Oktatási rendszer? Átfogó reform? – qu'est-ce que c'est? (2. rész / 12)
::::: az ember = tanuló ember
Az oktatás egy elemi folyamaton alapul, amely magától is végbemegy, minden ember esetében: a tanulás folyamatán. Az ember tanul. Élete első percétől idős koráig, akár élete utolsó percéig is. A tanulás egy elemi folyamat. Amikor belépünk egy szobába, és körbenézünk, akkor is tanulunk. Amikor zenét hallgatunk, akkor is tanulunk. Amikor más emberekkel beszélgetünk, akkor is tanulunk. A tanulás igaziból nem egy irányított tevékenység, de lehet irányítani is. Ez az oktatás. Az oktatás az, hogy segítünk tanulni a másik embernek, legyen az gyerek, vagy felnőtt. A tanulás révén jobb minőségű lesz az élete. Aki tanulni segít egy embernek, az segít neki kimászni egy gödörből, segít javítani az életkörülményein.
Az ember hallatlanul értelmes lény, ez az intelligenciájában nyilvánul meg, azaz a hírszerzésében, abban, hogy képet alkot arról, ami körülveszi, a világról – beleértve távoli csillagokat, baktériumokat, atomokat, részecskéket, beleértve a matematikát, az élőlények vagy egy társadalom működését. Rengeteg dologról alkotunk képet (szerzünk róla INTEL-t, s tanuljuk meg, hogy hogyan működik, és építjük be egy nagyobb képbe). A tanulás nem információ-betöltés, hanem információk rendszerezésének, a jelentés-tulajdonításnak és gondolkodás művészetének a fejlesztése.
A tanulás célja nem az, hogy valaki megtanulja Petőfi egy versét, és a másodfokú egyenlet megoldó képletét. A tanulás révén megtanulunk jelentést tulajdonítani szavaknak, s megtanuljuk, milyen érzés analógiák, összefüggések felfedezése, megtanulunk gondolkodni. Megtanuljuk értelmezni a valóságot. Úri passzió Petőfit olvasni, nincs rá szükség? Ki mond ilyet? Egy láger felügyelője? Egy lágeré, ahol csak a termelés számít – az ember nem?
meddig tanuljon egy ember iskolában?
A politikusok, az öltönyös földesurak és technokraták elmagyarázzák a népnek a tévén keresztül, hogy sok a felesleges tudás, amivel feleslegesen fárasztjuk a diákokat, ahelyett, hogy már (minél hamarabb) belevetnék magukat az életbe. A diákok és a szüleik a tévé előtt pedig talán azt mondják, „úgy van, fa@sza csávó, igaza van – minek az a rohadt iskola?”. A diákok és szüleik egy része talán úgy gondolja, hogy van abban ráció, hogy azért tanul, hogy jobb munkát kapjon, és kész, és ennyi. Kell a munka, a tanulás meg az a feladat, amit ahhoz el kell végezni. Minek olyan tanulás, aminek a végén nincs ott egy jól fizető munka? Egyszerű logika, egyszerű ráció, és még lehet fokozni is. Az USA-ban vannak olyan államok, ahol a korai munkába állást úgy reklámozzák, „jog a munkához!”, „right to work!”. Korai munkába állás = hamar befejezett tanulmányok.
Ezzel a logikával azonban a letartóztatott embereknek azt is mondhatnák a rendőrök, hogy „figyelj, mondj nyugodtan bármit, azért vagyunk itt, hogy segítsünk”, és senki sem kötelezné őket arra, hogy a jogaikat ismertessék velük.
Mert az oktatási rendszer első számú küldetése, hogy minden ember számára eljuttassa az információt, bocsánat (az „információ” szó használatáért), szóval, hogy meggyőzzön mindenkit arról, hogy tanulni jó dolog, a tanulástól az ember élete nagyságrendekkel jobb minőséget érhet el, illetve, hogy tanulás nélkül könnyen kiszolgáltatott helyzetbe kerülhet, nap, mint nap. A tanulás legalább olyan fontos egy ember számára, mint a testmozgás. Ha a harcművészet fontos ahhoz, hogy valaki megvédje magát, napi szinten, a tanulás, a gondolkodás művészetének elsajátítása még ezerszer fontosabb, mert minőségi színvonalú gondolkodás nélkül észre sem veszed, hogy megtámadtak, sem azt, hogy legyőztek és tönkretettek (ami rosszabb annál, hogy egyszer megvernek).
A fejezetcímben feltett kérdésre tehát a válasz az, hogy a lehető legtovább. A lehető legtovább kell segíteni társadalmunk tagjait a tanulásban. Minden eszközzel – beleértve a tanulás előnyeinek, valamint az ingyenes oktatási lehetőségeknek az állandó reklámozását.
következő fejezet: szemben a média néphülyítésével
a cikk fejezetei: