Oktatási rendszer? Átfogó reform? – qu'est-ce que c'est? (4. rész / 12)
::::: az IQ-alapú rendszer reformja – már az oviban
Nem mindegy, mire tanítjuk a gyerekeket, amikor tanulni akarnak. Az IQ-tesztekre alapított oktatás arra képezi ki a gyerekeket, hogy alkalmazkodjanak ahhoz az erőhöz, ami felettük áll, és akar tőlük valamit (a rendszer, adott esetben a tesztet vezető szakértők), hogy találják fel magukat, hogy találják ki a sugalmazott gondolatokat.
Ehelyett arra kellene őket megtanítani, hogy legyen önállóak, és gondolkodjanak csapongva, lazán, szabadon.
Az ovikban a „korai fejlesztés” nyelvtanulásra (hiszen ez 4 éves korig a legaktívabb folyamat elménkben), valamint társas viselkedési mintákra, érzelmekre, a közösségiség eszméjének megértésére, valamint a tudatos tanulás, a gondolkodás folyamatának megismerésére lenne érdemes fordítani. A képi kultúrába való bevezetéssel, festmények nézegetésével, rajzolással, valamint zenehallgatással érdemes ilyenkor foglalkozni. A szépség és a jóság fogalmainak megalapozásával, a jelentéstulajdonítás alapjaival megismertetni őket. Nem ügyes, tehetséges gyerekeket, hanem kis gondolkodó, érzékeny művészlelkeket kell előhívni ilyenkor, a viselkedés pozitív befolyásolása mellett, beleértve a versenyzés, a jutalmazás káros hatásaitól való védelmet, illetőleg pszichésen a legnagyobb fokú védettséget biztosítva a gyerekek számára, feltétel nélküli szeretettel.
Itt, az oviban (és az általános isiben 10 éves korig) kell előhívni, meghonosítani (kifejődni hagyni) a gyermekben mindazokat a kognitív és viselkedési skilleket, sőt, kultúrát, amelyeknek a visszafejlesztésétől később a médiával szemben védeni kell majd őket.
Itt, az oviban kezdődik minden, s ha már itt tartunk, mondjuk ki, az óvónők, óvóbácsik a legfontosabb szakemberek, a legfontosabb pedagógusok egy ember életével kapcsolatban, beleértve az agysebészeket. Ők a leghatékonyabb, legnagyobb hatású terapeuták, és mellesleg a legcudarabbul megfizetettebbek. A technokratáknak (és/ill. földesuraknak) olyan kategóriákra van szükségük, mint emberi, illetve nemzeti erőforrások, ahhoz, hogy egyáltalán értékként tudjanak tekinteni a gyermekekre, illetve mint stratégiai fontosságú tagjaira a társadalmunknak. Egy óvónőnek ehhez nincs szükség idióta modernista falanszter-működtetési termelési elméletekre, terminológiákra, hogy egy gyerekben a legnagyobb kincset lássa, a legnagyobb és legszebb feladatot: segíteni egy fiatal embernek abban, hogy megtanulja mindazt, amit meg kell tanulnia a világról, beleértve önmagát.
Társadalmunkban aszerint osztják a fizetéseket, hogy ki milyen közel van a tűzhöz, a pénzhez, hogy ki mekkora értéket fog a kezébe naponta – az agysebészek így kerülnek a csúcsra. Kérdés viszont, hogy hogyan fordulhat elő, hogy az óvónők nem pontosan ugyanott vannak, mint az agysebészek? Sem fizetésben, sem megbecsülésben? Egy átfogó oktatási reformnak erről is az elsők közt kell gondoskodnia.
Mármint nem arról, hogy egy óvónő 50 ezer forintot kapjon óránként, ez egy fokozatos fejlesztés eredménye lehet. A cél az, hogy az óvónők, óvodák stratégiai szerepéről egy gyerek jövőjével kapcsolatban, érthető emberi nyelven írott tanulmányok, videók tájékoztassák a fiatal szülőket, úgy, hogy nekik -sok más kötelező oktatási anyaggal együtt- ezt is kötelező legyen megtekinteni (szülő-fejtágítás, nem terror, nem bürokrácia, kedves szociális munkáslányok, munkásfiúk kimennek házhoz, és laptopról levetítik, és válaszolnak a kérdésekre – ezeket az anyagokat pedig csakis politikailag független, szakmai szervek készíthetik, szakmai szervek által elfogadott formában, isten őrizz, hogy a fidesz minden szülőnek levetítsen egy filmet az oktatásról :)))).
Ezzel párhuzamosan, a szülők bevonása az ovis és 10 év alatti gyermekek oktatásába, nyitott, hétvégi oktatási szemináriumokkal, illetve folyamatos web-es oktatással, és társadalmi célú reklámokkal, hogy csak az alapokat említsük.
A cél tehát, hogy oviban – s az isi alsó osztályaiban a gyerekek megtanuljanak egy idegen nyelvet, megtanuljanak gondolkodni, zenélni, megtanuljanak képeket befogadni, megtanuljanak játszani, társas közegben viselkedni, s legyen egy alap-képük a világról (autók, fegyverek és barbie-k és híres emberek helyett nem-modernista szemlélettől áthatott szimbólumokkal, szélturbinákkal, biciklikkel, bio-zöldségekkel, méhészekkel, orvosokkal, művészekkel, stb). Intelligens, barátságos, társas lényeket hívhatunk elő a gyerekekből, akik magabiztosak, nem sebezhetők, egészségesek, és … és akiknek a befolyásolhatóságuk a minimális szintre van leszorítva. Mert itt kezdődik minden: a ma ovija, a holnap társadalma.
következő fejezet: nevelés helyett: oktatás, tanulás-segítés
a cikk fejezetei: