Oktatási rendszer? Átfogó reform? – qu'est-ce que c'est? (12. rész / 12)
::::: a pedagógusok társadalma a Rajnák-rendszer ellen
A kapitalizmus álságos liberalizmusa passzivitásra kárhoztatta az oktatásban résztvevő pedagógusokat. Eljutottunk odáig, hogy a rendszert politikusok szabják át, saját vagy megrendelőik aktuális igényeinek megfelelően. A pedagógusok pedig bejárnak oktatni, mint a gyári munkások egy futurista sci-fiben a '70-es évekből. Blokkolnak, leadják az anyagot, ami információ (és nem élmény), megíratják a teszteket, ami ugyancsak egzakt, fegyelmezik, akiket kell, és felveszik a fizetést, és örülnek, hogy élnek, igyekeznek meghúzni magukat.
Ha a tanárok, a pedagógusok nem élhetnek önmegvalósító, felszabadult, sőt, felszabadító életet, akkor az egész rendszer velejéig korrumpált. Ha a tanároknak úgy kell részt venniük egy elnyomó rendszerben, mint más korszakokban másoknak annyiszor, fejeket lehajtva, beletörődve, mondván, a rendszerben vannak még hibák, de túl nagy, és a fejesek dolga, hogy megszervezzék megjavítsák – akkor régen rossz.
Fontos, hogy a pedagógusok ne fegyelmezzenek, ne számon kérjenek, hanem segítsenek minden gyereknek kibontakozni, és fontos, hogy ezt úgy tegyék, hogy életüket a rosszindulat és a bürokratizmus a legkevésbé se korlátozza. Ha a pedagógusok nem mászkálhatnak felemás zokniban, színes ingekben (a szexi ruhák esete MÁS!), lazán, ha nem beszélhetnek kedvenc költőikről, ha nem adhatják át életük nagy élményeit a diákjaiknak, akkor az régen rossz, akkor az egy Rajnák-rendszer.
Mert hogyan szabadítsák fel a pedagógusok a fiatalokat, ha őket is elnyomják? Ha őket is ezerrel regulázzák? Ha az egész rendszer a regulázásról szól, mint valami korrekciós büntető-tábor?
És addig, amíg a cél rendszer szintjén az, hogy szelektálják a fiatalokat, és kiszórják azokat, akik nem férnek be az elitbe, addig ez egy ellenséges rendszer, addig ez egy inhumánus rendszer, egy büntetőtábor, egy embertelen kiképzőbázis – mármint maga a rendszer, kész szerencse, hogy ma még melegszívű emberek „dolgoznak” itt (élnek a hivatásuknak), de akiket Rajnákos iskolákban tanítottak, azok később, amikor tanárokká válnak, egyre fogékonyabbak lesznek a Rajnák-rendszer iránt. És akármilyen emberi, barátságos is egy iskola, kedves pedagógusokkal, addig, amíg az oktatás arról szól, hogy szelekció, addig, amíg a tantestületben helyezkedni kell, mert a pedagógusokat nem érdemeik alapján ismerik el, addig a legszebb virágmintás falakkal díszített, legmodernebb iskola is egy Rajnák-iskola.
Mint a társadalom minden szegmenségben, az oktatásban is kulcsmotívum a rendszer közösségi alapokra helyezése. Ennek megfelelő módja pedig az, hogy a pedagógusok társadalommá szerveződnek, és a pedagógusok társadalma veszi át az oktatás felügyeletét, irányítását – elvégre ki az ördög tenné ezt, ha nem a pedagógusok? Honnan értenének a jogász végzettségű politikusok ahhoz, hogy mi az az oktatás? Azt sem tudják, mi az a társadalom.
A pedagógusok egy meritokratikus társadalommá szerveződése nem a nulláról indul, szerencsére, ráadásul korlátai sincsenek ennek az ön-szerveződésnek (fontos, hogy soha se egy felülről vezérelt csoport legyen), mert a rendszer megváltoztatásához nem kell kihúzni a konnektorból az egészet, nem kel leállítani, nem kell semmi: organikus átalakításról van szó, ami már el is kezdődött e diák-forradalommal, illetve oktatási forradalommal. Nem kell arra várni, hogy mit mond az aktuális kormány, a pedagógusok elkezdhetik kidolgozni az új oktatási rendszert, s közben, addig, amíg mind ők, mind a diákok ilyen nagyszerű, forradalmi egységet alkotnak, az aktuális követelések ügye is a legjobban alakul. De semmilyen pontokba szedett követelés-csomag nem helyettesíti az oktatás átfogó reformját … amit a kormánytól várni, akár ettől, akár a következőtől, logikai ellentmondás lenne :) Logikai ellentmondás lenne, hiszen a jelenlegi kormány megszorításai tökéletesen illeszkednek a 20 éve aktuális koncepcióba, csak most kicsit pökhendibb, kicsit durvább, kicsit drasztikusabb formában dobtak be egy megszorítást, ami minden kormány alatt legalább 1x esedékes. Áttörést egyedül az jelenthet, ha a pedagógusok társadalma fokozatosan átveszi az irányítást az oktatás felett. A diákok támogatásával (ne feledjük, a pedagógusok is nemrég még diákok voltak, s a diákok egy részéből pedagógus lesz .))
Bármiféle korrekció tehát elégtelen, csak rendszerváltásról érdemes beszélni, az oktatás átfogó reformjáról – amely reformot a pedagógusok társadalma dolgozhat ki, a diákság támogatásával. A pénz pedig nem számít, mert az oktatás a legmagasabb szintű prioritás. Amíg nem vezetnek be jegyrendszert, addig az oktatástól pénz elvonni nem megengedhető, addig az oktatásba egyre nagyobb összegeket kell injekciózni, persze úgy, hogy a pedagógusok társadalma (a diákság támogatásával) gondoskodik a rendszer re-strukturálásáról, nem IMF stílusban, hanem ellenkezőleg, az oktatás felvirágoztatása, a társadalom érdekének a jegyében.
a cikk fejezetei: