A Star Trek speckó film, abszolút megosztja a közönséget, olyanokra, akik ismerik kívülről az összes szereplő nevét, mert folyamatosan a tévé előtt ülnek, amikor megy, és olyanokra, akik gyakorlatilag kívülről nézik, és semmi közük a dologhoz, azon kívül, hogy jegyet váltottak a filmre. Szerencsére, ez a film mint kiderült, teljesen normális. Nem kell hozzá plusz info, meg ilyenek, működik, és nagyon kellemes.
Az első pár percben fel sem tűnik, hogy sci-firől van szó, teljesen emberi környezet, lehetne bárhol, amit mint az elképzelhető legjobb húzást üdvözölhetünk. Csak úgy elkezdődik, totál paradicsomi vidéket látunk. Aztán feltűnik egy arc, meg három másik, akik üldözik őt, és ekkor venni észre, hogy ezek a paradicsomi városka emberei számára láthatatlanok. Remek kis hajsza veszi kezdetét, az egyik android mgvadult, és el akarják kapni. Törnek zúznak, cuccokat borítgatnak fel, ahogy kell, a paradicsomi emberkék pedig csak néznek, hogy mi van.
Aztán a megvadult android (emberként funkcionáló mesterséges szerkezet) letépi
magáról a láthatatlanságot biztosító maszkot, és ekkor lesz csak igazán
nagy az ámulat. De máris tovább megy, és néhány lövéssel felszakítja a
pajzsot, ami a városkára remek kilátást kínáló dombon épített -eddig láthatatlan
bázist leleplezte, és az emberek csak néznek, hogy egy egész csapat figyeli
őket. Nagyon jó jelenet, és még jobb benne, hogy gyakorlatilag semmit sem
tudni az egészről, hogy mi ez, meg hogy. De a film ekkor már megtanított
neked pár dolgot a dolgok menetéről, és menet közben tanulva anélkül lesz
világos számodra is minden, hogy valamelyik mellékszereplőt arra kellett
volna kényszeríteni, hogy elmesélje, egy hosszú unalmas, de szükséges monológban,
hogy mi az ábra. Ehelyett egyszerűen kitágult a képzeleted, és minden világos.
(Nem kis teljesítmény).
Az nagyon jó még a filmben, hogy folyamatosan azt gondolod, "á, biztos csak
egy tévé-sorozat egyetlen epizódját látom, úgysem lesz ebből valami hihetetlenül
kerek történet", de tévedsz, ha ezt gondolod. Kerek és kristálytiszta történet,
és egyáltalán nem bonyolult, vagy erőltetett, de nagyon részletgazdag.
Olyan a film, mintha felpróbálnál valami nagyon ütős napszemüveget, amiben
minden olyan "éles és finomított" és két órán keresztül abban flangálnál
(és legszívesebben azt vennéd, ha mindig rajtad lehetne).
Kicsivel
(az eleje után) kiderül, hogy ez a nép nem is olyan buta, a csillag közi
utazás összes tudománya a kisujjukban van, csak nem használják, mert nincs
hozzá kedvük.
Picard kapitány (ő a főszereplő, Patric Stewart) először nem is sejtheti, hogy
egy jókora csillagközi összeesküvésbe tenyerel bele, amikor lekopik egy
partiról, hogy személyesen vegye kézbe az elszabadult android sorsát.
Aztán megérkezik a paradicsomi településre, és nagyon fura dolog történik.
Egyik este meglátogatja a csoport egyik vezető személyiségét, egy nőt,
aki nagyon is vonzza őt, és "élből" azt kérdi, "te hány éves vagy?". A
nő pedig (szintén élből) rávágja, hogy háromszáz valamennyi. Mert bizony
ez a bolygó titka, hogy ott az emberek elérve felnőtt korukat, egyszerűen
nem öregszenek tovább. Ezért akarják az agresszív plasztik-fejűek eltávolítani
őket. Már létre is hoztak egy hologramos űrhajót, amibe ha valaki besétál,
vagy esetleg beszippantják oda, észre sem veszi a különbséget, és el lehet
egy egész települést szállítani. De Picard kapitány tényleg rossz időben
volt rossz helyen, illetve fordítva. Az űrhajó a tó vizében volt elrejtve,
de megtalálják. Közben kiderül, hogy a "háromszáz éves" vonzó nő nem is
tanult meg úszni, ami nemcsak jó jelenet, de nagyon jól is néz ki. Ha láttad
ezt a filmet, mindig ilyen hely jelenik majd meg a fejedben, ha nyaralni
készülsz.
Van még valami, amit a kis település lakosai tudnak, hihetetlen módon át tudják
élni az adott pillanatot, és ez úgy is van filmre véve, hogy te is azt
látod, amit ők. Annyit elárulunk, hogy a megvadult android felépül, a neve
"Data", és hozzá tesszük, hogy Data nagyon is emberien viselkedik, pont
úgy mint maga a film, ami dugig van a legőrültebb computer-generált képekkel,
trükkökkel, és mégsem olyan, mint a szemeinket bántó béna komputer-animált
reklámok, amiket csak azért csodálnak, mert sok pénzbe került az elkészítésük.
Nem, a Star Trek kiemelkedően emberi képi világot produkál, olyannyira,
hogy a film után úgy érzed, tényleg nem akarod levenni ezt a nagyon tuti
napszemcsit.
PS: Közben megkérdeztünk Star Trek rajongókat, és szerintük is tök jól sikerült "ez a mostani".
