2010-07-27
Re: "Capa leleplezése" (12. rész / 14)
::::: hamisítás
Ha valaki Capa-t 1937 júliusában hamisítónak nevezi, egyszerűen csal túllőtt volna célon, és a fotó készítésének körülményeit vizsgáló, a LIFE képaláírásának hitelét vitató racionális felvetés helyett átment volna hírnévhajhászó vádaskodásba.
1938 után (amikor Capa a korszakról szóló könyvébe e fotót nem válogatja be) Capa-t hamisítónak nevezni, már egy fokkal durvább dolog lett volna, de még mindig érthető, hiszen Capa eme elegáns köldökzsinór-elvágó gesztusa egyben elismerése is annak, hogy nem úgy történt, ahogy a világ feltételezi. 1944 után azonban Capa-t hamisítónak nevezni otromba, orcátlan tett. A D-Day partraszállásán 2 darab fotós vett részt (a katonai fotósok, akikből sok volt, egy egészen más műfajt képviselnek, ők a hadsereget szolgálták, parancsra fotóznak, képeiket cenzúrázzák, lefoglalják, és gyakran névtelenek maradnak, civilek közül összesen 2 fotós jelentkezett) ! Ha ez valakinek nem elég bizonyíték ahhoz, hogy Capa valódi háborús tudósító - annak komoly gondjai lehetnek. Aki részt vett a D-Napon, éspedig önként, az egy életre megérdemli a háborús tudósító titulust! Capa pontosan odament, ahova az emberek a lehető legkevésbé szerettek volna menni - a halál torkába. A kor, sőt, az évszázad legnagyobb jelentőségű háborús bevetésére. Ezek után Capa-t hamisítónak nevezni (ahelyett, hogy az egyik fotójának a készítésének a körülményeit vizsgálnák, illetve azt, hogy mi történt a kamera előtt) otromba és elvakult, barbár tett.
Még ennél is súlyosabb barbarizmus ugyanezzel a váddal a halála után előállni, tekintve, hogy halála pillanatában is fotózott, és éppen nem hallgatott senkire, csak az ösztöneire, és éppen elégedetlen volt azzal, hogy semmi sem történik, hogy nincs semmi, amit lefotózhatna, amiről remek képet készíthetne, és ezért egy jobb helyet keresett, ahonnan jobb képet készíthetett volna. Capa-t halála után hamisítónak nevezni szégyentelen dolog, a művészet, a fotográfia, a fotózsurnalizmus és a hősi halottaknak járó tisztelet megcsúfolása. Borzasztó barbarizmus.
José Manuel Susperregui, a spanyol professzor ezzel szemben a lehető legértelmesebb, legracionálisabb dolgot művelte, megoldott egy rejtélyt. Maximális tiszteletet érdemel ez a tette. Ha azt a bizonyos Capa-képet hamisnak nevezi, akkor is abszolút tiszteletreméltó dolgot művel, hiszen saját meggyőződése szerint egy történész munkáját végzi, a valóságot, az igazságot kutatja, és joga van bármilyen konklúzióhoz - ha Robert Capa élne, biztosan roppant barátságosan szorítana vele kezet, amiért megtalálta a helyszínt, és azért is, hogy a művészetével foglalkozott. Elmennének együtt a helyszínekre, amiket Capa egyedül nyilván sosem talált volna meg, előjönnének az emlékek, és egy katartikus jelenet bontakozna ki a televízió kamerája előtt. Ez azonban sajnos nem lehetséges, és nemcsak azért, mert Capa túl korán született ehhez, hanem azért is, mert túl korán halt meg.
A végeredmény az, hogy mind a legenda (a Milicista Halála fotó- illetve fotó-sorozat mint fatális koincidencia, a halál pillanatának rögzítése), mind az ellen-legenda (miszerint Capa csak poénból eljátszatta két katonával, hogy elesik) ellen sorra lehet döntő ellenérveket, ellen-bizonyítékokat találni, s az egész "ügy" így sodródik tova a végtelenbe ...
Az ügy és a végtelen ... hát igen ... az emberi stupiditás végtelenje ... Adott egy zseniális fotográfus, aki írd és mondd, egész életében háborút fotózott - és nem is akárhogy ... ezer képével érdemelte ki az elismerést akkori közönségtől is, és az utókortól is ... de egyetlen képe keletkezésének részletei miatt rendszeresen forognia kell a sírjában (vagy jókat nevetnie odefent), mert amint felmerül valami kétely a (lássuk be, tét nélküli) legendával kapcsolatban, ami a Milicista Halálát övezi, folyton megpróbálják rásütni, hogy csaló ...
nem zseni, nem nagy fotográfus, nem nagy tudósító - hanem csak egy csaló ...
Ez természetesen totális nonszensz, egyedül az olcsó bulvár dimenziójában nem az ... De mondjuk az USA-ban a National Press Photographers Foundation website-ján olyan cikk leletkezet erről, hogy "Death In The Making ... For The Last Damned Time" - azaz: az utolsó francos alkalommal ...
A cikket Bruce Young írta a News Photographer magazine számára - és pregnánsan tükrözi a fotósok, a művészek és a szakma hozzáállását ... Capa nem a Milicistától Capa, hanem a rengeteg elképesztő, hátborzongatóan gyönyörű és megrázó kép miatt, amiket készített ... az életművétől, ami már 1944-ben is az élvonal volt, az ami ma - és amibe a Milicista, ha nem megrendezett, tökéletesen illeszkedik, máskülönben pedig majdnem tökéletesen ... illetve tökéletesen, csak egy kicsit másképp ...
következő fejezet: visszatérve az Art Magazin cikk-hez
a cikk fejezetei:
-JP-
2010-07-27