2010-07-27
Re: "Capa leleplezése" (4. rész / 14)
::::: Ami az Art Magazin cikket illeti
A cikkíró nem a Milicista Halálának ront neki, hanem Capa image-ének, személyének, jó hírének. Már a mottó is egy durva idézet, meglehetősen rosszindulatú - s mint ilyen, nem hagy kétséget afelől, hogy nem szándékozik hadifoglyokat ejteni. Most vagy soha - itt a nagy lehetőség, egy fix pont segítségével kimozdítani a Capa image-et, egy életre. Ez a mottóul szolgáló idézet azonban annyira kemény, hogy nyomban le is leplezi a primitív szándékot, e mottó helyett akár nyugodtan használhatott volna egy halálfejes, fekete kalóz zászlót is, "reszkess, Capa !" - felirattal :)
"egy kitalált személy, több mindenkiből rakták össze, volt benne nagyon jó is, de kevésbé jó is". Idézet a LIFE egyik fotósától. Meggyőző :) Ki ne akarna nagyobb hírnevet szerezni azáltal, hogy a legnagyobbra mond valami emlékezetesen durvát ? - ez egyébként cikkírónkra is vonatkozik.
Már ez az alaphangnemet meghatározó mottó is azt váltja ki a civilizált emberből, hogy visszautasítja a cikket. Capa természetesen nem tabu, de tiszteletet érdemel, és nem csak annyit, amennyi bármely embernek kijár, hanem azt a kitüntetett tiszteletet is, amely a zseniális művészeket megilleti. Capa nem tabu, és ha bárki a kutatása során olyan tényekkel találkozik, amelyek Capa bármely fotójával, vagy akár bármely Capa-t involváló történettel kapcsolatban újdonságot képviselnek, el is várjuk, hogy az illető kutató ossza meg azt a nyilvánossággal. Ami megengedhetetlen, az az, hogy Capa-t azzal vádolja valaki, hogy nem a világ egyik legnagyszerűbb sajtófotósa, hogy nem egy zseniális fotográfus, hogy nem egy nagyszerű művész ...
Nem a leírt mondatok, hanem maga az igyekezet a megengedhetetlen, amely arra irányul, hogy a cikkíró minden betűvel és szóval, akár explicit állítás nélkül is befeketítsen egy személyt - itt a védelem Capa-t már mint hétköznapi embert is megilleti.
Erre most gyorsan felhozunk néhány példát, csak hogy lássuk milyen színvonalú bepróbálkozással van dolgunk.
(a mottó alatt közvetlenül):
(idézet) "A világ legnagyobb háborús fotográfusa" védjeggyel Robert Capa-kiállítás járja az országot ..(idézet vége).
Cikkíró barátunknak nem ártott volna tájékozódnia, vagy a "védjegy" kifejezést valamelyest pontosítania. A LUMU-ban a kiállítást hirdető poszteren semmilyen formában nem található az idézett kifejezés, de még ahhoz hasonló sem. A sajtótájékoztató poszterén sem volt megtalálható - és az utcákra kirakott Capa-kiállítást hirdető "kockákon" sem. A Fotóriporter magazin Capa-számának borítóján persze ott volt ez az idézett idézet, és elképzelhető, hogy a 2009 márciusában rendezett elő-kiállítás anyagai közt is reflektorfénybe került - de akinek ez fáj, az tényleg magára vessen.
Cikkírónk egyébként az össze-copy-pastelt szövegben külön bekezdésként taglalja, mégpedig saját kútfőből, hogy ez a hírnév nem is jelent olyan sokat szerinte, mert csak egy másik magyar adta neki (és nem az akkor még nem létező World Press? vagy maga a világ?).
Ez így máris eléggé csúnya dolog, különösen, ha hozzá vesszük, hogy az idézet összesen 8 darab találatot eredményez a google-on, miközben a "Capa kiállítás" 27 100 találatot.
Érthetetlen, hogy miért is akarna valaki direkt negatív színben feltüntetni egy nagyszerű fotográfust? Ha a kutatásai során fura vagy disszonáns dolgokra bukkan, ám legyen, de direkt megtámadni valakit, galád tett - ha pedig magyar az illető, különösen galád.
A cikk írójának fájdalmat okozó idézet, "a világ legnagyobb háborús fotográfusa" ott volt a negyedévente megjelenő fotóriporter Capa-számának (2008/4, 2009/1) borítóján, amit a MUOSZ adott ki, de nekik talán engedtessék meg, hogy nagyszerű pioneer kollégájukra direkt büszkék legyenek - és persze mindezt a korrektség jegyében, idézőjelben közölték, elhelyezésben, és betűszedés tekintetében is maximálisan adekvát módon.
A "Capa-lázban égve" is visszautasítandó, tesco-kultúrát képviselő kifejezés, amely nyilvánvalóan az ellenszenv-keltő bulvár kérdések felvezetőjeként funkcionál. Ha a szerző Capa lázban ég vagy égett valaha, az bizonyosan nem Robert Capa hibája, és nem ártott volna a helyén kezelni a dolgot.
A primitív kérdés-felvetős bulvár bekezdést a cikkhez méltó módon egy korrekt kis mondat zárja: "Mi mindent tett meg Capa a sikerért?".
Mondanunk sem kell, ez a mondat körülbelül egy szerencsétlen médiabohóccal kapcsolatban engedhető meg - de akkor is maximum konklúzióként, úgy, mint "és lám, ennyi mindent tett meg XY a sikerért" - miután már felsorolták a tetteket, visszautalva azokra. Előzetesen így bevezetni egy cikket azonban olcsó, maximálisan (minimálisan) olcsó bulvár megoldás, a kazánkovácsok szintje. "Mi mindent tett meg a sikerért?" - eme ellenszenv-keltő mondat olvastán kellene máris a legszánalmasabb sikerhajhász, érdemtelen, felkapaszkodott karakterként látnunk a mondat alanyát? - ami esetünkben, lévén művészetről és Capa-ról szó, simán visszahull a cikk írójára, és helyette azon borzadunk el, hogy valaki milyen otromba tettre ragadtatta magát 15 másodperc hírnévért (mert körülbelül ennyi ideig áll meg össze copy-pastelt sztorija).
Mindez csak a bevezető volt - a bevezető 500 karakternyi szöveg. Hadd ne menjünk végig a teljes cikken hasonló rosszindulatú állítások kilistázásával (mint amilyen az, hogy "Az alig húszéves Friedmann Endre 1933 őszen azzal a szilárd elhatározással megy Franciaországba, hogy fotográfust faragjon magából."
Szánalmas próbálkozás így beállítani egy nagy magyar fotográfust, a cikkíró szemlátomást keményen pedálozik, tapossa a vizet - nem is ér meg egy plusz bekezdést részünkről, hogy e mondat kényszeres ellenszenv-keltő mivoltát ecseteljük, hisz önmagáért beszél. Inkább azt vizsgáljuk meg, miért és vajon miért pont most ragadtatta erre magát?
::::: megrendezett megvilágosodás (a cikk időzítése)
Cikkíró barátunk nem arról számol be, hogy leutazott Córdoba-ba kutatni, ahol helyiekkel beszélt, levéltárakban kutatott, fotókat készített, rekonstruálta az esetet, és döntő bizonyítékokra bukkant. Nem, dehogy. Mint a legtöbb más cikkíró, beleértve e sorok íróját, ő is csak a már ismert tényekből dolgozott - egy olcsó laptopon, szövegszerkesztő segítségével. Azaz nem végzett érdemi kutatást, csupán mások eredményeit tárja most a magyar olvasók elé - saját interpretációjában. Ráadásul teszi ezt egy évvel a fejlemények (az el periodico cikk megjelenése után ...
(a cikk az El Periodico-ban, 2009 július)
Nemhogy Capa, de még a Milicista Halála is magas szintű tárgyilagosságot követelne, azt, hogy ha valaki hozzányúl, a történelem, a tények tiszteletével tegye, és ne szenzációhajhászásból, és különösen ne a Capa életmű besározásának szándékával. Capa ugyanúgy tiszteletet érdemel, mint a tények és a történelem - Capa azért, mert zseniális fotós. E kép pedig nem az életműve, csupán egy kép a rengeteg közül, ami pályája hajnalán, 22 éves korában készített - és ami ugyanolyan fantasztikus, mint a többi Capa fotográfia (a művészetre kevésbé érzékeny emberek és törvényszéki fotográfusok számára ezt természetesen nem kötelező belátni:)).
A cikkíró azonban tárgyilagosság, jóindulatú összegzés helyett (ha mára kutatásban nem állt módjában részt venni) vitriolba mártott laptoppal adja elő a show-műsort, a nagy megvilágosodást (mint Sean a Pscyche-ban). Megvilágosodik, hogy Capa fotója fake, hamis. Sőt, tovább megy, tovább világosodik, Capa maga fake, hamis.
Nem mintha számítana, de legelsősorban is ez az előadás az, ami hamis. Némi internet-böngészés után tavalyi cikkekből összerak egy jó kis leleplező anyagot, és előadja, hogy "úristen, megvilágosodtam". Teszi ezt mikor? Kormányváltás után ...
Mint ismeretes, az előző kormány ezerrel használta fel a Capa kiállítást saját maga fényezésére, volt Gyurcsányos és volt Hilleres megnyitó is - a népszerűtlen párt népszerűtlen politikusai nagyon büszkék voltak arra, hogy hozzájárulhattak
a Capa életmű egy részének megvásárlásához, és annak nagyszabású, országos bemutatójához - de vajon ki hibáztatná őket ezért? Legyünk már józanok, jó helyen voltak, jó időben, és így egy jó dologban vehettek részt - ha erre büszkék, akkor éppenséggel jó dologra büszkék, ezért bármit érdemelnek, csak hibáztatást nem. A sajtó egy része azzal támadta a kormányt, hogy túl sokat fizetett a képekért, hogy nem jártunk eléggé jól, mert nem túl sok 'vingtage kópiát' kaptunk - feledve, hogy Robert Capa örököseinek fizettünk, és nem az ebay-en alkudtunk (amely utóbbi esetben a cél a jó üzlet lett volna - és az elegancia nem lett volna igény). De most komolyan, ki ne rökönyödne meg, ha azt hallaná, hogy a kulturális minisztérium a Capa képek árát sokallja, és próbálja lejjebb vinni az árat - Capa örökösével szemben ?:))) Amit tettünk, az az volt, hogy haza hoztuk Capa-t. Csodálatos momentum a pénz pedig névleges összeg: 1 millió dollár (ami csak a '60-as - '70-es években készült filmekben hangzik úgy, mint nagy összeg).
Most, kormányváltás után egyszer csak megrendezésre került a nagy megvilágosodás jelenet - amely színpadi show nem korlátozódik az ismert tények racionális felvonultatására, hanem 'most vagy soha' - alapon metsző ellenszenvvel ront rá a zseniális fotográfusra. Tavaly eléggé jellemző módon a 'szentkoronaradio.com' közölt cikket a "hírhedten ultrabalos beállítottságú Capa (Friedmann Endre) " "hazugságáról", "Friedmann Endre bizonyított hazugsága" - címmel (a metsző antiszemita töltet nyilvánvaló, csak úgy, mint az ostobaság, amely a "cikket" áthatja).
Mellesleg a HVG is írt egy cikket, amely egészen korrekt módon összegezte az ismert és frissen megismert tényeket, még ha volt is benne néhány komoly hiba a felületes szerkesztés miatt. Ahol nem írtak az új fejleményről, az a Fotóriporter Capa száma volt (2009 / 1) - de ők nem is írhattak volna lévén, hogy a nagy áttörés csak a különszám megjelenése után látott napvilágot (július). Ezért hibáztatni a Fotóriportert és a MUOSZ-t otrombaság - és ostobaság egyszerre.
következő fejezet: A Milicista Halála - ahogyan ma láthatjuk ...
a cikk fejezetei:
-JP-
2010-07-27