2010-07-27
Re: "Capa leleplezése" (5. rész / 14)
::::: A Milicista Halála - ahogyan ma láthatjuk ...
Ami a tényeket illeti, José Manuel Susperregui , spanyol kutató, az El Periodico lapban (2009-ben) egy fotósorozattal nagyon profi módon bebizonyította, hogy a kép pontosan hol készült. Egyéb kutatások (helyiek kikérdezése, valamint a helyi lapok tanulmányozása) pedig bebizonyították, hogy e helyen, Espejo-ban csak a fotó megjelenését követően, és csak két napig folytak harcok, és hogy a fotózás idején a fasiszták 10-15 km-re állomásoztak.Vagyis, megtudtuk, hogy a fotó pontosan hol készült (!). És megtudtuk, hogy itt nem voltak harcok akkor, amikor a fotók készültek.
A Spanyolok, a nagy Capa-kiállítás idején kitört botrány hevében azonban némiképp túllőnek a célon, mert azt mondják, bebizonyosodott, hogy nem ott készült a fotó, ahol Capa állította, ergo, az egész egy nagy csalás. Az, hogy Capa konkrétan sosem állította, hogy Cerro Muriano-nál készült volna e fotó, szinte mellékes (a fotó helyszínét csak jóval később azonosították, aminek az eredményét Whelan úgy írta le Capa életrajzában, hogy "nagyon valószínű, hogy Capa a Milicista Halálát Cerro Muriano-nál, vagy a közelben készítette, szeptember 5-én vagy picivel korábban"). Vegyük észre: Whelan egy tudós, kijelentésében semmi elvakultság, semmi erőltetés nincs, egyszerűen tényeket közöl, amiket elfogadott - és nem kétséget kizáró evidenciaként közli, hanem racionálisan - lásd "nagyon valószínű".
Megdőlt tehát a korábbi helyszín, illetve meglett az igazi (jó hír !). Ezzel együtt megdőlt az elesett katona személyazonossága, akit a dátum és a helyszín miatt korábban szegény Federico Borrell García -val azonosítottak (Whelan ezt sem erőltette), plusz kiderült, hogy ott és akkor nem zajlott semmiféle harci tevékenység.
Susperregui professzor ebből vonja le azt a következtetést, hogy a Milicista Halála (és a másik fotó is) megrendezett eseményt rögzítenek, és hamisak. E következtetéséhez pedig az szolgáltat hátteret, hogy aznap Espejo-ban nem zajlottak harcok, márpedig e tény az aznap készült katonákat, manővereket, árokátugrásokat ábrázoló fotókat megrendezett jelenetekké minősíti, ami bár sokak számára (akik a háborús híradó felvételeken is, és egyéb fotókon is látják, hogy "megcsinálták" őket, illetve, akik tisztában vannak vele, hogy ez bevett gyakorlat volt) egyáltalán nem megdöbbentő, mégis terhelő tény, hiszen e fotókat el lehet adni háborús tudósításként, valódi harcok közepette készült fotókként is. Ugyancsak megerősítő adalék Susperregui professzor következtetéséhez, hogy Capa máskor (pl, 1937-ben) "is" készített "fake"-et, rendezett meg propaganda híradó-jelenetet.
Ami a fotókon látható "harcokat" illeti, fotósok, művészek, Capa-csodálók számára az árkon átugráló katonákat ábrázoló fotók sosem voltak valódi harci fotók, sokkal inkább a korabeli híradók stílusában készült felvételekként hatottak. Tény azonban, hogy ezek az árokátugrálós fotók (különösen a többi mellett) kifejezetten alkalmasak arra, hogy valódi harci fotóként adják el őket - és ma ezeket csakis úgy lehetne közölni egy lapban, hogy odaírják: "a képek illusztrációk". Tény az is, hogy az éljenzős, karabély emelgetős és árokugrálós fotók beállított volta iránti elnéző toleranciánk annak is köszönhető, hogy nem a korabeli ovlasóközönség szemvel látjuk ezeket a fotókat, hanem a XX-XXI. század dörzsölt, tapasztalt tekintetével. Számunkra e képek egy reportage-ként jelennek meg, "életképekként", amik alkalmasak arra, hogy a harcokról szóló tudósításokat 'illusztrálják'. MI úgy látjuk és gondoljuk: valódi katonák, valódi háborúban, valódi fegyverekkel - de nem úgy, hogy éppen lőnek rájuk, hanem egy egyszerű fotózás (photo-shoot) keretében. Ugyanakkor a korabeli olvasóközönségben e képek nyilvánvaló (és előre látható módon) más jelentést váltottak ki, s így Capa "knipsing" -jét, photo-shoot-ját nem tekinthetjük magától értetődő illusztráció készítésnek, és abszolút beleesik a harci jelenetek megrendezésének kategóriájába, akármilyen naivnak tűnnek e fotók a számunka ma már.
Ezzel együtt, Serrano Esparza gondolatát követve érdemes belegondolni, hogy e katonák a cikk megjelenése idején egy félelmetes ellenség roppant erejű, rettegett hadseregével néztek farkasszemet, és estek el. E fotók tulajdonképpen egy amatőr, rosszul képzett hadsereg vidám, büszke bemutatószerűségét ábrázolják - mielőtt elérte volna őket a végzet, amire a fotók készítésekor készülnek önmagukat lelkesítve.
A VU egy művészeti magazin volt, a Spanyol Polgárháborúval kapcsolatban nem tárgyilagos tudósításra törekedet, nem arra, hogy kielégítse a semleges kíváncsiságot, hanem egy Franco-ellenes számot, egy fasizmus-ellenes anyagot akartak létrehozni. Córdoba-ba direkt azért mentek (írja Whelan), mert a hírek alapján ott lehetett volna a legjobban beszámolni a Köztársaságiak győzelmeiről.
Rengeteg kép készült ott, a Córdoba-i Espejo-nál, mind Capa mind Taro kamerájával készültek képek. E képek 99%-a egy vidám fotózkodás, photo-shoot produktumai (megrendezett harci-fotók, amiket csak úgy lett volna szabad megjelentetni, hogy "e fotók illusztrációk" - de akkor, a mass media születésének hajnalán ez a gyakorlat még nem volt ismert). José Manuel Serrano Esparza megvilágítja, hogy teljesen természetes dolog történt, odament két fotózsurnaliszta, Capa és a szépséges Taro, a katonák pedig (a képeken is szereplő) 2 parancsnok vezényletével elkezdtek mindenféle figurákat produkálni, katonai formációkat, manővereket előadni. Egy spontán katonai díszszemlével van dolgunk, egy katonai bemutatóval. Capa és Taro csak fényképezték - ami elébük tárult. A katonák roppant lelkesek voltak (látszik a fotókon), és örültek, hogy szerepelhetnek a két külföldi felvételein.
Serrano Esparza szerint tény, hogy Capa és Taro
semmiféle módon nem akartak képet hamisítani - nem akarták átverni az utókort - ezzel azonban csak részben érthetünk egyet. Capa és Taro minden bizonnyal nem "hamisításként" tekintette azt, amit csináltak, illetve biztosan nem akarták átverni az utókort - miközben megrendezték a jeleneteket, illetve, elnézést, miközben lefotózták a (tisztek által) megrendezett jeleneteket.
A két leterített milicistáról készült fotók azonban totálisan elütnek a vidám háborús életkép-anyagtól. E fotók megdöbbentően balesetszerűek - és minden egyéb tekintetben is mások, mit a többi fotó. Egyáltalán nem úgy néz ki, mintha e két fotó elkészítésére egyáltalán törekedtek volna - sok fotó készült de csak e kettő "ilyen" (balesetszerű).
XX-XXI. századi dörzsölt szemünkkel ránézésre is egyértelműnek tűnik, hogy egyrészt volt egy vidám fotózás, aztán hirtelen történt valami teljességgel nem várt és tragikus (ahogyan Whelan Mieth-je meséli) - például egy orvlövész (ahogyan Serrano Esparza ezt intuitív módon felvetette - Whelan még gépfegyverről beszél).
Mi történt ott? Mi történt e két fénykép expozíciójának pillanatában ? - illetve mi történt ott, azon a fotózáson? (akármi is történt, ne feledjük, egy fotózáson történt - amely fotózásnak nem az volt a célja, hogy háborút hamisítson, hanem hogy egy cikket illusztráljon, aminek a gyakorlata a fotózás oldalán már megvolt, de az újságban publikálásén még nem (nem ismerték a megoldást, hogy oda kell írni, a fenti kép illusztráció, nem valódi halált, harcot, akármit ábrázol).
következő fejezet: A kulcs a második milicista
a cikk fejezetei:
-JP-
2010-07-27