2010-07-27
Re: "Capa leleplezése" (7. rész / 14)
::::: Mindennek ellenére ...
Ezzel együtt, ha bárki azt kérdi, hogy elképzelhetőnek tűnik-e, hogy a 22 éves Capa beállítja a Milicista halálát, hogy a VU magazinban megjelenő fotó-riport requiem-hez, egy Guernica fotó-sorozathoz elkészüljön az anyag, a válasz (e sorok írójától) az lenne, hogy ... tulajdonképpen könnyedén ...
Miért is ne fordulhatott volna elő, hogy Capa egy vidám antifasiszta-propaganda fotózás során (amely fotók egy antifasiszta propaganda cikk számára készülnek - tehát a fotós nem veri át a szerkesztőket, de még a szerkesztők sem verik olvasókat, hisz nem írnak semmi időpontot vagy helyszínt vagy a katonák neveit, a haláluk körülményeit) mintegy pluszként elkészíti a "Milicista elestében" munkacímű hősköltemény-fotókat is, de összesen csak kettőt, mert ezúttal, hogy játék, nem igazán érdeklik a lehangoló képek - de aztán odahaza, a szerkesztőségben a vidám, diadalittas aspektus helyett mégis a komor, drámai, requiem-hangulat kerekedik felül, és az eleső milicistákra nagyobb szükség van, mint az összes többi fotóra? Miért is ne történhetett volna így? E sorok írójának például, mint aktívan rajongó Capa-csodálónak sem esik nehezére ezt esetleg elfogadni ...
Capa ekkor még semmi etikába ütközőt nem követett el, csupán az újságírás, a publikáció gyakorlata volt "még" "elmaradott", és nem tudták még, hogyan kell megkülönböztetni az illusztrációt attól, amikor a fotón ábrázolt esemény megegyezik azzal, ami a kamera előtt valójában is történt. A VU szerkesztői azonban még így is megfelelően prezentálták a fotókat, hiszen semmilyen konkrét harcra, személyre, időpontra nem utaltak a képaláírásban. A LIFE már más volt, 10 hónappal később a LIFE túllő a célon, és képaláírásként azt írják ki, ami egy szerkesztőnek a szubjektív benyomása lehetett, azt, hogy a gyilkos golyó éppen most találja el a milicista fejét. Ahelyett, hogy azt írták volna, "a kép illusztráció" (aminek a gyakorlata akkor még bőven nem létezett, a tömeg média hőskorában, a LIFE 8 hónapos csecsemő-korában), a kép befogadóban kiváltott szubjektív jelentését publikálták a kép mellett - felerősítve, felfokozva ezzel a fotó jelentését (és jelentőségét is).
Másfelől tekintve
Másfelől tekintve, Capa felől, Capa számára szemlátomást nem volt fontos, hogy megvédje e fotóit, pedig megvédhette volna - bármikor. Sőt, mielőtt erre sor került volna, életének ezt a szakaszát lezáró könyvében (1938-ban), a "Death in the Making" - ben nyilvánvalóan helyet kellett volna , kapjon (nemcsak a borítón), s ebben az esetben pedig a képhez tartózó korrekt adatokat tartalmazó képaláírás mellett nyilván írnia kellett volna arról is, hogy, hogyan készült. Capa nagyon erős volt a sztorizásban. a leghétköznapibbnak tűnő jeleneteket is úgy adta elő, mint egy kalandfilm egy nagyszabású jelenetét - a Capa című filmét. Ha erről a képről hallgatott, ha nem tett említést róla az 1938-as könyvében, akkor ezt méltán tekinthetjük úgy, hogy Capa presztízs-veszteség nélkül, férfiasan és elegánsan, és fotóshoz méltóan kihátrált egy kellemetlen helyzetből, amibe önhibáján kívül került (azáltal, hogy 10 hónappal azután, hogy a képek küldetésüket már teljesítették a VU-ban, a Milicista Halála új címmel, újra megjelent a LIFE-ban, és megkapta azt a bizonyos képaláírást, amivel kapcsolatban nyilván kizárható, hogy Capa-tól származott volna - s így az is, hogy Capa-t erkölcsi vagy fotográfusi felelősség terhelné).
Tiszta ügy
Nem tesz említést e képről - szóval tiszta ügy. Tiszta ügy, de mi? Tiszta ügy, hogy e fotók készítésének körülményei nem azok, amiket a világ, a közvélemény, az olvasók tábora gondolna - a LIFE-ot lapozgatva: NEM, a kép NEM a Milicista Halála, NEM az "ő" halálának pillanata, amikor a golyó kiloccsantja az agyát. A kép illusztráció. Még az is elképzelhető, hogy Capa tudott arról, hogy ez lesz a kép új címe, és hogy ezzel az ominózus képaláírással fog megjelenni - ebben az esetben azonban nyilván nem vette komolyan, és nyilván úgy állhatott (volna) hozzá, hogy ha a LIFE egy ilyen sztorit akar elmesélni, az ő fotója tulajdonképpen megfelel a célra (nem dokumentáció, hanem ábrázolás, illusztráció). Mellesleg, ez is egy propaganda cikk volt - amely lévén fasizmus ellenes propaganda, mai szemmel konkrét művészi értéket képvisel.
Capa 1938-ban a könyvében kihagyja a Spanyolországban készült képei közül - ennél tisztább, elegánsabb, ugyanakkor magától értetődőbb megoldást elképzelni is nehéz. Ez a kép azonban így "is" egy fantasztikus műalkotás - egy ikon, sőt, vallásos ikon, egy torinói lepel, amely a sajtófotózás filozófiájának archetipikus megvalósulása tudott lenni. Ahogy egy másik nagy magyar művész (szerencsére élő:)), ef. Zámbó István mondja, "nem a látvány a lényeg, hanem amit beleképzelünk".
Nem a jel, hanem a jelentése. Manapság pedig, a képi tömegkultúra elburjánzásának történelmi csúcspontján (nota bene, e tömegkultúra lényegében a LIFE-fal indult, 1936-ban) napnál világosabb, hogy a jel jelentése nem csupán a műalkotás révén, de a közvetítő médium és kulturális közbeszéd révén is jön létre. Capa e képe, amikor a LIFE-ban jelent meg, nem az a kép volt már, mint ami a VU-ban, mert másképp prezentálták, közvetítették, interpretálták. Amennyiben a Milicista halála "fake" - a hamisításért a LIFE a felelős, a képaláírás a LIFE-ban. Capa képe így is úgy is megmarad nagyszerű műnek - ami a háborút ábrázolja, állást is foglalva a fasizmus ellen, amit mellesleg olyan katonákkal készített, akik optimisták voltak, heteken belül valószínűleg utol érte őket a halál.
következő fejezet: kis Capa legendológia
a cikk fejezetei:
-JP-
2010-07-27