Oktatási rendszer? Átfogó reform? – qu'est-ce que c'est? (8. rész / 12)
::::: oktatás új alapokon
Amint átgondoljuk, újragondoljuk, hogy mi az a kultúra, mi a kultúra helye a társadalomban, s hogy mi az oktotás, illetve annak a helye - mindjárt más képletet kapunk, amely képlet mindjárt más oktatási (és társadalmi ) modellt rajzol ki ...
A bekövesedett sémák hirtelen érvényüket vesztik, és teljesen praktikus reformok láncolata botakozik ki – melyek egy láncreakció alapjául szolgálhatnak.
a filozófia reneszánsza
Oktatással kapcsolatban a legfontosabb felemlíteni a filozófia jelentőségét. Ma a filozófia szakokra csak a csodabogarak járnak, olyanok, akik fel vannak készülve a kihalásra, és arra is, hogy éhen halnak, csak ők – meg azok, akiket a hatalom berakott oda, és akik ügynökségeken fejtik ki munkájukat, egész társadalmak életét befolyásolva, számukra a hatalom fontosnak tartja a filozófia szakot. A többi ember számára: „á, nincs neked arra szükséged, kit érdekel Platón?”
Roppant fontos lenne a filozófiát visszahozni, úgy, hogy a filozófiát kizárólag 30 alatti fiatalok taníthatják (vendég előadókat ér meghívni, a fiatalítás a zöldfülűség garanciája akar lenni, a vendég tanárok simán lehetnek 75 évesek is .)), és minden előadásnál kell referálni az aktuális valóságra is, filmekből részletek levetítése (jogdíj államközi tisztázásával .)), zenék meghallgatása: ér. A filozófiát 14 éves kortól kötelező tárgyként oktatnánk. A filozófia oktatás pedig nem egyenlő a filozófia-történettel .)) Ez egy kreatív gondolkodás-fejlesztés kurzus is lenne egyben.
a retorika leváltása
Nem is hinnénk, hogy napjainkban micsoda károkat okoz a retorika. Emberek azt tanulják meg, hogy minden csak nézőpont kérdése, kinek mi az érdeke, és ennyi, de amúgy bármely verziónak megvan a létjogosultsága.
Amint a filozófia előtérbe kerül, a retorika (mármint a modernista, technokrata, amerikanista retorika) elhomályosul, legalábbis ez volna kívánatos. Elvégre nem szavakról van szó, hanem valóságról, a valóságról szólnak a szavak, a szavak és mondatok jelentése a valóságra vonatkozik, és óriási hiba a befogadás során jelentkező védelmi, vagy felfogásbeli gyenge pontok mentén, mintegy az ember értelmének rendszerét kijátszva célba juttatni valamit, egy információ csomagot, egy közleményt, csak azért, mert valakinek az érdeke úgy kívánja. A filozófia alapja a vita, a progresszív diskurzus, amely során nem a másik legyőzése a cél, nem önmagunk akaratának a másikon keresztül történő érvényesítése, hanem a másik és önmagunk álláspontjának a legigazibb megértése, s a felek számára harmonikus, az alapelvekkel összhangzó konklúzió elérése.
A filozófia társas szituációban a tárgyalás és a megértés művészete. A retorika az agresszió harcművészete, harci technika a másik legyőzésére, a megértés szabotálása mellett. A modernizmus (és a posztmodern) utáni korszaktól minimum elvárhatjuk, hogy a retorika szerepét újragondolja, s hogy többé ne a felkészített öltönyös politikus-színészeknek, hanem a józan ésszel a közösség érdekében gondolkodó embereknek drukkoljunk :)
a művészet reneszánsza
A fiatalokat meg kell tanítani a művészet … élvezetére. A gondolkodás művészete mellett a művészet élvezete ugyancsak fontos elsajátítani-, illetve gyakorolnivaló. Fontos lehet hetente 2 óra, amikor a leglazább körülmények közt művészetet hallgatnak, néznek, vagy arról hallgatnak előadást, esetleg művészetet csinálnak a hallgatók, vagy maguk is beszélnek róla. Ha a testnevelés, a tornaóra fontos, a művészet-óra detto. Elvégre nem stresszes, agresszív barmokat akarunk képezni, hanem finom gondolkodású és viselkedésű fiatalokat, akiknek elméje nyitott és laza. Nemcsak azért, mert ők jobban megoldják majd a termelési problémákat, de azért is, mert az ő révükön mindenki vidámabb, boldogabb, szabadabb, teljesebb életet élhet.
beavatás a pszichológiába
Pszichológiát 12 éves kortól hetente egyszer fontos lenne hallgatniuk a diákoknak. Egy laza óra, amikor bármiről beszélgethetnek, amiről csak akarnak. Eléggé egyszerű. Óriási jelentősége lenne. és persze lehet egy fix tanagyag is, témák, amiket mindenképp érintetnének – akkor is, ha minden óra úgy kezdődik, hogy bárki felhozhat bármit.
14 éves kortól aztán a pszichológiába fokozatosan beavatnák a diákokat, finoman, óvatosan, úgyhogy ne a modernista gátlástalanság, hanem a másik elméjének, személyiségének tisztelete legyen a felfedezést kísérő domináns motívum (ahelyett, hogy kis számító, gátlástalan, másokat manipuláló reklámosokat szabadítanánk el).
színjátszó körök
A színjátszás különleges élmény, pszichésen pedig rengeteget jelent egy ember számára. Ha egy jegyzetfüzet sokat jelent, mert hozzáférést ad önmagunkhoz, a színjátszás ennek is az ezerszerese. A színjátszás egy pszichológiai szuper-tanulmány, valós időben. Olyan vizsgálódás zajlik le egy szerepjáték során, lekérdezések, válaszok, csak úgy sisteregnek a receptoraink, képet alkotunk magunkról, másokról, a szituációról, egyszerűen elképesztő dolgok mennek végbe ilyenkor. Mármint nemcsak egy pszichodráma játék során, de egy „közönséges” színi előadás próbáján is.
A modernista, technokrata, indusztrialista amerikanizált és amerikanizáló kultúra és rendszer szépen elérte, hogy a diákok sportoljanak, A mozgás segít. A játék segít. A sport biznisz, a sport háború, a sport révén háborúban tartják, és folyamatos versenyben a társadalmat. Miért van minden hírek után sporthírek? Globálisan? Lazításként miért nem művészetet adnak? Mindegy …
Az iskolákban a sport-csapatok felülről szervezve is létrejönnek. Az iskoláknak fix csapataik vannak, a diákok bekerülnek, nem kell nekik alapítaniuk egyet. A sportcsapatok már ott vannak. hírnévvel, hagyománnyal, és költségvetéssel …
A színjátszó körök létrehozása fontosabb lenne, többet segítene a diákoknak az értelmes emberré válásban, de sebaj, azt inkább elhanyagolják, két legyet egyszerre, „spórolnak is, meg nyernek is vele” (ez a modernista, technokrata politika kultúra és oktatás-leépítés terén: spórolnak is, meg nyernek is vele).
Mármost, a teendő nyilvánvalóan nem az, hogy a sport helyett legyen színjátszás .)) Eleve nem akarjuk, hogy legyenek sportoló vagy színjátszó diákok. Az a jó, ha sportolnak, meg színészkednek is. Plusz, nem akarjuk, hogy az egyik a másik helyett legyen, de még azt sem, hogy szimmetrikus legyen, hogy például legyen a színjátszás is kötelező.
A megfelelő lépés az lenne, ha a középiskolákban a színjátszást támogatandóként tekintenék, azaz, akik csak akarnak, létrehozhatnak egy társulatot, akár többet is. A színi előadások, havonta egyszer-kétszer teljesen hivatalos iskolai események lehessenek. S ha úgy adódik, egy darabak lehet folyamatos előadása is, mint a felnőtt színházaknál. Értsd, egy társulat havonta 1x előadhatja ugyanazt a darabot. Más iskolákból is jöhetnek megnézni (videófelvételt tilos publikálni, csak a következő évben, ezzel lehet óvni azt, hogy a fiatal színészekre, sőt az egész rendezésre is visszahasson a felvétel, ami készül róluk, illetve hogy valakik közösségi élmény nélkül, otthon, egymaguk megnézzék a darabot, youtube-stílusban, beletekerve).
A diákszínjátszás a középiskolai évek során mind a diákok szellemi, értelmi és érzelmi kibontakozását, mind a kognitív és behaviorális képességeik kifejlesztésének utolsó fázisát katalizálná, s olyan élményekhez juttatná őket, amelyek révén értelmes, stabil, önálló gondolkodású, kreatív és érzékeny, szolidáris és empatikus felnőttek válhatnak belőlük.
következő fejezet: a tankönyv-szitu, közösségi alapokon
a cikk fejezetei: