elidegenítő, vagy vonzó hatással,
stb. Ez önmagában még mindig nem volna probléma, csak az a baj, hogy közben
egy harmadik "személy" esetleg mindezeket pontosan tudja róla.
Mondunk
egy példát, Sandra Bullock, a Hálózat Csapdájában-ban összetalálkozik a
rokonszenves Jack-kel, (Jeremy Northam). Jack pont azt a cigit szívta,
amit ő, ugyanazok a filmek a kedvencei, pl. az Álom Luxuskivitelben (Breakfast
at Tiffany's), és egészében olyan nézeteket vall, amik őt Sandra számára
ellenállhatatlanul szimpatikussá teszik. Mindez úgy jöhetett létre, hogy
Jack adatokat gyűjtött Sandráról, és tudta, mik a meleg pontjai.
Ebben
az esetben Sandráról gyűjtött adatokat Jack, és Jack alkalmazta ezeket
az adatokat Sandrával szemben. Ez az adatalkalmazás egyébként nem más,
mint Sandra akaratának a kikerülése, olyan, mint egy "kód-feltörés", ami
lehetővé teszi, hogy "behatolj a rendszerbe".
Elképzelhető
egy b-verzó is, hogy nem Jack gyűjt adatokat Sandráról, hanem valaki más,
és ezt simán forgalombahozza, persze Sandra tudta nélkül, Jack megveszi,
és "feltöri" vele Sandrát.
A
C-verzó ennél egy kerek nagyságrenddel súlyosabb, itt már nem is Sandráról
gyűjtenek
adatokat, hanem a "pisztráng"-ról, és Sandra történetesen a pisztráng fogyasztói
kategóriába esik. Jack-nek már csak azt kell megtudnia, hogy Sandrának
mi az óvodai jele, mi a fogyasztói azonosítója, (pisztráng), melyik csoportba
esik, és máris szabadon felhasználhatja a Sandrát feltörő kódot.
Időzzünk
el egy percet ennél a c-verziónál. Teszel-veszel,
görgeted az életed, közben a szomszédod, vagy a barátnőd is ugyanígy. De
ez a szomszédod, vagy barátnőd találkozik az utcán egy szimpi sráccal,
aki közli, hogy közvélemény-kutató, és szeretne pár kérdést feltenni neki.
Barátnőd belemegy, mivel nem kell érte fizetnie, és válaszol vagy 40 darab
kérdésre. Melyik a kedvenc tévésorozata? Dohányzik? Van barátja? Mióta?
Mennyit keres? Szokott cédéket venni? Stb. Ezeket a kérdéseket, a válaszokkal
együtt aztán szépen feldolgozzák, és egy olyan adathalmaz jön létre, ami
a szolgáltatók számára egy varázspálca, vagy egy tolvajkulcs, sok mindenen
keresztül tudnak menni a segítségével.
Valaki
el akar adni egy terméket, és szüksége van még egy kis piacra, mondjuk
plusz 3 millió potenciális vevőre, akkor fizet mondjuk 3 milliót egy ilyen
adathalmaz tulajdonosának, aki tálcán kínálja neki a kulcsot mondjuk a
pisztrángokhoz, (mint egy spéci pisztráng-csali készítő), és pisztrángokból
épen összejön a szükséges plusz 3 millió potenciális vevő, és helyben is
vagyunk. És akkor lemész a boltba, és megveszel valamit, és fogalmad sincs
arról, hogy ez nem véletlen, ugyanúgy nem az, hogy Sandra lefeküdt Jack-kel,
mégpedig az első estén. Az egész úgy jöhetett létre, hogy a szomszédod,
a barátnőd egyben pisztráng-társad is, anélkül, hogy bármelyiketek tudná
magáról, hogy ő, vagy a másik pisztráng. És az adatok, amiket pisztráng-társad
kiadott, egyben a te adataid is voltak.
Ez
ellen a jelenség ellen volna szükség egyfajta "kollektív fogyasztóvédelemre".
Napjainkban azonban a fogyasztó mást és mást jelent. Miközben a fentemlített
c-verzió simán működik, vagy legalább is könnyedén elképzelhető, a fogyasztóvédelem
egyes fogyasztók elszenvedett sérelmeit orvosolja, mégpedig az elszenvedett
sérelem pénz-összegszerű értékének megfelelően. A fogyasztó választási
szabadságát pedig elsősorban a szolgáltatók egymás közti versengését szabályozó
törvények "óvják", ami megintcsak azt jelenti, hogy nem a fogyasztó érdekeit
védik a szolgáltatókkal szemben, hanem a szolgáltatókét, szolgáltató-társaikéval
szemben.
Az
fogyasztói szokásokkal kapcsolatos mindennemű adatgyűjtést
súlyosan meg kellene adóztatni, és a befolyt pénzből a fogyasztók -kollektív-
érdekeinek védelmét biztosítani. Az adatgyűjtések során mindig kötelező
lenne az adatgyűjtőnek pénzt adni a minta-személynek. A létrejött adatbázis
minden egyes felhasználását megintcsak meg kellene adóztatni. És minden
adatgyűjtés esetén meg kellene, hogy jelenjen egy figyelmeztető felirat,
minimum 10%-át kitöltve az adott felületnek, ami azt tartalmazná, hogy
"a fogyasztói szokásokra vonatkozó mindennemű adatgyűjtés súlyosan sérti
az ön és fogyasztótársai érdekeit". Az adatgyűjtések eredményét minden
fogyasztónak joga lenne a feldolgozást követő egy év múlva megtekinteni,
betekintést kínálva arra is, hogy például kik alkalmazták az adott gyűjtés
feldolgozott eredményeit, és hányszor. Az adatgyűjtések eredményeit más
adatgyűjtésekkel kombinálni új adatgyűjtésnek felelne meg. Szép is lenne,
ha így lenne.
-Zé-
|