microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


::: kult -> művészet, pop, vizuális kultúra, kultúr-stratégia

2010-07-27

Re: "Capa leleplezése" (9. rész / 14)

::::: a "photo-shoot" teória (moment of death captured)

Az idők során Capa Milicistás képének kultúrában bejárt útja, története e photo-shoot teória mentén alakult, e teória (fikció, sztori, képaláírás, interpretáció) történetével lett azonos. E teória (feltevés) először úgy nézett ki, hogy folynak a harcok, Capa csomó fotót készít, és közben, mintegy a tetőponton még egy olyan pillanatot is megörökít, amikor az egyik milicista éppen elesik, éppen azt a pillanatot, amikor eltalálja a halálos golyó. Véletlen egybeesés, a fotó egy különleges pillanatot ábrázol.



Ez a "véletlen egybeesés" aztán később átment abba, hogy nincsenek is harcok - vidám fotózkodás (photo shoot) zajlik, ám egyszer csak valami szörnyűség történik. A derék katonák tudtukon kívül nemcsak a kamera de egy mesterlövész puskájának is pózoltak, a fotókamera és a fegyver egyszerre lőttek (photo shoot). Végzetes egybeesés.



A "fatális koincidencia" teóriája felváltotta a random koincidenciát, a véletlen egybeesés elméletét. Ez egy fokkal, sőt, egy nagyságrenddel valószínűbb, hihetőbb volt, ráadásul a nap korábbi részében elkövetett mókás (katona tisztek által) megrendezett fotók sem okoztak többé ellentmondást. Ide vonult vissza a LIFE által kreált sztori, ide szelídült, illetve finomult az elmélet. Emellett a fatális koincidencia elmélet mellett tartott ki nemcsak Whelan, de hűséges és megszállott követője, José Manuel Serrano Esparza is.

E teória Hansel Mieth 1982-es levél-vallomása révén komoly támogatást kapott - talán túl komolyat is. Whelan arról számol be, hogy Hansel Mieth fotográfusnő korábban, 1982-ben levélben számolt be neki arról, amit Capa az 1930-as években mesélt neki, Mieth-nek. A Knightley könyv megjelenése után (1975) ez valószínű. Ugyanakkor elképzelhető az is, hogy a derék Whelan csak kreálta a Hansel Mieth- történetet, azért, hogy védje a zseniális fotográfust és haditudósítót, aki nemcsak az egyik leghíresebb, de legjobb, legnagyszerűbb is volt (és nem csupán a Milicistás fotó miatt). Elképzelhető, abszolút - hiszen annyi év kutatás után, annyi év kétely, a tények és a hit közötti viaskodás után, illetve azok után, hogy Richard Knightly méregfogait belevájta a Capa életművébe és személyébe, egy jótékony megerősítés igazán jól jött a fatális koincidencia elméletnek - és a derék Whelan szerint esetleg Capa-nak is.

Ha így történt, ez lehetett Whelan hagyatéka, kontribúciója, hogy a nyomdokain járóknak ne legyen olyan nehéz dolguk, mint neki volt. Elképzelhető. Végeredményben nemes cselekedet, amely főhajtást érdemel. Ha nem Capa-t támadták volna, ha nem az életművét, ha nem tehetségét, fotóinak értékét általában, hanem egy lokalizált történelmi kutatást folytattak volna, erre nyilván nem kellett volna, hogy sor kerüljön.


Ha ezt tette, még a mentsége is megvolt, hiszen az ICP kurátoraként dolgozott, és így Capa iránti elfogultsága duplán is nyilvánvaló volt :) Mindenesetre, a derék Whelan a saját szerénységével átitatott szavakat ad Capa szájába Mieth-től idézve, ami kissé valószerűtlen ...



következő fejezet: egy legenda vége helyett: ellen-legenda születése
a cikk fejezetei:
-JP-
2010-07-27

Címkék: Rober Capa, LIFE magazine, ICP, Art Magazin